Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.19. szombat
Istenünk embereknek szánt életprogramjában a segítőkész szeretet mindig ott szerepel. Jézus egy alkalommal betért valamelyik zsinagógába.„Éppen ott volt egy bénakezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: Szabad-e szombaton gyógyítani? Így felelt:Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni. Azzal az emberhez fordult:Nyújtsd ki a kezed! Kinyújtotta és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utánamentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét” (Mt 12,10-16) Jézus messiási küldetését komolyan vette. Tudta, hogy az ószövetségi választott nép nehezen kezelhető. Vezérük,Mózes, akit Isten azért küldött vissza hozzájuk az önkéntes száműzetése negyvenedik évében, hogy meggyőzze őket arról,Isten nem feledkezett meg róluk. de csak akkor érett meg az Ábrahámnak adott ígéret ideje, amikor Isten Mózesnek szólt. Harcolt a fáraóval. Neki kellett bejelenteni az Úr igényeit, majd a fáraó gőgjét megtörni képes tíz félelmetes csapást. Az életével játszott, és csak akkor lett igazán tekintélye saját népe előtt, amikor a tengert Isten erejével ketté választotta, a zsidók szárazon átkeltek a túlsó partra, az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereget pedig az Úr ereje a víz visszaömlesztésével mindegy szálig megfullasztotta. A Sínai hegy alatt az Úr minden más nép fölé emelte a milliós népet azzal, hogy vele kötött szövetséget. Utána az Ígéret földje határánál kitört majdnem vezérgyilkos lázadást Isten így zárta le: „Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam:Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam országába” (Zsolt 95,10-11) Szent Máté apostol evangéliumában ezért mutatja be úgy Jézust, hogy benne teljesedik be, amit Izajás az Úr Szolgájáról jövendölt hétszáz évvel korábban: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett Fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem vitatkozik, nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a pogány népek”(Mt 12,18-21, Iz 42,1-9) Hivatkozhatnánk arra a tényre is, hogy a zsidók rengeteget vitáztak Mózessel, amikor vándoroltak. Amikor a Sínai hegyen negyven napos ismétlésekkel szólt hozzájuk az Úr, remegő szájjal kérték Mózest:„Te beszélj hozzánk és meghallgatunk, Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk”(Kiv 20,19) A mai napra rendelt olvasmányban még Mikeás próféta hangját hallatja az Egyház a kapzsi emberek felé: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak a fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. Azért mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak:Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet zsinórral kimérni az Úr közösségében”(Mik 2,1-5)„Szeretlek, szép Jézus, mert fölötte jó vagy, minden szeretetre, bizony, te méltó vagy.Jó voltod s irgalmad a bűnöshöz oly nagy, Gyarló kis szolgádat, engemet, el ne hagyj”(Ho 157,1)
2014.07.19. szombat
Istenünk embereknek szánt életprogramjában a segítőkész szeretet mindig ott szerepel. Jézus egy alkalommal betért valamelyik zsinagógába.„Éppen ott volt egy bénakezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: Szabad-e szombaton gyógyítani? Így felelt:Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni. Azzal az emberhez fordult:Nyújtsd ki a kezed! Kinyújtotta és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utánamentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét” (Mt 12,10-16) Jézus messiási küldetését komolyan vette. Tudta, hogy az ószövetségi választott nép nehezen kezelhető. Vezérük,Mózes, akit Isten azért küldött vissza hozzájuk az önkéntes száműzetése negyvenedik évében, hogy meggyőzze őket arról,Isten nem feledkezett meg róluk. de csak akkor érett meg az Ábrahámnak adott ígéret ideje, amikor Isten Mózesnek szólt. Harcolt a fáraóval. Neki kellett bejelenteni az Úr igényeit, majd a fáraó gőgjét megtörni képes tíz félelmetes csapást. Az életével játszott, és csak akkor lett igazán tekintélye saját népe előtt, amikor a tengert Isten erejével ketté választotta, a zsidók szárazon átkeltek a túlsó partra, az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereget pedig az Úr ereje a víz visszaömlesztésével mindegy szálig megfullasztotta. A Sínai hegy alatt az Úr minden más nép fölé emelte a milliós népet azzal, hogy vele kötött szövetséget. Utána az Ígéret földje határánál kitört majdnem vezérgyilkos lázadást Isten így zárta le: „Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam:Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam országába” (Zsolt 95,10-11) Szent Máté apostol evangéliumában ezért mutatja be úgy Jézust, hogy benne teljesedik be, amit Izajás az Úr Szolgájáról jövendölt hétszáz évvel korábban: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett Fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem vitatkozik, nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a pogány népek”(Mt 12,18-21, Iz 42,1-9) Hivatkozhatnánk arra a tényre is, hogy a zsidók rengeteget vitáztak Mózessel, amikor vándoroltak. Amikor a Sínai hegyen negyven napos ismétlésekkel szólt hozzájuk az Úr, remegő szájjal kérték Mózest:„Te beszélj hozzánk és meghallgatunk, Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk”(Kiv 20,19) A mai napra rendelt olvasmányban még Mikeás próféta hangját hallatja az Egyház a kapzsi emberek felé: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak a fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. Azért mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak:Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet zsinórral kimérni az Úr közösségében”(Mik 2,1-5)„Szeretlek, szép Jézus, mert fölötte jó vagy, minden szeretetre, bizony, te méltó vagy.Jó voltod s irgalmad a bűnöshöz oly nagy, Gyarló kis szolgádat, engemet, el ne hagyj”(Ho 157,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése