Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.06. kedd
eltemették. Halálának az oka a gyűlölet volt, amely arról akarta meggyőzni a bűnös világot, hogy a szeretetet legyőzi a gyűlölet, s ha az Isten megtestesült Fiát emberi testében megölik, ezáltal Istent teszik legyőzötté. Amit a földön garázdálkodó sátán hangoztat, az az igazság? A Paradicsomkertben áll és a két tiltott fába, az „Élet fájába” és a „Jó és rossz tudás fájába” kapaszkodik a nagy ellenség. Keserű szívvel nézi a mérhetetlen csillagvilágot, a Teremtő végtelen hatalmának tündöklő tükrét, amelyet az okos ember szemének adott önmaga tükreként. Nézi a földet, millió fajta növénnyel, állattal feldíszítve. Hallgatja a végtelen atyai szeretet ajándékozó szavait: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kertnek minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,15-17) Madách Imre jó teológusként ezt írja: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy Úr vagy. Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Az ember tragédiája) a zsidó főpapi tanács nyilvános működése alatt üldözte Jézust, bár féltek csodáitól és az igazságtól, amit hirdetett. Jézus sorsát akkor döntötték el, amikor feltámasztotta barátját, a negyedik napja eltemetett Lázárt.(Jn 11,39-44) E csodatétel után sokan hittek Jézusban. „Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is. Egyikük, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, így vélekedett: Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon. De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik”(46-63) István diakonus nagyszerű beszédén, ami az Ószövetség pontos ismeretén alapult, elcsodálkozhattak a főtanács tagjai. A beszéde végén ezzel hívta fel maga és Jézus ellen a tanácsosok figyelmét: „Ti vastag-nyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg” (ApCsel 7,51-53) Istvánt beszédének ezért a záradékáért kövezték meg. A főtanú Saul volt. Ő és társai sok keresztényt vittek bíróság elé. „Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára. Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket. Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot. Így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, melyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból hangosan kiáltozva kiment a tisztátalan Lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. Így nagy volt az öröm ebben a városban” (8,1c-8) a megtértek hitét nemcsak a tapasztalható csodák erősítették, hanem Jézusnak korábbi beszélgetése egy szamáriai asszonnyal Jákob kútjánál. Ezt a kutat Jákob adta Egyiptomi József két fia törzsének. Az asszony felfedezte Jézusban a prófétát, amint az Úr sok titkát felfedte. Kihívott a kút mellé sok szamaritánust, hogy megismerkedjenek Jézussal. Fülöp diakonus működése kapcsán is ez az akkori öröm lángolt fel.„Ó add Jézusom nékem Szentséges Szívedet, amely oly véghetetlen mértékben szeretett. Bűnös, fásult lelkemet hadd gyullassza lángra szerető szent Szívének üdvözítő lángja. Szíved édes szerelme lelkemnek harmatja, amely táplál, feléleszt és lelkem áthatja”.(Ho 153.1-2ab)
2014.05.06. kedd
eltemették. Halálának az oka a gyűlölet volt, amely arról akarta meggyőzni a bűnös világot, hogy a szeretetet legyőzi a gyűlölet, s ha az Isten megtestesült Fiát emberi testében megölik, ezáltal Istent teszik legyőzötté. Amit a földön garázdálkodó sátán hangoztat, az az igazság? A Paradicsomkertben áll és a két tiltott fába, az „Élet fájába” és a „Jó és rossz tudás fájába” kapaszkodik a nagy ellenség. Keserű szívvel nézi a mérhetetlen csillagvilágot, a Teremtő végtelen hatalmának tündöklő tükrét, amelyet az okos ember szemének adott önmaga tükreként. Nézi a földet, millió fajta növénnyel, állattal feldíszítve. Hallgatja a végtelen atyai szeretet ajándékozó szavait: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kertnek minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,15-17) Madách Imre jó teológusként ezt írja: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy Úr vagy. Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Az ember tragédiája) a zsidó főpapi tanács nyilvános működése alatt üldözte Jézust, bár féltek csodáitól és az igazságtól, amit hirdetett. Jézus sorsát akkor döntötték el, amikor feltámasztotta barátját, a negyedik napja eltemetett Lázárt.(Jn 11,39-44) E csodatétel után sokan hittek Jézusban. „Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is. Egyikük, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, így vélekedett: Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon. De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik”(46-63) István diakonus nagyszerű beszédén, ami az Ószövetség pontos ismeretén alapult, elcsodálkozhattak a főtanács tagjai. A beszéde végén ezzel hívta fel maga és Jézus ellen a tanácsosok figyelmét: „Ti vastag-nyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg” (ApCsel 7,51-53) Istvánt beszédének ezért a záradékáért kövezték meg. A főtanú Saul volt. Ő és társai sok keresztényt vittek bíróság elé. „Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára. Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket. Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot. Így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, melyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból hangosan kiáltozva kiment a tisztátalan Lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. Így nagy volt az öröm ebben a városban” (8,1c-8) a megtértek hitét nemcsak a tapasztalható csodák erősítették, hanem Jézusnak korábbi beszélgetése egy szamáriai asszonnyal Jákob kútjánál. Ezt a kutat Jákob adta Egyiptomi József két fia törzsének. Az asszony felfedezte Jézusban a prófétát, amint az Úr sok titkát felfedte. Kihívott a kút mellé sok szamaritánust, hogy megismerkedjenek Jézussal. Fülöp diakonus működése kapcsán is ez az akkori öröm lángolt fel.„Ó add Jézusom nékem Szentséges Szívedet, amely oly véghetetlen mértékben szeretett. Bűnös, fásult lelkemet hadd gyullassza lángra szerető szent Szívének üdvözítő lángja. Szíved édes szerelme lelkemnek harmatja, amely táplál, feléleszt és lelkem áthatja”.(Ho 153.1-2ab)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése