2014. június 10., kedd

Aki mondja, és amit mond, megpecsételő



Aki mondja, és amit mond, megpecsételő:

Szűrjük meg, mi marad a szűrőben? „Ti vagytok a föld sója” – „Ti vagytok a világ világossága” – „a hegyre épült város” – „világítson a ti világosságotok” – hogy akik e fényben látnak, megvilágosuljanak, megvilágosultságuk az Atya dicsőítésére legyen.
Henri Bouland SJ azt mondja: „Mindig ugyanez az üzenet: azért, hogy többet kapjak egy dologból, egy személyből vagy magából Istenből, nem arra kell törekednem, hogy tapasztalásaimat megsokszorozzam, hanem a jelen mélyébe kell behatolnom, a dolgok és a lények gyökeréig. Nem mennyiségi, hanem minőségi fokozásról van tehát szó.” Ebből lesz íze életemnek, ebből lesz fénylővé – világosságot adóvá életem, így leszek a hegyre épült város részévé! Talán, pontosan ez az a titok, ami fiatalon megtartja az embert. Bouland idézi Szent Pált: „Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.” (2Kor 4,16)
Majd így folytatja elmélkedését: „Személyes bensőnkben is kettős mozgás figyelhető meg, akárcsak a világ belsejében. Teilhard de Chardin értette meg velünk, amikor kétféle energiáról beszélt, egy tangenciális és egy radiális energiáról. A tangenciális az entrópiába torkollik, azaz fölemészti önmagát. Ez a folyamatos energiavesztésnek a fizikából ismert jelensége, s az öregség és a halál is idetartozik. A radiális energia ezzel szemben állandó emelkedésben és növekedésben van. Ez a pszichikai-szellemi energia. Megint itt vagyunk a khronosznál és a kairosznál. A khronosz 60., 70., vagy 100. születésnapunk felé visz minket – aztán vége lesz. Az új ember azonban egészen más, ő a kairosz síkján él, ő a megélés mélységéből állandóan megújuló ember.
Ez a tapasztalás kiszakít a halál karmai közül. Azt eredményezi, amit én ellensorsnak nevezek. A halálhoz vezető öregedési folyamat és a világ entrópiájának egész folyamata a létezés normális sorstapasztalata. Mi így fogadjuk el a dolgokat, és azt hisszük, hogy meg kell adnunk magunkat. De nem! Mert létezik spirituális, létezik misztikus tapasztalás is, mint ellensors! A megélt spiritualitás és misztika erősebbé tesz, mint amilyen erős a sorsom – kiemel belőle, és föléje helyez. Így menekülök el emberként a halál elől. Ha ezután a halál biológiai-fizikai jelensége ténylegesen bekövetkezik, akkorra én már régen végeztem vele; a halál fölé nőttem, és régóta beszállásoltam magam az örökkévalóság szívébe.”
Ő, aki már nyolcvan fölött jár, amit aktivitásával, dominanciájával, alkotóképességével, dinamizmusával meghazudtol, valamit már ért. Ami számomra csupán érzés. De, ahogy megadatik számomra, hogy más idős emberek aktivitását is láthassam, tapasztalásból eredő érzésem.
Szemlélődés, és láthatóvá lesz Isten jelenléte a világban.
„Vajon előbb egy másik világba kell-e kivándorolnunk, hogy Istennel találkozhassunk? „Isten, hol is vagy tulajdonképpen?” ...Isten itt van. Nem Ő az, aki hiányzik, hanem mi nem vagyunk itt. Mi nem vagyunk jelen Istennel szemben. Nem vagyunk jelen magunkkal szemben sem, és nem vagyunk jelen felebarátaink számára sem. Nem vagyunk jelen az életpercben, amelyben pedig ott az egész teljesség és kegyelem. És benne van az Isten, hogy Őt megéljük.
Mégis azt szokták mondani, hogy egy napon majd színről színre meglátjuk Istent. Később, halálunk után. Én már ma látom őt, mert annak az arcát viseli, akire éppen ránézek. Ezer, sőt milliárdnyi arcban megtalálhatom őt. Már egyetlen ember sugárzásában vagy a föld egyetlen foltjának kisugárzásában is Isten szívét érezhetem. (…) és van valami, amiben megváltozhatatlanul csak önmagához hasonlít: az egyediség. Teilhard de Chardin úgy írja körül, mint nem érzékelhető jegyet, ami ott lebeg minden felett. Szép! És ez az, amiért valami egészen valóságosat érzek, valami megváltozhatatlant, ami ugyanakkor végtelenül különbözőképpen nyilatkozik meg. Ki tudná tehát az istenfogalmat emberi szavakba kényszeríteni, Lényét szemléltetni? A sok éltető arc, amelyet itt most magam előtt látok, hírt ad nekem Róla, az Élőről. Egészen közel hozza hozzám, és leírja Őt nekem – miközben természetesen tudom, hogy Ő mindezt végtelen mértékben felülmúlja.” – hirdeti Bouland. Ez a jezsuita ember, hiszem, hogy élettapasztalatairól beszél, mely szentignáci szemlélődésében vált értékévé. De azért, hogy só, hogy világítótorony, hogy hegyre épület városlakóvá legyen számomra, számunkra. Küldetésünk ez, erről tanít Jézus ma, az evangéliumban.
Köszönöm Istenem, hogy a mai evangéliumban elhangzó tanításodhoz mindjárt példával is szolgálsz. Segíts, hogy így legyen hasznomra ez az élet, és így válhassak mások hasznára életemmel! Ámen
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése