Úrnapja után
A Teremtő Isten nem vetette el a teremtett világot a sátán bűnre csábító gonoszsága miatt. A bűnért járó büntetéseket irgalmasan szabta ki az emberiségre. A sátánt súlyosan megrótta, az ember sorsát csak megnehezítette szörnyű bűne miatt. A büntetés legsúlyosabb része az volt, hogy az egész emberi nem elvesztette az istenfiúság kegyelmét, megszűnt az ember Isten fogadott fia lenni, ezért élete végén a kárhozat várt rá. Isten hosszú várakozás után kezdte újjáépíteni az üdvösséget. A hatalmas területet elpusztító vízözön után az Úr megszólította a hatvan éves Ábrámot. Fölfedte előtte, hogy az emberek rossz úton járnak: az egész emberiség bálványimádó. Megcsúfolják az örök Istent, amikor helyette érc, kő, vasdarabokat imádnak. Az Úr meghirdette, hogy a bálványokkal szakító megtérőknek újra lehetővé teszi az Istennel való kiengesztelődést. Istennek egyetlen végtelen értelmes és mindenható lényege van. Örökkévaló. Ezt csorbítatlan hittel kell elfogadni amikor ez az isteni titkok kinyilatkoztatása, ismerete és imádása kötelező lesz. Isten maga beszél erről: „Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget. Én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre mind”. (Iz 45,6b-8) Izajás próféta ezerkétszáz évvel később élt és működött, mint Ábrahám. Csak onnan felülről és csak harmat-szerűen csepeg nekünk az isteni kinyilatkoztatás. Néha a legtermészetesebb földi dolgokra nyitja rá az ismeret zsilipjeit, mint láttuk ezt Szodoma dolgában. Lótnak nagyon tetszett a gazdag föld, a kényelmes városi élet. Oda költözött. Nem rontotta meg az ottani különleges erkölcsi rontás. De Isten így kezdi felfedni Ábrahámnak Szodoma baját, és őrzi a szentírási precizitás. Öt király szövetségébe tartozik Szodoma. Négy kalandor király megtámadja és kirabolja. Erről Ábrahám, Isten választottja kap híradást. Ő saját szolgáival intézi el a kalandorokat, menti meg az öt királyt, akik közül Isten büntető ítélete legalább kettőt büntet pusztulással, hogy Isten ítélete majd évezredeken keresztül elrettentő példa maradjon. Nem okul ugyan belőle Kánaán hét népe. Ezek kipusztítása már Ábrahám utódainak a feladata lesz. Ezen a földön kapja Ábrahám Istentől a boldog élet alapját, de az ő romlásuk intő példa marad az ószövetségi szent népnek és sorsuk tanulmányozóinak: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsinak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni és nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja”. (MTörv 30,15-20)
A Teremtő Isten nem vetette el a teremtett világot a sátán bűnre csábító gonoszsága miatt. A bűnért járó büntetéseket irgalmasan szabta ki az emberiségre. A sátánt súlyosan megrótta, az ember sorsát csak megnehezítette szörnyű bűne miatt. A büntetés legsúlyosabb része az volt, hogy az egész emberi nem elvesztette az istenfiúság kegyelmét, megszűnt az ember Isten fogadott fia lenni, ezért élete végén a kárhozat várt rá. Isten hosszú várakozás után kezdte újjáépíteni az üdvösséget. A hatalmas területet elpusztító vízözön után az Úr megszólította a hatvan éves Ábrámot. Fölfedte előtte, hogy az emberek rossz úton járnak: az egész emberiség bálványimádó. Megcsúfolják az örök Istent, amikor helyette érc, kő, vasdarabokat imádnak. Az Úr meghirdette, hogy a bálványokkal szakító megtérőknek újra lehetővé teszi az Istennel való kiengesztelődést. Istennek egyetlen végtelen értelmes és mindenható lényege van. Örökkévaló. Ezt csorbítatlan hittel kell elfogadni amikor ez az isteni titkok kinyilatkoztatása, ismerete és imádása kötelező lesz. Isten maga beszél erről: „Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget. Én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre mind”. (Iz 45,6b-8) Izajás próféta ezerkétszáz évvel később élt és működött, mint Ábrahám. Csak onnan felülről és csak harmat-szerűen csepeg nekünk az isteni kinyilatkoztatás. Néha a legtermészetesebb földi dolgokra nyitja rá az ismeret zsilipjeit, mint láttuk ezt Szodoma dolgában. Lótnak nagyon tetszett a gazdag föld, a kényelmes városi élet. Oda költözött. Nem rontotta meg az ottani különleges erkölcsi rontás. De Isten így kezdi felfedni Ábrahámnak Szodoma baját, és őrzi a szentírási precizitás. Öt király szövetségébe tartozik Szodoma. Négy kalandor király megtámadja és kirabolja. Erről Ábrahám, Isten választottja kap híradást. Ő saját szolgáival intézi el a kalandorokat, menti meg az öt királyt, akik közül Isten büntető ítélete legalább kettőt büntet pusztulással, hogy Isten ítélete majd évezredeken keresztül elrettentő példa maradjon. Nem okul ugyan belőle Kánaán hét népe. Ezek kipusztítása már Ábrahám utódainak a feladata lesz. Ezen a földön kapja Ábrahám Istentől a boldog élet alapját, de az ő romlásuk intő példa marad az ószövetségi szent népnek és sorsuk tanulmányozóinak: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsinak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni és nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja”. (MTörv 30,15-20)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése