2014. május 10., szombat

Húsvét harmadik hete szombat



Húsvét harmadik hete szombat

„Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele”

Jézus a kafarnaumi zsinagógában ült és tanított, amikor az előző napon megvendégelt tízezer kis hányada hangos ujjongással betódult a terembe. „Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide? Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom nektek: Kerestetek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely majd megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével!”(Jn 6,25-27) Hosszú, meggyőző éveléssel se tudta megértetni az újonnan jöttekkel, hogy testét és vérét akarja ajándékként adni eledelül mindenkinek, aki hisz benne, hogy a lélek táplálékaként az örök életre adjon erőt.
A végeredmény: lassan elpárologtak a csalódottak. Jézus ennek sem örült, de kimondottan fájt a szíve, amikor a tanítványai közül is így nyilatkoztak: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt? Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért ezt mondta nekik: Megbotránkoztat ez titeket? Hát, ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, am i éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki!”(60-65) Milyen sokszor tapasztalja a most működő hitoktató, hogy az elsőáldozásra felkészített tanítványai közül bizony nem mindenki jár hittanra a következő évben. Még lehangolóbb a bérmálás utáni lemorzsolódás szentmiséről, hitoktatásról. Nem a végzettek hálátlansága fáj, hanem a tudat, hogy nem volt igazán hitük tanítványaiknak, és ezért az Atya nem adott nekik kegyelmet a továbbiakra, amik az életben állandóan igényelték volna a nagyobb kegyelmeket a vallásos életre: Házasságkötés a templomban, hitvesi hűség, gyermekvállalás, katolikus nevelés biztosítása, harc az üdvösségért. Bizony, a lelkipásztoroknak Jézushoz hasonlóan fáj a szívük, mert mit sem érnek a részleges eredmények, ha valaki nem jut el az üdvösségre. „Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje. Jézus azt felelte nekik: Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög. Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül”(66-71) Papok és hívek is mélyen szomorkodnak, amikor még az egy is elvész. Uram, irgalmazz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése