2014. április 25., péntek

Húsvét első hete péntek



Húsvét első hete péntek

ApCsel 4, 1-12; Jn 21, 1-14

„Megyek halászni”

Jézus az egyik húsvét reggeli üzenetében utasítást küldött tanítványainak, hogy menjenek vissza Galileába, ott majd találkozhatnak vele. Jézus a feltámadás után érzékeltette apostolaival, hogy Ő már nem ennek a világnak a kötelékébe tartozik. Ezért nem járt rendszeresen velük, mint szenvedése előtt. Időnként megjelent nekik, beszélgetett velük az Isten országáról. Ez nagyon fontos volt mindkettőjüknek. Jézus így folytatta a tanítványok képzését. Ezek a férfiak ismerték már az Úr tanítását, hitüket megerősítette a Jézussal való találkozás a feltámadás után, teste azonosságának ellenőrzése, az ószövetségi Szentírás messiási jövendöléseinek a szenvedéssel és feltámadással kapcsolatos pontosabb kifejtése. Aztán beszélgettek a küldetésről, amely Jézus mennybemenetele után vár rájuk. Ők, akik sosem jártak a kicsi zsidóföld határain kívül, az egész világ megtérítésére kapnak parancsot. Jézus mennybe megy, a Szentlélek kiárad ugyan rájuk, de azért az Egyház szervezetének kiépítése, a szentségek kiszolgáltatásának rendje és sok más gyakorlati kérdés nem kis feladatot jelentett nekik. A galileai találkozásról sem kaptak részletes útbaigazítást. Csak néhányan indultak útnak. Péter és János ugyan otthoni földre léptek, de a régi foglalkozásuktól. És családjuktól már végleg elköszöntek. Mit tegyenek? Várni kellett Jézusra. Péter régi mesterségét próbálta újra gyakorolni: „Megyek halászni, mondta nekik. Azok azt felelték: Megyünk veled mi is. Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak”(3) Ez azért történt, mert egyszer már elhagyták e kenyérkereső foglalkozásukat és nem lett volna szabad hozzá visszatérni. (Lk 9, 62) Viszont a folytatás azt sugallja, hogy Péter nem akarta lopni az időt, ennivalójuk nem volt, helyesnek tűnt a döntésük, és dolgozni mentek. Jézus tudta ezt. Hajnal-hasadtára odatoppant a közeli partra. Tudta ugyan, hogy semmit sem fogtak, de ennek tudatos bevallását akarta hallani, hiszen régebben megtanította őket erre az igazságra: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15, 5) Amint tehát őszintén bevallották, hogy semmit sem fogtak, Jézus ismeretlenül beavatkozott a munkába: „Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, találni fogtok! Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit szeretett Jézus, így szólt Péterhez: Az Úr az! Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét; és a tengerbe vetette magát.”(6-7)
Jézus akkor már tűz mellett ült, halat sütött. Hozatott a frissen fogott halakból: közös lett a reggeli kínálat. Az apostolok okultak a történtekből. Jézus Egyháza, pedig őrzi szívében a leckét, olvastatja velünk. Miért éppen most? Mert most van rá szükségünk. Eddig eredménytelenül dolgoztunk, most Jézus szólít: jobb oldalra vessétek a hálót, és eredményes lesz munkátok. Dolgozzatok duplán, keményen meg kell ragadni a munkát. A többit hozzá adom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése