2014. augusztus 27., szerda

2014.08.27. Szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.27. Szerda

Szent Pál a tesszalonikai híveknek adott bölcs tanítás után imát kér tőlük azok javára, akiket az apostol hozzájuk hasonlóan, tanítani fog. A tanítás nemcsak a bölcs tanítók okos tanításától függő szellemi tevékenység, hanem a hallgatók befogadó készsége is alapvetően fontos. Az a bizonyos jó talaj, amire Urunk Jézus hívta fel a hallgatósága figyelmét, csak akkor lesz százszoros termésre képes, ha a kegyelem bőségesen hull rá, mint a jól megmunkált szántóföldre a bőséges eső. Amint a szántóvetőről szóló példabeszédben az Úr is említi, nehezíti a jó termés kialakulását gonosz emberek alattomos mesterkedése: ugyanis a komolyan előkészített termőföldbe alattomban szórták a gyom magvakat, hogy a nemes búza között kikelve szívják el az életerőt és erőszakos lombjukkal igyák el a napsugarakat a búzakalászok elől. Az apostol ezt a messiási tanítást így fejezi be: „Imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket, és megoltalmaz a gonosztól. Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani. Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!” (2Tessz 3,1-5) Ezután új buzdítást ír az apostol: „Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz. Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunk, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva, a maguk kenyerét egyék” (6-12) a szöveg félreérthetetlen, nem szorul magyarázatra. A teremtő Isten nem fizikai munkát végzett, de mégis el kell gondolkodnunk, hogy félre ne érthessék és magyarázhassák a lustálkodó emberek. Amikor Isten elhatározta, hogy teremt egy mérhetetlenül nagy csillagvilágot, ez neki nem okozott erőfeszítést. Mivel semmi nem létezett Istenen kívül, az anyagot, neki, a tiszta szellemnek ki kellett gondolnia. Az anyag a fizikatudomány szerint atomokból áll. Az atom olyan parányi, hogy csak úgy tudunk róla gondolkodni, hogy elméletben felnagyítjuk. Ha a felnagyított atom fél cm-es átmérőjű, akkor a mag körül a legbelső körön levő elektron az atommagtól 100 méterre kering, tehát a fél cm-es mag és a 100 m-es távolságra eső elektron között nincs semmi. Az anyag egész „törzse” csupa luknak minősül. A lezuhanó meteor iszonyú lyukat vág a földben földrengés kíséretében, hogy szétnyílik a föld. A fizikusok sokat gondolkodtak, amíg erre rájöttek. Amíg csak az anyagszerkezetet egy gimnazista megtanulja, nem fárad bele? A szellemi munkások nem fáradnak el? A betegségek kutatói talán értéktelen munkát végeznek? Ha az első ember azt mondta volna Istennek: Nem dolgoztál, én sem dolgozom, iszonyú szemtelen lett volna. Szégyellje magát minden ember, aki nem dolgozik a közösségért, amelynek tagja teljes erőbedobással.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése