2014. február 7., péntek

2014.02.07. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.02.07. péntek

Mária, az emberiség virága

Miután a XIII. században a ferencesek, élükön B. Duns Scot Jánossal, hitünk titkaként mutatták be a Szűzanya Szeplőtelen fogantatását, még fél évezrednek kellett eltelnie, mire 1854-ben IX. Piusz pápa kimondta dogmaként, hogy Máriát lelke teremtése pillanatában éppen úgy feldíszítette az Úr a megszentelő kegyelemmel, mint az ősszülőik lelkét. Pillanatig sem volt tehát az eredeti bűn állapotában. Ennek a hosszú előkészítő időszaknak egyik fő magyar apostola volt Pázmány Péter. Egyetemének előírásai szerint csak olyan egyetemi tanár taníthat az intézményben, aki hiszi és védi a Szűzanya eme csodálatos kiváltságát. Volt szerzetesrendjének, a Jézus Társaságának is komoly küldetése volt hirdetni és tudományosan védeni ezt a nagy kegyelmet. De ő sem csak a tudományok módszerével terjesztette ezt a fontos tanítást. Mária, az emberiség Virága, azt már Pázmány Péter is hangoztatta: „Menny királynője, baj enyhítője, Égi sark erője, Tavaszi színben rózsa anyatője…Föld liliomja, rózsagally lombja, Szállj az égi honba! Melynek fényárját Szíved földre vonja.”. (Hozsanna 192,3.11.) A téli dísztelenség elmúltával igen lélekvidámító élmény megfigyelni, a tavaszi fényárban mint bontakoznak a rózsarügyek, szökken a szár, bontakoznak a levelek, és zöld köpenykében megjelenik a gallyak csúcsán a rejtett szépség, a rózsa virága. Kicsit később a termőföld barna tömegéből pedig az erős virágszár addig emelkedik a tűző napkorong felé, amíg gyönyörű fehér kelyhei ki nem bontakoznak a zöld pólyából. A neves tudós főpap sok-sok gyönyörű gondolata közé igen odaillenek ezek a virágpéldák. Mi magyarok is igyekeztünk ezek csokrával köszönteni az emberiség legszebb virágát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése