30. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.09. péntek

Gyakorlati következmények

Ha Isten időfölöttiségét a triplex via módszerével közelítjük meg, akkor az időbeliséghez kapcsolódó teremtményi értékek legtökéletesebb birtokosának, mintaképének és forrásának kell őt tekintenünk. Kell tehát, hogy meglegyen benne a fiatalság üdesége, frissessége, reménykedése és önfeledt boldogsága. Ugyanakkor birtokolnia kell a sokat tapasztalt idős emberek bölcs higgadtságát és érett ítélőképességét.Mert örökké fiatal, nem ismeri a fáradtságot, és mert sokat tapasztal, ős öreg (Dán 7,9), tud várni és nem siet el semmit (Zsolt 2) Ha igaz továbbá, hogy az idő minden sebet begyógyít, akkor fokozott mértékben áll ez Isten idejére, amihez egyes szentek ezzel a gondolattal mérték hozzá a mulandó dolgok értékét: Quid hoc ad aeternitatem? Mi ez az örökkévalósághoz képest? Aki Isten örökkévalóságához viszonyítja a földi eseményeket, annak kísértésektől, szenvedélyektől, megpróbáltatásoktól vagy bármi mástól felkorbácsolt lelke hullámai előbb-utóbb elcsitulnak. Isten örökkévalóságának szemlélete egyéb erőket is felszabadít az ember lelkében. Olyan reményt kölcsönözhet, amelynek következtében a legcéltalanabbnak látszó élet is képes megtalálni a maga rendeltetését. A keresztény reményt az hevíti, hogy az időből az örökkévalóság felé menetelünk, nem a semmi, az elmúlás felé. Sőt az örökkévalóság már most átöleli időbeli életünket. Az idő, mint tartam, az örökkévalóság földi képe. Napjaink onnan jönnek elő, és oda térnek meg; érdemeink is ott raktározódnak el. Itt részletekben élünk, percekben, órákban, években; rakosgatjuk életünk mozaik köveit. Ott egyszerre visszakapunk mindent. Az elért tökéletesség, mint az idő mintája, többé-kevésbé sikerült képe lesz Isten örökkévaló gazdagságának.