La Salette Franciaországban, Grenoble püspökség területén,
Dauphine megyében található kis falu. Szegény és elhanyagolt vidék. Itt jelent
meg a Boldogságos Szűz Mária 1846, szeptember 19-én tizenöt óra körül két
fiatal gyereknek, egy tizenegy éves fiúnak és egy tizenöt éves lánynak.
Maximin Giraud 1835.aug. 27-én született Corps-ban. Anyját korán elvesztette. Apja újra nősült, és a mostoha nem bánt jól a fiúval. Az apja nem védte meg kisfiát, ezért sokat csavargott, sokszor étlen szomjan. Templomba nem járt rendszeresen, szívesebben rosszalkodott vagy játszadozott. Ebben a korában meggondolatlan, ideges fiúcska volt. Abban a világtól elzárt környezetben franciául alig tudott néhány szót, az okszitán nyelvjárást beszélte. Mélanie Calvat is Corps-ban született 1831.november hetedikén. Apja szegény favágó és kőműves volt, kilenc gyermekét nehezen tartotta el. Mélanie házról-házra koldult. Baptiste Pra nevű gazda birkáit őrizte távoli tájon, családja hetekig nem láthatta. A jelenés idejében nem tudott sem írni, sem olvasni, imádkozni alig tudott, hittanra nem járt, elsőáldozó nem lehetett. Ez a két gyermek arról számolt be, hogy látták a Szűzanyát 1846.szeptember 19-én tizenöt óra körül a La Salette-i hegycsúcs közelében. Mélanie egy tűzgömbre lett figyelmes. A gyerekek közösen látták, ahogy a gömb szétvált, és a ragyogó fényben egy gyönyörű hölgy vált láthatóvá. Azon a szegény vidéken ilyen ruhát még soha senkin nem láttak. A hölgy egy sziklára ült le és könnyezett. Arcát tenyerébe temette. Mélanie ijedtében elejtette a botját, Maximin viszont rászólt: „Mélanie, vedd föl a botodat, én is a magamét készenlétben tartom! Majd jól odaütök, ha bántani merészel bennünket!” Micsoda fájdalom üthette szíven a legszentebb Szüzet, amikor ezt hallotta: Támadó ellenségnek néznek. Tudta, hogy nem ismerik fel, de erről nem szólt a gyerekeknek, csak beszélni kezdett kedvesen a saját nyelvjárásukban és franciául is. Miről szól? Elsősorban a küldetéséről: „Ha népem nem akar engedelmeskedni (Istennek), kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Olyan nehéz az és olyan súlyos, hogy már nem tudom tartani”Ez az üzenet a következő három nagy látogatássorozat célja. A Szűzanya tudja, hogy a végtelen szeretetű Istenatya és Fia elérkezettnek látja az időt, hogy a büntetésre megérett emberiséget keményen megbüntesse, amint tette Szodomával és Gomorrával, később a kánaáni hét gonosz néppel és magával az Ószövetség szent népével is, amikor még a jeruzsálemi templomban is bálványoztak. Ez az elbutított félévezredes istentagadás és szociális nyomorcsinálás végzetes lehet.„Milyen régóta szenvedek miattatok. Az azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, (akkor) szüntelenül imádkoznom kell, és ti nem törődtök ezzel!” Nem törődtök, vagyis meg sem köszönitek, és magatok nem javultok, nem engesztelitek a megsértett Szeretetet.„Hat napot adtam nektek a munkára üzeni Isten, és magamnak tartottam fenn a hetediket, de ti nem akarjátok ezt megadni nekem” Vasárnapi szentmise, prédikáció, szentáldozás.„azok is, akik a kocsikat hajtják, szitkozódásukba belekeverik Fiam nevét”.Ez nagyfokú tiszteletlenség. „Ezért (engedelmességéért) Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”.(Fil 2,9-11) „Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van, tavaly láthattátok, de nem törődtetek vele! Sőt! Káromkodtatok. Az éhség lesz majd a büntetés. Ha megtérnek, még a kövekből is, sziklákból is búzahalmok lesznek” „Imádkoztatok? Gyermekeim, imádkozni kell reggel és este. Csak azért mennek misére, hogy gúnyolódjanak a valláson. Nagyböjtben úgy mennek a henteshez, mint a kutyák”Maximin, édesapád adott egy darab kenyeret, és azt mondta: Egyél, fiam, ebben az évben még ehetsz, de nem tudom, mit eszünk a következő esztendőben, ha a búza úgy tönkremegy, mint ez.„Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel!”A jelenés másnapján a polgármester is tud a történtekről, odautazik a két gyerekhez, hogy végül rávegye Mélanie-t, tagadja le az egészet. Mélanie sem a fenyegetésnek, pénznek, ígéreteknek nem enged: „Azt mondja a hölgy, hogy mindenkinek mondjam el, tehát beszélni fogok. Aznap este Jean-Baptiste Pra, Pierre Selme és a szomszéd úgy döntenek, hogy még aznap Mélanie elmondása alapján leírják a látott hölgy szavait, melyet dátummal látnak el, és mind-hárman aláírnak. Hétfőn a polgármester Maximint kérdezi ki Corpsban. A tanúságtétele, a fiú határozottsága és mindaz, amit Mélanie mondott, tökéletesen egyezőleg Maximinnel, lenyűgözi a polgármestert. A hír gyorsan terjed ezután, zarándokok jönnek, köztük újságírók és a grenoble-i püspök is. 1846. október 9-én a grenoble-i püspök körlevélben tiltja meg papjainak, hogy la Salette-ről ne beszéljenek, amíg pontos és szigorú vizsgálat után, hivatalosan ő maga nem nyilatkozik. Hivatalos vizsgálat kezdődik, tanúkat idéznek, jegyzőkönyveket vesznek fel. Ezt a beszámolót majd egy olyan bizottság elé viszik, aminek a tagjait úgy válogatták össze, hogy pártolók és ellenzők legyenek benne. A püspök elnököl, és a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak, akik nem hisznek abban, hogy jelenés történt. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmaz: „a gyerekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak”. A püspök 1847-től meg van győződve a jelenés valódiságáról, de még négy évet vár, hogy figyelje a fejleményeket, vagy egy esetlegesen újabb információ felbukkanását. Két pap, a corps-i születésű Lagier atya és az avignon-i Lambert atya nem hivatalos adat-gyűjtő munkát végez 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszélnek”. 1848, június 26-án Pierre Joseph Rousselot közzéteszi a jelentést. 1848 augusztusában megküldik a jelentést IX. Pius pápának. Mgr. Philibert de Bruillard grenoble-i püspök 1851. szeptember 19-én püspöki pásztorlevelet tesz közzé: „Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén magában hordja az igazság minden saját vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék.1851-ben megkapta a pápai jóváhagyást is. A jelenés első évfordulóján 50.000 zarándok kereste fel La Salette-et. A látnokok „titkát” 1851-ben küldték el a pápának. Mélanie levelére így reagált IX. Pius: „Egész Európa bűnös, és nagy fenyítést érdemel. Ha nem tartotok bűnbánatot, mindannyian elvesztek”.
Maximin Giraud 1835.aug. 27-én született Corps-ban. Anyját korán elvesztette. Apja újra nősült, és a mostoha nem bánt jól a fiúval. Az apja nem védte meg kisfiát, ezért sokat csavargott, sokszor étlen szomjan. Templomba nem járt rendszeresen, szívesebben rosszalkodott vagy játszadozott. Ebben a korában meggondolatlan, ideges fiúcska volt. Abban a világtól elzárt környezetben franciául alig tudott néhány szót, az okszitán nyelvjárást beszélte. Mélanie Calvat is Corps-ban született 1831.november hetedikén. Apja szegény favágó és kőműves volt, kilenc gyermekét nehezen tartotta el. Mélanie házról-házra koldult. Baptiste Pra nevű gazda birkáit őrizte távoli tájon, családja hetekig nem láthatta. A jelenés idejében nem tudott sem írni, sem olvasni, imádkozni alig tudott, hittanra nem járt, elsőáldozó nem lehetett. Ez a két gyermek arról számolt be, hogy látták a Szűzanyát 1846.szeptember 19-én tizenöt óra körül a La Salette-i hegycsúcs közelében. Mélanie egy tűzgömbre lett figyelmes. A gyerekek közösen látták, ahogy a gömb szétvált, és a ragyogó fényben egy gyönyörű hölgy vált láthatóvá. Azon a szegény vidéken ilyen ruhát még soha senkin nem láttak. A hölgy egy sziklára ült le és könnyezett. Arcát tenyerébe temette. Mélanie ijedtében elejtette a botját, Maximin viszont rászólt: „Mélanie, vedd föl a botodat, én is a magamét készenlétben tartom! Majd jól odaütök, ha bántani merészel bennünket!” Micsoda fájdalom üthette szíven a legszentebb Szüzet, amikor ezt hallotta: Támadó ellenségnek néznek. Tudta, hogy nem ismerik fel, de erről nem szólt a gyerekeknek, csak beszélni kezdett kedvesen a saját nyelvjárásukban és franciául is. Miről szól? Elsősorban a küldetéséről: „Ha népem nem akar engedelmeskedni (Istennek), kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Olyan nehéz az és olyan súlyos, hogy már nem tudom tartani”Ez az üzenet a következő három nagy látogatássorozat célja. A Szűzanya tudja, hogy a végtelen szeretetű Istenatya és Fia elérkezettnek látja az időt, hogy a büntetésre megérett emberiséget keményen megbüntesse, amint tette Szodomával és Gomorrával, később a kánaáni hét gonosz néppel és magával az Ószövetség szent népével is, amikor még a jeruzsálemi templomban is bálványoztak. Ez az elbutított félévezredes istentagadás és szociális nyomorcsinálás végzetes lehet.„Milyen régóta szenvedek miattatok. Az azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, (akkor) szüntelenül imádkoznom kell, és ti nem törődtök ezzel!” Nem törődtök, vagyis meg sem köszönitek, és magatok nem javultok, nem engesztelitek a megsértett Szeretetet.„Hat napot adtam nektek a munkára üzeni Isten, és magamnak tartottam fenn a hetediket, de ti nem akarjátok ezt megadni nekem” Vasárnapi szentmise, prédikáció, szentáldozás.„azok is, akik a kocsikat hajtják, szitkozódásukba belekeverik Fiam nevét”.Ez nagyfokú tiszteletlenség. „Ezért (engedelmességéért) Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”.(Fil 2,9-11) „Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van, tavaly láthattátok, de nem törődtetek vele! Sőt! Káromkodtatok. Az éhség lesz majd a büntetés. Ha megtérnek, még a kövekből is, sziklákból is búzahalmok lesznek” „Imádkoztatok? Gyermekeim, imádkozni kell reggel és este. Csak azért mennek misére, hogy gúnyolódjanak a valláson. Nagyböjtben úgy mennek a henteshez, mint a kutyák”Maximin, édesapád adott egy darab kenyeret, és azt mondta: Egyél, fiam, ebben az évben még ehetsz, de nem tudom, mit eszünk a következő esztendőben, ha a búza úgy tönkremegy, mint ez.„Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel!”A jelenés másnapján a polgármester is tud a történtekről, odautazik a két gyerekhez, hogy végül rávegye Mélanie-t, tagadja le az egészet. Mélanie sem a fenyegetésnek, pénznek, ígéreteknek nem enged: „Azt mondja a hölgy, hogy mindenkinek mondjam el, tehát beszélni fogok. Aznap este Jean-Baptiste Pra, Pierre Selme és a szomszéd úgy döntenek, hogy még aznap Mélanie elmondása alapján leírják a látott hölgy szavait, melyet dátummal látnak el, és mind-hárman aláírnak. Hétfőn a polgármester Maximint kérdezi ki Corpsban. A tanúságtétele, a fiú határozottsága és mindaz, amit Mélanie mondott, tökéletesen egyezőleg Maximinnel, lenyűgözi a polgármestert. A hír gyorsan terjed ezután, zarándokok jönnek, köztük újságírók és a grenoble-i püspök is. 1846. október 9-én a grenoble-i püspök körlevélben tiltja meg papjainak, hogy la Salette-ről ne beszéljenek, amíg pontos és szigorú vizsgálat után, hivatalosan ő maga nem nyilatkozik. Hivatalos vizsgálat kezdődik, tanúkat idéznek, jegyzőkönyveket vesznek fel. Ezt a beszámolót majd egy olyan bizottság elé viszik, aminek a tagjait úgy válogatták össze, hogy pártolók és ellenzők legyenek benne. A püspök elnököl, és a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak, akik nem hisznek abban, hogy jelenés történt. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmaz: „a gyerekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak”. A püspök 1847-től meg van győződve a jelenés valódiságáról, de még négy évet vár, hogy figyelje a fejleményeket, vagy egy esetlegesen újabb információ felbukkanását. Két pap, a corps-i születésű Lagier atya és az avignon-i Lambert atya nem hivatalos adat-gyűjtő munkát végez 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszélnek”. 1848, június 26-án Pierre Joseph Rousselot közzéteszi a jelentést. 1848 augusztusában megküldik a jelentést IX. Pius pápának. Mgr. Philibert de Bruillard grenoble-i püspök 1851. szeptember 19-én püspöki pásztorlevelet tesz közzé: „Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén magában hordja az igazság minden saját vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék.1851-ben megkapta a pápai jóváhagyást is. A jelenés első évfordulóján 50.000 zarándok kereste fel La Salette-et. A látnokok „titkát” 1851-ben küldték el a pápának. Mélanie levelére így reagált IX. Pius: „Egész Európa bűnös, és nagy fenyítést érdemel. Ha nem tartotok bűnbánatot, mindannyian elvesztek”.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése