2014. augusztus 24., vasárnap

Mit jelent a megszentelt élet fogalma?



Mit jelent a megszentelt élet fogalma?

Az élet önmagában szent, hiszen csodálatos jelenség a teremtett világ rendjében. Isten a teremtetlen Szentség, mert egészen más, mint a teremtett lények. A teremtett lények létükkel Isten ajándékozó jóságából különböző fokban részesülnek. Isten maga mondja önmagáról, hogy ő az élő Isten (Józs 3,10) „a Biblia elejétől végéig, az élet különböző formái iránti mély érzék és az Isten iránti tiszta érzék kinyilatkoztatja nekünk: az élet, amelyet az ember törhetetlen reménnyel keres, olyan szent ajándék, amelyben Isten feltárja misztériumát és nagylelkűségét”. (Biblikus Teológiai Szótár, 271) Istenhez természetük szerint legközelebb állnak az angyalok, mert tiszta szellemek. Utánuk mi, emberek következünk, mert nekünk is van szellemi lelkünk, amely anyagi testünket alakítja és élteti. De a tisztán testi élet is óriási érték mind az állati, mind a növényi formájában. Senki nem tudta még eddig megmondani: mi az élet? Hogy milyen az élet, arról nagyon sokat tudunk. Az értelem működése az értés, a szellemi megismerés és az akarás, a szellemi vágyódás, szeretet. Ha ehhez a természetes szellemi élethez társul Isten természetfeletti ajándéka, a megszentelő kegyelem, akkor az ember természetes síkjáról felemelkedik az isteni élethez, részesül annak létmódjából: megkapja a hitet, meg tanul úgy gondolkodni, mint Isten, úgy akarni (szeretni), mint Isten. Megnyeri egyben a remény erényét is, amellyel Isten meghívja a maga végtelen, örök életébe, a mennyországba, ahol Őt úgy láthatjuk és birtokolhatjuk, ahogyan Ő VAN. (Kiv 3,14) Ennek az állapotnak Isten különleges jelenléte miatt megszentelő ereje szentté teszi a sivatag sivár homokjának néhány négyzetméteres helyét: „Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld”. (Kiv 3,5) Az emberek Mózes módjára eltakarják arcukat Isten jelenlétének ragyogása elől. Isten azonban hívja, vonzza az embereket, mert szereti. Ki akarja tárni előttük önmagát, amennyire ez lehetséges a földi életben. Ezért a profánnak tartott életmódból olyanba hív egyeseket, amelyben az értelem, akarat, sőt a testi létforma is közelebb kerül Istenhez. Az addigi élete jobban Isten-közelbe kerül: hite, reménye, szeretete egyre erősebben köti Teremtőjéhez. De egyszerű emberi ténykedése is eb be a légkörbe emelkedik. Mindenét, amije van, és amit tesz, Istennek szenteli, a sacrumhoz, az isteni létmódhoz irányítja, együvé akar válni vele teljesen, latinul: consecrálja magát, életét. Íme, a vita consecrata. Már itt a földi életben Istennek szentelt életállapot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése