Jézus csodái 21. - Először meggyógyítom a betegeket

Először meggyógyítom a betegeket

 

Jézus a Földközi-tenger partján fekvő Szikaminonból elmegy Tíruszba. Mikor visszatér a városba, ott azzal fogadják, hogy sok beteg vár már rá.

– Van itt egy szegény beteg fiúcska is, Fiam, és anyja téged óhajt látni.

– Máris megyek hozzá! – Az apostoloknak, akik vele együtt voltak, azt mondja: – Menjetek haza! Azonnal megyek én is. Készüljetek addig vacsorához, a várakozóknak pedig mondjátok meg, hogy az est beállta után beszélni fogok.

– És ha vannak betegek is?

– Őket gyógyítom meg legelőször. Még vacsora előtt, hogy boldogan térhessenek haza.

Megérkeznek a házakhoz, ahol befogadták őket. Az apostolok elindulnak, hogy egybegyűjtsék azokat, akik a Mestert akarják, főleg a betegeket...

Jézus elébe hozzák az elmaradhatatlan szembajost, akit szinte teljesen vakká tett a szemfekély. Jézus meggyógyítja. Majd egy – bizonyára maláriás – beteg következik, aki le van soványodva, és olyan sárga, mint egy kínai. Őt is meggyógyítja. Egy asszony van soron, aki különös csodát kér tőle: tejet a melle számára, amelyben nincs tej. Megmutat Jézusnak egy párnapos fiúcskát, aki nagyon sovány és egészen vörös, mintha ki lenne melegedve. Az asszony sírva mondja:

– Látod, azt a parancsot kaptuk, hogy engedelmeskedjünk férjünknek, és foganjunk. De mit használ, ha aztán sorvadni látjuk gyermekeinket? Ez a harmadik, akit szültem, de kettőt már sírba fektettem, eldugult mellem miatt. Már ez is haldoklik, mert hőség idején született. A többiek közül az egyik tíz napig élt, a másik hat hónapig, hogy aztán még inkább sírjak, amikor bélbajban meghaltak. Ha lenne tejem, ez nem történt volna meg...

Jézus ránéz, és így szól:

– Gyermeked élni fog. Bízzál! Térj haza, s amint hazaérsz, nyújtsd emlődet a kisdednek. Bízzál!

Az asszony engedelmesen elmegy, szívére szorítva a szerencsétlen kisgyermeket, aki úgy nyivákol, mint egy kismacska.

– De vajon megjön-e a teje?

– Persze, hogy megjön.

– Én azt mondom, hogy életben marad a kisfia, de a teje nem jön meg, és már az is csoda, ha életben marad. Majdnem belehalt az éhezésbe.

– Én pedig azt mondom, hogy megjön a teje.

– Igen.

– Nem.

Ahány ember van ott, annyi véleményen vannak. Jézus közben visszavonul enni. Amikor újra kijön, hogy prédikáljon, még több ember van ott, mert a beteg gyermek csodájának a híre már elterjedt a városban.

Jézus az összegyűlt embereknek elmondja a szilfáról és a szőlőtőről szóló példabeszédet (P 3,109-112), s így fejezi be:

– Ez a példabeszéd. Ami pedig a szárazmellű asszonyt illeti, íme a válasz: nézzetek a város felé!

Mindenki a város felé fordul, és látják sietni az előbbi asszonyt, aki sietés közben sem veszi el fiacskáját tejtől duzzadó emlőjétől, amelyet a kis éhes akkora mohósággal szív, hogy majdnem megfullad. Az asszony csak akkor áll meg, amikor Jézus elé ér. Őelőtte egy pillanatra elhúzza a gyermeket mellbimbójától, és ezt kiáltja:

– Áldd meg, áldd meg, hogy érted éljen!

Jézus megjegyzi:

– A csodával kapcsolatos találgatásaitokra így megkaptátok a választ.

(4-799)