Húsvét harmadik hete csütörtök
„Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”
Mivel Názáret és Kafarnaum nincsen nagyon messze egymástól, sokan ismerhették Jézust még építőmester korából. Ezért az ilyenek közül többen felkapták a fejüket Jézus ama kijelentésére: „Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá, és ezt mondták: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: A mennyből szálltam alá?” (Jn 6,41-42) Ez az oktalannak tűnő kifogás menthető azok számára, akik gyerekkora óta ismerték Jézust, és akiknek nem lehetett tudomása az angyali üdvözletről, Mária szűzi anyaságáról, Szent József Istentől kapott küldetéséről. Ezek az emberek nyilván nem voltak ott a Tíz város környéki eredet-kutatáson, amikor Jézus arról érdeklődött tanítványaitól, hogy kinek tartják őt az emberek? Jézus mosolygott a kapott válaszokon, majd megkérdezte a tanítványokat is „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,16) Mivel Jézus megdicsérte, hogy a Mennyei Atya nyilatkoztatta ki ezt egyedül Péternek, a többi apostolnak nem, miért lett volna bűn, hogy a többiek ezt nem tudják? Bűn akkor jön létre, ha az igazságot megtudja valaki, és azután tudatosan nem fogadja el. Itt ez utóbbi esetről van szó. Előbb már olvastuk a zsinagógai kérdést: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük? Jézus azt felelte: Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. (Jn 6,28-29) a hallgatói többsége már régebben is hallhatta beszédeit, láthatta csodáit, a legutóbbit előző napon a csodálatos kenyérszaporításkor. Érthető tehát, hogy Jézus így folytatja tanítását: „Ne zúgolódjatok egymás közt. Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. (Iz 54,13) Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való” (43-46) Ezekkel a szavakkal arra utal Jézus, hogy látta, sőt állandóan látja az Atyát. Igazmondását, sőt istenségét ezzel igazolja. Akiben hit gyullad, az az Atya kegyelmének műve. Ezt a kegyelmet erősíti meg Jézus minden eukarisztikus látogatásakor a szentáldozásban: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a menyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért”(47-51)
„Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”
Mivel Názáret és Kafarnaum nincsen nagyon messze egymástól, sokan ismerhették Jézust még építőmester korából. Ezért az ilyenek közül többen felkapták a fejüket Jézus ama kijelentésére: „Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá, és ezt mondták: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: A mennyből szálltam alá?” (Jn 6,41-42) Ez az oktalannak tűnő kifogás menthető azok számára, akik gyerekkora óta ismerték Jézust, és akiknek nem lehetett tudomása az angyali üdvözletről, Mária szűzi anyaságáról, Szent József Istentől kapott küldetéséről. Ezek az emberek nyilván nem voltak ott a Tíz város környéki eredet-kutatáson, amikor Jézus arról érdeklődött tanítványaitól, hogy kinek tartják őt az emberek? Jézus mosolygott a kapott válaszokon, majd megkérdezte a tanítványokat is „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,16) Mivel Jézus megdicsérte, hogy a Mennyei Atya nyilatkoztatta ki ezt egyedül Péternek, a többi apostolnak nem, miért lett volna bűn, hogy a többiek ezt nem tudják? Bűn akkor jön létre, ha az igazságot megtudja valaki, és azután tudatosan nem fogadja el. Itt ez utóbbi esetről van szó. Előbb már olvastuk a zsinagógai kérdést: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük? Jézus azt felelte: Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. (Jn 6,28-29) a hallgatói többsége már régebben is hallhatta beszédeit, láthatta csodáit, a legutóbbit előző napon a csodálatos kenyérszaporításkor. Érthető tehát, hogy Jézus így folytatja tanítását: „Ne zúgolódjatok egymás közt. Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. (Iz 54,13) Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való” (43-46) Ezekkel a szavakkal arra utal Jézus, hogy látta, sőt állandóan látja az Atyát. Igazmondását, sőt istenségét ezzel igazolja. Akiben hit gyullad, az az Atya kegyelmének műve. Ezt a kegyelmet erősíti meg Jézus minden eukarisztikus látogatásakor a szentáldozásban: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a menyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért”(47-51)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése