Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.18. péntek
A szombati kalász-szedés mély értelmű tanítása Jézusnál, Izajás prófétánál és napjainkban.
„Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni Erre így felelt: Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek, itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is” (Mt 12,1-8) „Azt mondta Isten: Nektek (az emberek- nek) adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok” (Ter 1,29-30) a tehát nem abban a farizeusi vádban volt, hogy az apostolok idegen gazdák búzájából kimorzsoltak néhány búzaszemet. Ezt természetesnek vették a fentebbi isteni rendelkezés alapján. Urunk Jézus viszont többször tiltakozott az ellen a visszaélés ellen, hogy a korabeli és korábbi rabbik nagyobb tekintélynek örvendtek, mint maga a Biblia. Az ősök hagyományait tartották fontosnak, nem a szentírási alapigét. Ezt Jézus többször elítélte. Egyenesen azt kifogásolta, hogy van módjuk a tanítását meghallgatni, ellenőrizni, de nem az ősök hagyományai, hanem az örökérvényű kinyilatkoztatás alapján: „Az Emberfia ura a szombatnak is”, de a legfontosabb a szeretet. Jézus előtt 7-800 évvel korábban élt és működött prófétai küldetésben Izajás próféta. Az ő idejében Közel-Keleten már átrendeződtek a politikai viszonyok. Kr.e.722-ben nagyhatalommá nőtt Asszíria. Ők hajtották végre Isten ítéletét a bálványimádásba süllyedt északi zsidó országon, Izraelen. Izajás próféta természetesen az Úr akarata szerint informálta a déli zsidó ország, Júdea népét. Az volt a józan állásfoglalás, amit hangsúlyozott: az ország kizárólag az atyák Istenében bízzék, csak neki hódoljon, neki engedelmeskedjék. Ő látja a jövőt, Ő tudja, hogy melyik keleti nép élére áll a közeljövőben egy ügyes, tehetséges király, aki az előző évtizedek győzteseit felülmúlja. Júdea királyai viszont kezdtek behódolni a bálványoknak, nem hallgattak az Úrra, sem az Ő prófétájára, Izajásra. A bálványokat imádó Egyiptomban bíztak. Már erős volt Babilon új királya, aki egyelőre megelégedett azzal, hogy Júdea adót fizet neki, és nem rontott rá, csak 587-ben. Izajás egy jó évszázaddal előbb írta: „Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Egyiptom ember és nem Isten, lova csak test és nem lélek” (Iz 31,1.3a) Júdea fölmondta az adót, Nebukadnezár 587-586-ban megostromolta, majd teljesen rommá tette Jeruzsálemet, széthordta Babilonban Júdát. Magyar népünk 1000-től Jézus Krisztus népe, a keresztény Európa védőbástyája a pogányok ellen. Az országunk 1038 óta Mária országa.
A Magyarok Nagyasszonya százhúsz éven át járta Európát és könyörgött, hogy térjen vissza bűnbánattal a világ Istenhez, mert ha nem, Istenbüntetéssel vet véget az istentagadásnak. Mária nem próféta, hanem Üdvözítőnk Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk.
2014.07.18. péntek
A szombati kalász-szedés mély értelmű tanítása Jézusnál, Izajás prófétánál és napjainkban.
„Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni Erre így felelt: Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek, itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is” (Mt 12,1-8) „Azt mondta Isten: Nektek (az emberek- nek) adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok” (Ter 1,29-30) a tehát nem abban a farizeusi vádban volt, hogy az apostolok idegen gazdák búzájából kimorzsoltak néhány búzaszemet. Ezt természetesnek vették a fentebbi isteni rendelkezés alapján. Urunk Jézus viszont többször tiltakozott az ellen a visszaélés ellen, hogy a korabeli és korábbi rabbik nagyobb tekintélynek örvendtek, mint maga a Biblia. Az ősök hagyományait tartották fontosnak, nem a szentírási alapigét. Ezt Jézus többször elítélte. Egyenesen azt kifogásolta, hogy van módjuk a tanítását meghallgatni, ellenőrizni, de nem az ősök hagyományai, hanem az örökérvényű kinyilatkoztatás alapján: „Az Emberfia ura a szombatnak is”, de a legfontosabb a szeretet. Jézus előtt 7-800 évvel korábban élt és működött prófétai küldetésben Izajás próféta. Az ő idejében Közel-Keleten már átrendeződtek a politikai viszonyok. Kr.e.722-ben nagyhatalommá nőtt Asszíria. Ők hajtották végre Isten ítéletét a bálványimádásba süllyedt északi zsidó országon, Izraelen. Izajás próféta természetesen az Úr akarata szerint informálta a déli zsidó ország, Júdea népét. Az volt a józan állásfoglalás, amit hangsúlyozott: az ország kizárólag az atyák Istenében bízzék, csak neki hódoljon, neki engedelmeskedjék. Ő látja a jövőt, Ő tudja, hogy melyik keleti nép élére áll a közeljövőben egy ügyes, tehetséges király, aki az előző évtizedek győzteseit felülmúlja. Júdea királyai viszont kezdtek behódolni a bálványoknak, nem hallgattak az Úrra, sem az Ő prófétájára, Izajásra. A bálványokat imádó Egyiptomban bíztak. Már erős volt Babilon új királya, aki egyelőre megelégedett azzal, hogy Júdea adót fizet neki, és nem rontott rá, csak 587-ben. Izajás egy jó évszázaddal előbb írta: „Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Egyiptom ember és nem Isten, lova csak test és nem lélek” (Iz 31,1.3a) Júdea fölmondta az adót, Nebukadnezár 587-586-ban megostromolta, majd teljesen rommá tette Jeruzsálemet, széthordta Babilonban Júdát. Magyar népünk 1000-től Jézus Krisztus népe, a keresztény Európa védőbástyája a pogányok ellen. Az országunk 1038 óta Mária országa.
A Magyarok Nagyasszonya százhúsz éven át járta Európát és könyörgött, hogy térjen vissza bűnbánattal a világ Istenhez, mert ha nem, Istenbüntetéssel vet véget az istentagadásnak. Mária nem próféta, hanem Üdvözítőnk Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése