2014. május 4., vasárnap

Húsvét harmadik hete vasárnap



Húsvét harmadik hete vasárnap

„Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak”

„A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azon felül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták. Erre ő azt mondta nekik: Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!” (Lk 24,19-25) Az idegen nem esik térdre a két tanítvány előtt, mert ostobán a saját vágyaikat emlegették. Az idegen isteni üzenetekhez nyúl, és végig magyarázza azokat, mert Isten üzente, későbbi tanúkkal megerősítette, a századok során kibővítette. Így folytatta: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt“(26-27) Emmauszba érve betért velük a házukba. Vacsorázni kezdtek majd „fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?”(30-32) Krisztus-hívőként Urunk Jézust szomorú szívvel, de mély hálával köszöntöttük a lepel nélküli kereszten a nagypénteki szertartáson. Annál nagyobb lelkesedéssel hallgattuk a feltámadásáról szóló Írásokat a nagyszombati virrasztó szertartáson, majd harangzúgással, csengő csilingeléssel, orgonaszóval allelujáztunk a jó hírnek: Feltámadt Krisztus e napon! Kikísértük a Feltámadottat az utcára, hogy a hitetlen és templomba nem járó honfitársaink is megértsék: a Megváltónk él, szeret minket, és többé senkitől sem kell, félünk. Igaz, kenyerünk még kicsi, munkánk sem kielégítő, sebeket kell ápolnunk magunkon, gyógyítani hazánk testén, de megtanultuk, hogy ezeket csak Jézussal lehet rendbe tenni. Sem ordítással, sem széthúzással nem megyünk semmire. Urunk, értesd meg minden testvérünkkel, csak a Te utadon tudunk boldogulni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése