Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.28. Csütörtök
Szent Pál igen nagy feladatot kapott Istentől, amikor KisÁzsia területének buzgó látogatása után nem engedte, hogy ott folytassa apostoli, térítő munkáját. Álmában egy öltözéke alapján könnyen felismerhető európai férfi integetett neki, és hívta: Jöjj hozzánk! Így került a filozófusok földjére. Igaz, az itteni bölcselők munkássága nem az örök üdvösség biztos elnyerésére irányult, hanem a földi célok szolgálatára, de Isten távlati terveiben már ott szerepelt a sajátságos görög gondolkodás megszentelése, ami majd több évszázad múlva igen magasra segíti a teológiai tanítás jobb megértését és művelését, mint az „Ancilla theologiae”. Ez azt jelentette, hogy a bölcselet ismeretelméleti kiművelésével pontosabban lehessen megérteni Isten kinyilatkoztatását. Korintus a hosszan elnyúló tengerszorosával kitűnő kikötők garmadát engedte felépíteni. Az itt lakók mellett nagy leehetőség nyílt arra, hogy a Földközi tenger melletti országok népeihez könnyebben jusson el a jézusi örömhír. Nem volt könnyű dolga, sok Rómából kitiltott zsidó is lakott akkor már Korintusban, és ők féltékenyen figyelték Jézus evangéliumának sikeres hirdetését. Akadékoskodásuk ellensúlyozására kapta ezt a biztatást: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én (Jézus) veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát”. (ApCsel 18,9-11) Ebben az időben, „amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: ’Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent’. Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: ‘Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni”. (12-15) Pál távozása után jöttek Korintusba más hithirdetők, köztük Apolló „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!” (1Kor 1,1-3) Pál apostol neve mellett csupán Szosztenész neve áll, tehát csak ketten tartózkodnak a levélírás helyén. Lehetséges, hogy Szosztenésznek diktálja mondanivalóját az apostol. Pál apostol érzékelteti, hogy az Egyház közösség, benne mindenki fontos, mert Jézus Krisztus általuk valósítja meg az Atya nagy családját. A következő bekezdés is ilyen összefüggésben kap fontosságot: „Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. Így semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe” (4-9) Az apostolnak vannak olyan levelei, amelyeknek a végén kéri a címzetteket, hogy ha elolvasták a levelét, adják át a szomszéd egyházközségnek is, mert a kézzel írt leveleket nem könnyű sokszorosítani. Jó megköszönnünk az Úrnak, hogy manapság a másológépek percek alatt százával ontják a sokszorosítandó lapokat, sőt már ez is felesleges fáradságtöbblet, hiszen a honlapokon a világ bármely pontján azonnal olvashatók akárcsak az én írásom is. Istennek valóban családi beszélgetése ez. Hála azért, hogy egy-két testvér is mi mindent tud megtenni.
2014.08.28. Csütörtök
Szent Pál igen nagy feladatot kapott Istentől, amikor KisÁzsia területének buzgó látogatása után nem engedte, hogy ott folytassa apostoli, térítő munkáját. Álmában egy öltözéke alapján könnyen felismerhető európai férfi integetett neki, és hívta: Jöjj hozzánk! Így került a filozófusok földjére. Igaz, az itteni bölcselők munkássága nem az örök üdvösség biztos elnyerésére irányult, hanem a földi célok szolgálatára, de Isten távlati terveiben már ott szerepelt a sajátságos görög gondolkodás megszentelése, ami majd több évszázad múlva igen magasra segíti a teológiai tanítás jobb megértését és művelését, mint az „Ancilla theologiae”. Ez azt jelentette, hogy a bölcselet ismeretelméleti kiművelésével pontosabban lehessen megérteni Isten kinyilatkoztatását. Korintus a hosszan elnyúló tengerszorosával kitűnő kikötők garmadát engedte felépíteni. Az itt lakók mellett nagy leehetőség nyílt arra, hogy a Földközi tenger melletti országok népeihez könnyebben jusson el a jézusi örömhír. Nem volt könnyű dolga, sok Rómából kitiltott zsidó is lakott akkor már Korintusban, és ők féltékenyen figyelték Jézus evangéliumának sikeres hirdetését. Akadékoskodásuk ellensúlyozására kapta ezt a biztatást: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én (Jézus) veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát”. (ApCsel 18,9-11) Ebben az időben, „amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: ’Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent’. Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: ‘Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni”. (12-15) Pál távozása után jöttek Korintusba más hithirdetők, köztük Apolló „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!” (1Kor 1,1-3) Pál apostol neve mellett csupán Szosztenész neve áll, tehát csak ketten tartózkodnak a levélírás helyén. Lehetséges, hogy Szosztenésznek diktálja mondanivalóját az apostol. Pál apostol érzékelteti, hogy az Egyház közösség, benne mindenki fontos, mert Jézus Krisztus általuk valósítja meg az Atya nagy családját. A következő bekezdés is ilyen összefüggésben kap fontosságot: „Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. Így semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe” (4-9) Az apostolnak vannak olyan levelei, amelyeknek a végén kéri a címzetteket, hogy ha elolvasták a levelét, adják át a szomszéd egyházközségnek is, mert a kézzel írt leveleket nem könnyű sokszorosítani. Jó megköszönnünk az Úrnak, hogy manapság a másológépek percek alatt százával ontják a sokszorosítandó lapokat, sőt már ez is felesleges fáradságtöbblet, hiszen a honlapokon a világ bármely pontján azonnal olvashatók akárcsak az én írásom is. Istennek valóban családi beszélgetése ez. Hála azért, hogy egy-két testvér is mi mindent tud megtenni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése