Katekézis a Hit Évében
2013.10.04. Péntek
A közös élet valamilyen formája
A magam korosztálya és a nálam kicsit fiatalabbaké, akik nem régen kerültek nyugdíjba, bizony elég nehezen találnak önmagukra a szokott papi munkák hirtelen megszűnésével. Az életben is nehéz átállni a sétáló időszakra, majd a tényleges nyugdíjra. Bármennyire is érezzük, hogy erőink fogynak, lendületünk megtörik, könnyebben elfáradunk, a betegségek társunkká szegődnek, a testi fáradság csökken vagy megszűnik, problémákat okoz a félreállítottságként megélt időskori jelen. Nagyon nehezen illeszkedtem bele ebbe a helyzetbe én is, úgy éreztem, hogy a plébánosi munkakör nagyon hiányzik, bár szerzetesi közösségben éltem provinciálisként, felelős munkakörben népes fővárosi közösségben. A szolgálat hozzánk nőtt. Nekem a Gondviselés olyan segédkezet nyújtott, amely visszaadta a szolgálatot, igaz, más formában, de fontosságot nyújtva.Ez pedig a modern kor lehetőségeiből adódó új kegyelem. Honlapnak hívják.Más, mint a régi, mert emberekkel közvetlenül nem találkozom, de a tudat, hogy a jó hírt, az Evangéliumot az egész világon élő testvéreimmel megoszthatom,örömet jelent. Kemény elfoglaltság, felelősséggel teljes feladat.Ezzel párhuzamosan naponta misézhetek, prédikálhatok és hetente több napon elosztva hat-nyolc órát gyóntathatok. Papokkal, szerzetesekkel és hívekkel körülvéve mondhatom hálásan: Köszönöm, Uram!
2013.10.04. Péntek
A közös élet valamilyen formája
A magam korosztálya és a nálam kicsit fiatalabbaké, akik nem régen kerültek nyugdíjba, bizony elég nehezen találnak önmagukra a szokott papi munkák hirtelen megszűnésével. Az életben is nehéz átállni a sétáló időszakra, majd a tényleges nyugdíjra. Bármennyire is érezzük, hogy erőink fogynak, lendületünk megtörik, könnyebben elfáradunk, a betegségek társunkká szegődnek, a testi fáradság csökken vagy megszűnik, problémákat okoz a félreállítottságként megélt időskori jelen. Nagyon nehezen illeszkedtem bele ebbe a helyzetbe én is, úgy éreztem, hogy a plébánosi munkakör nagyon hiányzik, bár szerzetesi közösségben éltem provinciálisként, felelős munkakörben népes fővárosi közösségben. A szolgálat hozzánk nőtt. Nekem a Gondviselés olyan segédkezet nyújtott, amely visszaadta a szolgálatot, igaz, más formában, de fontosságot nyújtva.Ez pedig a modern kor lehetőségeiből adódó új kegyelem. Honlapnak hívják.Más, mint a régi, mert emberekkel közvetlenül nem találkozom, de a tudat, hogy a jó hírt, az Evangéliumot az egész világon élő testvéreimmel megoszthatom,örömet jelent. Kemény elfoglaltság, felelősséggel teljes feladat.Ezzel párhuzamosan naponta misézhetek, prédikálhatok és hetente több napon elosztva hat-nyolc órát gyóntathatok. Papokkal, szerzetesekkel és hívekkel körülvéve mondhatom hálásan: Köszönöm, Uram!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése