2014. július 13., vasárnap

2014.07.13. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.13. vasárnap

Szakemberek sokszor emlegetik, hogy teljesen megváltozott földünk időjárása. Életem nyolc évtizedes időtartama alatt évtizedekig az időjárás télen hóval, viharokkal, sokszor csikorgó hideggel köszöntött ránk. Tavasszal elolvadt a hó, zöldült a rét, kezdett nyílni a hóvirág és az ibolya, pattantak a gyümölcsfák rügyei, virágba borultak a gyümölcsösök. Érni kezdett a májusi cseresznye, a meggy, megnőtt a gabona, fejlődött a kalász, éledt a remény, lesz friss kenyerünk és kalácsunk. Elérkezett az aratás, cséplés ideje és az első hálaadó ima Istennek: padláson nyugszik a kenyérgabona. A közeledő ősz a többi termény tető alá mentésének és a szüretnek az ideje volt. A gazdák értették,mit jelent a kétezer hétszáz éves izajási üzenet: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11) Isten tudta, hogy a kora reggel ébredő család minden tagja őszinte szívvel köszönti Őt: Adjon Isten jó reggelt! Váljék egészségedre az éjszakai nyugodalom! A hajnali harangszóra csendben mondta minden felnőtt az Úrangyala imát. A munkába induló kocsin előbb imaszó hallatszott: Jézus segíts! Aztán pattant az ostor sudara a levegőbe, és indult a mezőre, szőlőbe az örök-új Ádám és Éva, amint a teremtés elején megparancsolta az Úr: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze” (Ter 2,15) Lehetett bizalma Isten áldásában, mert a vasárnapja Istennek szentelt nap volt. A templomban mindenki a szokott helyén állt, zengett az orgona, szárnyalt az ének, és őszintén térdelt Megváltója áldozata jelenvalóvá tételekor. Ha hosszabb ideig tartó szárazság volt, nemcsak a föld művelője aggódott és fohászkodott újabb jótékony esőért„Perzsel a nap, száraz a föld: ez, ha így lesz, elveszünk. Gyászruhát ölt minden ember: Isten, adj esőt nekünk!”A földkerekségen sok-minden nagyon megváltozott.Talán a hatvanas években falusi plébános koromban a termelőszövetkezet elnöke kéréssel fordult hozz hozzám: Plébános úr! Elszárad minden növény! Imádkozzon az esőért. Együtt érző szívvel, de lelkipásztori szóval válaszoltam. Szívesen imádkozom esőért, de ha a fölséges Isten megkérdezi tőlem: fiam, honnan tudod, hogy a szövetkezetnek esőre van szüksége? Az elnök még nem szólt nekem. Ez igaz, felelte. Ez bizony nagy kár, fejeztem be a beszélgetésünket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése