Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.08. szombat
A kapcsolatok gazdag szövevénye.
A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”.(Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia. Ezért lesz gyalázattá az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai pedig erre mutassanak állandó jó példát! Jézus az egész világ Megváltója. Atyja úgy rendezte sorsát öröktől fogva, hogy rokona legyen a föld és a csillagvilág, hiszen az Ő emberségének testi része az egész anyagvilág ősmintája. De rokona az an angyalok és emberlelkek világa is, mert emberlelke szolgált ezeknek ősmintául. Különösképpen rokona az emberi nem, hiszen öröktől fogva elhatározott tény volt, hogy Isten létrehoz egy teremtett világot, amelynek egyik ágába belép majd idők folyamán a Fiúisten. A választott teremtmény az ember. Ez már önmagában is elég bonyolult világ. Még bonyolultabbá válik, amikor szűzanyától születik meg ott, ahol kijelölt helye volt, akkor, amikor hatszáz évvel korábban megjövendölte Dániel próféta, felnőtt ott, ahol fogantatott, majd dolgoznia kellett. Aztán harminc évesen tanúságot tett mellette az öröktől kijelölt utolsó próféta, a tömeg pedig nem je yezte meg mindezt. Sem tanítása, sem rengeteg csodája nem volt elég az öröktől fogva kijelölt főtanácsnak és fejének, az akkor éppen hivatalban lévő főpapnak. Minden remekül elrendezve, még az is, hogy a tények értékeléséhez ne érjen fel a hivatalos közeg. A papok sorsa az Egyházzal együtt ugyanígy bonyodalmas, mint a Mesteré volt. Mi, papok értetlenül állunk néha sorsunk előtt. Aztán utólag olyan gyönyörűen helyére kerül minden. Paptestvér, meg ne torpanj soha semmi miatt megkezdett utadon! Igaza van II. János Pál pápának: a papi sorsunk gazdag bonyodalmak szövevénye.
2014.02.08. szombat
A kapcsolatok gazdag szövevénye.
A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”.(Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia. Ezért lesz gyalázattá az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai pedig erre mutassanak állandó jó példát! Jézus az egész világ Megváltója. Atyja úgy rendezte sorsát öröktől fogva, hogy rokona legyen a föld és a csillagvilág, hiszen az Ő emberségének testi része az egész anyagvilág ősmintája. De rokona az an angyalok és emberlelkek világa is, mert emberlelke szolgált ezeknek ősmintául. Különösképpen rokona az emberi nem, hiszen öröktől fogva elhatározott tény volt, hogy Isten létrehoz egy teremtett világot, amelynek egyik ágába belép majd idők folyamán a Fiúisten. A választott teremtmény az ember. Ez már önmagában is elég bonyolult világ. Még bonyolultabbá válik, amikor szűzanyától születik meg ott, ahol kijelölt helye volt, akkor, amikor hatszáz évvel korábban megjövendölte Dániel próféta, felnőtt ott, ahol fogantatott, majd dolgoznia kellett. Aztán harminc évesen tanúságot tett mellette az öröktől kijelölt utolsó próféta, a tömeg pedig nem je yezte meg mindezt. Sem tanítása, sem rengeteg csodája nem volt elég az öröktől fogva kijelölt főtanácsnak és fejének, az akkor éppen hivatalban lévő főpapnak. Minden remekül elrendezve, még az is, hogy a tények értékeléséhez ne érjen fel a hivatalos közeg. A papok sorsa az Egyházzal együtt ugyanígy bonyodalmas, mint a Mesteré volt. Mi, papok értetlenül állunk néha sorsunk előtt. Aztán utólag olyan gyönyörűen helyére kerül minden. Paptestvér, meg ne torpanj soha semmi miatt megkezdett utadon! Igaza van II. János Pál pápának: a papi sorsunk gazdag bonyodalmak szövevénye.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése