2014. július 17., csütörtök

„A szeretet, amellyel engem szerettél 3.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés harmadik rész

Az Atya Jézust, a legkedvesebbjét, egyszülöttjét adta ősmintának a teremtendő világ számára. Amikor a látható világ koronája, az ember Isten elleni súlyos vétkével tönkretette az embernek Istenhez való viszonyát, Jézus volt az, aki azonnal jelentkezett: „íme, eljövök! Hogy teljesítsem akaratodat” (Zsolt 40,8-9) Kétezer éve váltotta valóra ígéretét Urunk, Jézus Krisztus. Eljött kijavítani, amit elrontottak az ősszülők, majd tovább romboltak a következő évezredek. Nem vádolni jött, hanem újjászülni a világot. Azon az éjszakán megmutatta, hogy gondolta a megváltást, a világ újjászületését. Semmi zajos propaganda, semmi elégtételnyújtás a sátántól és csatlósaitól, akik tönkretették a világot. Nem kért és tudatosan nem fogadott el semmit az emberektől, még egy gyékényszőnyeget sem, amin édesanyja valamelyik jószívű család tiszta szobájában megszülhette volna. Csak az édesanyát kérte a világból. Aztán a mennyei seregek öröménekét daloltatta el az angyalokkal a tavaszi réten a betlehemi éjszakában virrasztó pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,1-12) Azóta is ez az egyetlen jele Isten mindent jóvá alakító szeretetének. A megtestesülés után ezer évre nekünk, magyaroknak is üzent a Megváltó. Most nem angyalokat küldött a pusztán virrasztó pásztorokhoz, hanem édesanyját, akit már régen a mennyországba vitt testével együtt, és ott a menny és a világmindenség Királynőjévé koronázott. Őt küldte el a magyarok akkori nagyfejedelméhez, Gézához. Mennyei udvartartásától körülvéve mondta el a ránk vonatkozó isteni üzenetet: Fiad születik, aki az én fiamnak, Jézusnak kedvéért igen sok jót tesz. Ezért a sok jóért, amelyet fiad a fiam kedvéért tesz, megígérem, hogy népedet örökre oltalmamba fogadom. Géza nagyfejedelem királlyá koronázott fia, István halála előtti este egész országát, élén az ősi törvények szerinti vezetőkkel, a keresztény főpapokkal, a hazát védő fegyveresekkel és a néppel, a Kárpát-medence földjével, vízével végrendeletileg mindörökké átadta a Mennybevitt Szűzanyának, a Világ Királynőjének, a Magyarok Nagyasszonyának. A végrendelet él, érvényes. Mária elfogadott minket, Magyarország Mária országa. Népünk ennek tudatában élt évszázadokon keresztül. Az ország népe tudatosan sorakozott fel Nagyasszonya, azaz Királynéja előtt minden esztendőben a Szűzanya mennybevételének, Királynővé koronázásának ősi ünnepén, augusztus 15-én Székesfehérvár lélegzetelállítóan gyönyörű templomában. Sokáig Szent István példájára a királyok is részt vettek ezen. A búcsú ünnepi szertartásai után a következő köznapokon a király törvénylátó napokat tartott. Mindenkit meghallgatott és azonnal ítélkezett. Mária országa nem mentesült Jézus életének szenvedéseitől. Az a sok jó, amit Szent István vállalt Jézusért, folytatódott nemzetünk sorsában, életében. Nagyon sok sorscsapás sújtott bennünket, de mindig talpra tudtunk állni. Volt hitünk, volt kiben hinni, és éreztük segítő szeretetét. Ha csak a családi életet nézzük, mint a társadalom Isten rendelte alapsejtjét, azt mondhatjuk, hogy az egy férfi egy nő életre szóló szövetsége volt a magyar emberek házassági alapeszméje. A gyermeket pedig Isten áldásaként fogadták. Ezért volt lehetséges, hogy olyan nemzeti katasztrófákat is túl tudtunk élni, mint a tatárjárás. Batu kán felajánlotta IV. Béla királynak, hogy egyesítse csapatait a tatár sereggel, együtt le tudják győzni egész Európát. Magyarország is nagyhatalom lesz. Mivel Mária országa nem vállalt ilyen istentelen felfogást, kegyetlenül tönkretették hazánkat. A király Isten segítségében bízott. Csak csecsemő kislányát tudta Isten szolgálatára felajánlani.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése