Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.14. szombat
A nagy eső után Illésnek menekülnie kellett Izrael országból, mert Acháb király hazaérve mindenről beszámolt feleségének, Izabelnek. A bálvány ledöntését, a bálványpapok pusztulását hallva a királyné azt üzente Illésnek:„Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez" (1Kir 19,2)
A halálos fenyegetéstől Illés megrettenve menekült. Júda országában elbocsátotta szolgáját,a pusztában kimerülve behúzódott egy borókafenyő árnyékába.„Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál. Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: Kelj föl és egyél. Ahogy odapillantott, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, újra lefeküdt aludni. Az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út” Fölkelt, evett és ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek erejében egészen az Isten hegyéig, a Hórebig” (4b-8) Ott egy barlangba húzódva töltötte az éjszakát. Megszólította az Úr: „Mit csinálsz itt, Illés? Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek. Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé! Az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró hatalmas szélvész haladt előtte, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: Mit csinálsz itt, Illés? Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek. Az Úr azonban azt mondta neki: Menj, fordulj vissza, és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé!” (1Kir 19,9c-15b) Az üldöztetésbe belefáradt Illés a pusztai borókabokor árnyékában várta a jótékony halált. Isten azonban egyik angyalát küldi, étkekkel és pihenéssel erőt önt belé, majd az angyal tudomására hozza, hogy Isten személyesen intézi a teremtett világ sorsát. Menjen oda, ahol az Úr az ó-szövetséget úgy kötötte meg a zsidókkal, hogy érezzék, az élő Isten irányította a népek sokaságából kiemelt népet, aki érzékelve végtelen erejét, égjen bele a tudatába: Ez az élő, az eget-földet a semmiből megteremtő Isten, az ő Istenük. A bálványok holt anyagdarabkák, amelyeket ügyes, ügyetlen emberkezek eszkábáltak. A királyné férje hadseregével megijesztette és sarokba szorította a tíz zsidó törzset. Ezért a Mindenhatótól kapott egy keserves leckét: három és fél évig tartó szárazságot. A Kármel hegyi második leckében megkapta a végső intelmet: az igaz Isten egyszemélyű képviselője Baál-t és négyszázötven prófétáját kiemelte a harcból. Egymás után jöttek isteni módon a helyrebillentő jelzések: a két cipót elfogyasztva emberileg elképzelhető, hogy valaki megállás nélkül gyalogoljon negyven napon át? Nem. Két józanító kérdés: „Mit csinálsz itt, Illés?” (9 és 13) a válasz Kikészültem! Isten tudja és nem haragszik érte, de isteni választ ad: Szépen visszamész Izraelbe, ott királlyá kened Jehut, Nimsi fiát, Arám királyává pedig Hazaelt. Ők elintézik katonáikkal az istentelen bálványimádókat. Magad helyett prófétává kened Elizeust, aki eddig szántott-vetett, ezen túl pedig ítéletet tart a maradék gonoszok fölött. Eskü dolgában nekünk Jézus üzen: „Egyáltalán ne esküdjetek sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni” (Mt 5,34-36) „Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet”(33) Milyen szép a hívő magyarok esküje:
„Esküszöm az élő Istenre!”
2014.06.14. szombat
A nagy eső után Illésnek menekülnie kellett Izrael országból, mert Acháb király hazaérve mindenről beszámolt feleségének, Izabelnek. A bálvány ledöntését, a bálványpapok pusztulását hallva a királyné azt üzente Illésnek:„Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez" (1Kir 19,2)
A halálos fenyegetéstől Illés megrettenve menekült. Júda országában elbocsátotta szolgáját,a pusztában kimerülve behúzódott egy borókafenyő árnyékába.„Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál. Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: Kelj föl és egyél. Ahogy odapillantott, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, újra lefeküdt aludni. Az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út” Fölkelt, evett és ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek erejében egészen az Isten hegyéig, a Hórebig” (4b-8) Ott egy barlangba húzódva töltötte az éjszakát. Megszólította az Úr: „Mit csinálsz itt, Illés? Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek. Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé! Az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró hatalmas szélvész haladt előtte, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: Mit csinálsz itt, Illés? Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek. Az Úr azonban azt mondta neki: Menj, fordulj vissza, és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé!” (1Kir 19,9c-15b) Az üldöztetésbe belefáradt Illés a pusztai borókabokor árnyékában várta a jótékony halált. Isten azonban egyik angyalát küldi, étkekkel és pihenéssel erőt önt belé, majd az angyal tudomására hozza, hogy Isten személyesen intézi a teremtett világ sorsát. Menjen oda, ahol az Úr az ó-szövetséget úgy kötötte meg a zsidókkal, hogy érezzék, az élő Isten irányította a népek sokaságából kiemelt népet, aki érzékelve végtelen erejét, égjen bele a tudatába: Ez az élő, az eget-földet a semmiből megteremtő Isten, az ő Istenük. A bálványok holt anyagdarabkák, amelyeket ügyes, ügyetlen emberkezek eszkábáltak. A királyné férje hadseregével megijesztette és sarokba szorította a tíz zsidó törzset. Ezért a Mindenhatótól kapott egy keserves leckét: három és fél évig tartó szárazságot. A Kármel hegyi második leckében megkapta a végső intelmet: az igaz Isten egyszemélyű képviselője Baál-t és négyszázötven prófétáját kiemelte a harcból. Egymás után jöttek isteni módon a helyrebillentő jelzések: a két cipót elfogyasztva emberileg elképzelhető, hogy valaki megállás nélkül gyalogoljon negyven napon át? Nem. Két józanító kérdés: „Mit csinálsz itt, Illés?” (9 és 13) a válasz Kikészültem! Isten tudja és nem haragszik érte, de isteni választ ad: Szépen visszamész Izraelbe, ott királlyá kened Jehut, Nimsi fiát, Arám királyává pedig Hazaelt. Ők elintézik katonáikkal az istentelen bálványimádókat. Magad helyett prófétává kened Elizeust, aki eddig szántott-vetett, ezen túl pedig ítéletet tart a maradék gonoszok fölött. Eskü dolgában nekünk Jézus üzen: „Egyáltalán ne esküdjetek sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni” (Mt 5,34-36) „Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet”(33) Milyen szép a hívő magyarok esküje:
„Esküszöm az élő Istenre!”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése