Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.25. péntek
Péter beszédét rossz néven vették a zsidó vezetők. „Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfihívők száma mintegy ötezerre növekedett”(ApCsel 4,1-4)
Érdekes megfigyelnünk, kik azok, akik az esemény hírére azonnal felszisszentek: a papok. A zsidó papságot Isten rendelte el. Mózest, az Ószövetség megkötésének előkészítőjét, a nép teljhatalmú vezérét nem tette pappá, csak a bátyját, Áront és annak fiait. Isten Egyiptomból való kivonulás évében (Kr.e.1250) folyamatosan negyven nap és negyven éjjel képekben és szavakban adott látomásban ismertette meg Mózessel a teremtést, az elszaporodó emberiség fejlődését, bűnössé válását (Kiv 24; 29) Mózes szenteli fel Áront főpapnak, fiait papoknak. Hatalmuk az Istennek szentelt áldozatok érvényes bemutatásában csúcsosodott ki. Ennek érvénye Jézus Krisztus önfeláldozásáig, vagyis a nagycsütörtök esti utolsó vacsorán az Újszövetség megalapításáig és a vele egységben lévő kereszthaláláig tartott. (Lk 22,14-20) Ennek prófétai előrejelzése Dániel könyvében található. Krisztus előtt 516-ban Gábriel angyal adta tudtára Dánielnek, a fogságban élő zsidóknak és nekünk is:„Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést és fölkenik a Szentek Szentjét (az Istenembert, az Isten Szolgáját, a Messiást). Tudd meg és értsd meg, attól, hogy elhangzik a parancs, Jeruzsálem épüljön fel újra /Círusz perzsa király adta ki a parancsot Kr.e.538- ban (Ezd 1,1-4) az írást megtalálták Ekbatánában egy irattárban (Ezd 6,1-3)/ hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette, hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. /Vespasianus majd fia Titus (Mt 24,3-22)/ Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. /Jeruzsálem büntetése (Dán 9,24-26)/ a zsidó papi áldozatok és vele együtt az isten által adott zsidó papság küldetése tárgyában minden kétséget kizár a befejezés: „Egy hétre (hetven év) szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot (azzal, hogy megtörténik az utolsó vacsorai Oltáriszentség-alapítás, majd a pénteki keresztáldozat, amikor Jézus 33-34 éves lehetett). A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra”(Dán 9,27)„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor, s mindannyian, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították és vallatóra fogták őket: Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek (a gyógyítást)? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a Názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,5-12)„Hiszünk, mint a gyermekek, kiknek szíve nem remeg Végtelen csodád előtt, Adj hitünknek új erőt. Bort és fehér kenyeret ajánlunk föl Teneked. Fogadd véle Istenünk, néked szentelt életünk. Alleluja, Alleluja”
(Ho 85,4-5)
2014.04.25. péntek
Péter beszédét rossz néven vették a zsidó vezetők. „Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfihívők száma mintegy ötezerre növekedett”(ApCsel 4,1-4)
Érdekes megfigyelnünk, kik azok, akik az esemény hírére azonnal felszisszentek: a papok. A zsidó papságot Isten rendelte el. Mózest, az Ószövetség megkötésének előkészítőjét, a nép teljhatalmú vezérét nem tette pappá, csak a bátyját, Áront és annak fiait. Isten Egyiptomból való kivonulás évében (Kr.e.1250) folyamatosan negyven nap és negyven éjjel képekben és szavakban adott látomásban ismertette meg Mózessel a teremtést, az elszaporodó emberiség fejlődését, bűnössé válását (Kiv 24; 29) Mózes szenteli fel Áront főpapnak, fiait papoknak. Hatalmuk az Istennek szentelt áldozatok érvényes bemutatásában csúcsosodott ki. Ennek érvénye Jézus Krisztus önfeláldozásáig, vagyis a nagycsütörtök esti utolsó vacsorán az Újszövetség megalapításáig és a vele egységben lévő kereszthaláláig tartott. (Lk 22,14-20) Ennek prófétai előrejelzése Dániel könyvében található. Krisztus előtt 516-ban Gábriel angyal adta tudtára Dánielnek, a fogságban élő zsidóknak és nekünk is:„Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést és fölkenik a Szentek Szentjét (az Istenembert, az Isten Szolgáját, a Messiást). Tudd meg és értsd meg, attól, hogy elhangzik a parancs, Jeruzsálem épüljön fel újra /Círusz perzsa király adta ki a parancsot Kr.e.538- ban (Ezd 1,1-4) az írást megtalálták Ekbatánában egy irattárban (Ezd 6,1-3)/ hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette, hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. /Vespasianus majd fia Titus (Mt 24,3-22)/ Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. /Jeruzsálem büntetése (Dán 9,24-26)/ a zsidó papi áldozatok és vele együtt az isten által adott zsidó papság küldetése tárgyában minden kétséget kizár a befejezés: „Egy hétre (hetven év) szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot (azzal, hogy megtörténik az utolsó vacsorai Oltáriszentség-alapítás, majd a pénteki keresztáldozat, amikor Jézus 33-34 éves lehetett). A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra”(Dán 9,27)„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor, s mindannyian, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították és vallatóra fogták őket: Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek (a gyógyítást)? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a Názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,5-12)„Hiszünk, mint a gyermekek, kiknek szíve nem remeg Végtelen csodád előtt, Adj hitünknek új erőt. Bort és fehér kenyeret ajánlunk föl Teneked. Fogadd véle Istenünk, néked szentelt életünk. Alleluja, Alleluja”
(Ho 85,4-5)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése