Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.24. csütörtök
Miután Péter és János apostol a templom egyik bejáratánál észrevett egy kolduló fiatalembert, a lelkében működő Szentlélek rányitotta szemét egy aznapi fontos feladatra, megállt. Tétovázás nélkül belekezdett küldetésének teljesítésébe. Megszólította az alamizsnát remélő beteget, hogy nézzen a szemébe, ne a kezét lesse és a kicsillanó aprópénzt, hanem a Názáreti Jézus küldöttét vegye észre, aki Mestere végtelen gazdagságából jótéteményben akarja részesíteni. Tisztázni akarta a küldetését: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A Názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3,6) Az apostol kezét nyújtotta, megfogta a reménytől fellendülő másik kezet, talpra segítette, majd nem várt köszönetet, hanem belépett a templomba. A meggyógyult pedig talán fel sem fogta, hogy születése óta ilyen érzés még nem töltötte be szívét, lépett, ugrott, futott: boldog volt. Ment azután, aki a Názáreti Jézusra hivatkozva ép emberré tette. Ment utána a Salamon csarnokba. Mentek azok is, akik eddig csak ülve látták a fiatal férfit. Az öröm okát keresték.„Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből, vagy saját jámborságunkból értük volna el, hogy ez járni tudjon. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat, arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára. Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is” (3,12-17) Péter jó lelkipásztorként nem ostoroz, hanem menteget. Hangsúlyozta a teljes igazságot, a főtanács súlyos bűnét és felelősségét. Isten átalakította az eddigi vallási rendet, ezek csak „a ti vezetőitek”Péter és a keresztény krisztusi Egyház, amit Jézus alapított örök érvénnyel (Mt 16,18-19), ezt már mi képviseljük egyedül. Péter folytatta beszédét:„ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztus (a Messiás nem hadvezér lesz) szenvedni fog. Tartsatok hát bűnbánatot (forduljatok eligazításért Isten felé) és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta prófétái ajka által”(3,18-21) Lehet, hogy Péter ezt az időt, amiben most mi vívjuk a harcot Jézus igazáért az üdvösség érdekében, nemcsak sejtette,hanem jól ismerte, ezért a Törvény közvetítőjére, Mózesre hivatkozik: „Mózes ezt mondta: Az Úr, a mi Istenünk, hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek. Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből. (3,22-23)„A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz:A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, (Jézust), hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől” (3,24-26)„Urunk,hallgasd meg kegyelmesen Egyházad kéréseit, hogy az előszörre választott nép elérkezhessen a megváltás teljességére” (Nagypénteki liturgia)
2014.04.24. csütörtök
Miután Péter és János apostol a templom egyik bejáratánál észrevett egy kolduló fiatalembert, a lelkében működő Szentlélek rányitotta szemét egy aznapi fontos feladatra, megállt. Tétovázás nélkül belekezdett küldetésének teljesítésébe. Megszólította az alamizsnát remélő beteget, hogy nézzen a szemébe, ne a kezét lesse és a kicsillanó aprópénzt, hanem a Názáreti Jézus küldöttét vegye észre, aki Mestere végtelen gazdagságából jótéteményben akarja részesíteni. Tisztázni akarta a küldetését: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A Názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3,6) Az apostol kezét nyújtotta, megfogta a reménytől fellendülő másik kezet, talpra segítette, majd nem várt köszönetet, hanem belépett a templomba. A meggyógyult pedig talán fel sem fogta, hogy születése óta ilyen érzés még nem töltötte be szívét, lépett, ugrott, futott: boldog volt. Ment azután, aki a Názáreti Jézusra hivatkozva ép emberré tette. Ment utána a Salamon csarnokba. Mentek azok is, akik eddig csak ülve látták a fiatal férfit. Az öröm okát keresték.„Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből, vagy saját jámborságunkból értük volna el, hogy ez járni tudjon. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat, arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára. Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is” (3,12-17) Péter jó lelkipásztorként nem ostoroz, hanem menteget. Hangsúlyozta a teljes igazságot, a főtanács súlyos bűnét és felelősségét. Isten átalakította az eddigi vallási rendet, ezek csak „a ti vezetőitek”Péter és a keresztény krisztusi Egyház, amit Jézus alapított örök érvénnyel (Mt 16,18-19), ezt már mi képviseljük egyedül. Péter folytatta beszédét:„ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztus (a Messiás nem hadvezér lesz) szenvedni fog. Tartsatok hát bűnbánatot (forduljatok eligazításért Isten felé) és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta prófétái ajka által”(3,18-21) Lehet, hogy Péter ezt az időt, amiben most mi vívjuk a harcot Jézus igazáért az üdvösség érdekében, nemcsak sejtette,hanem jól ismerte, ezért a Törvény közvetítőjére, Mózesre hivatkozik: „Mózes ezt mondta: Az Úr, a mi Istenünk, hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek. Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből. (3,22-23)„A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz:A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, (Jézust), hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől” (3,24-26)„Urunk,hallgasd meg kegyelmesen Egyházad kéréseit, hogy az előszörre választott nép elérkezhessen a megváltás teljességére” (Nagypénteki liturgia)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése