Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.11.05. hétfő
Isten örökkévalósága mint időnélküliség és egyidejűség
Ennek felismerése fokozatosan történik. Már a patrisztika korában megkezdődött, részben az idő fogalmának bölcseleti elemzése (Tertulliánusz, Augusztinusz), részben a megfelelő bibliai helyek értelmezése során. Hamarosan rájöttek, hogy Isten időtlensége nem csak kezdet és vég nélküliség, hanem az időbeli egymásutániságnak tagadása, is hogy ennek következménye mindent egybefogó látás és birtoklás. Istenben tehát hiányzik az egymásutániság, vagyis az a fajtaváltozás, amelyet idővel szoktunk mérni. Nincs benne múlt és jövő, hanem örök jelenben él meg mindent. ,,Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap'', olvassuk az Újszövetségben (2Pt 3,8; Zsolt 90, 3-4) Isten tehát nem siethet el semmit, nem is késhet. Csak a mi szempontunkból tűnik várakozónak vagy késedelmeskedőnek. Szintén saját fogalmainkat vetítjük rá, amikor azt mondjuk, hogy emlékezik valamire, hiszen nincs benne sem emlékezés, sem várakozás. Látása egybefogja, örök jelenben szemléli azt, ami számunkra múlt, jelen és jövő. A Bibliában ilyen kijelentések utalnak erre: ,,Mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult, Isten, te öröktől fogva vagy és örökké''(Zsolt 90,2) Jézus ezt mondotta: ,,Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok''(Jn 8,58) Istennek nemcsak tudása fogja egybe azt, ami a világban az időbeliség következtében széthúzódik, hanem lényege is úgy fog össze minden értéket, hogy minden pillanatban egyszerre birtokolja a létnek egész te teljességét. Benne az értékek nem szétaprózva, hanem a maguk kibontakozottságukban, teljes megvalósultságukban vannak meg minden pillanatban. Istenben nincsenek pillanatok. De képletesen azt állíthatjuk, hogy minden pillanatában nemcsak átéli, hanem birtokolja is végtelen tökéletességeinek összességét. Ilyen értelemben vett örökkévalóság teremtmény számára elképzelhetetlen, hiszen az értékek teljességével csak Isten rendelkezhet. Isten időtlensége is egyik oka annak, hogy miért annyira érthetetlenek számunkra szándékai és tettei. Mi csak időben tudunk gondolkodni, és nem tudjuk elképzelni, hogy amit öröktől fogva elhatározott, az számára jelen elhatározás; nem tudjuk elképzelni örök döntéseinek jelen tetteinkkel való együttműködési módját; nem tudunk tiszta fogalmat alkotni a világ folyamatos teremtéséről, főleg ha az utóbbiba a fejlődéselméletet is beleszámítjuk.
2012.11.05. hétfő
Isten örökkévalósága mint időnélküliség és egyidejűség
Ennek felismerése fokozatosan történik. Már a patrisztika korában megkezdődött, részben az idő fogalmának bölcseleti elemzése (Tertulliánusz, Augusztinusz), részben a megfelelő bibliai helyek értelmezése során. Hamarosan rájöttek, hogy Isten időtlensége nem csak kezdet és vég nélküliség, hanem az időbeli egymásutániságnak tagadása, is hogy ennek következménye mindent egybefogó látás és birtoklás. Istenben tehát hiányzik az egymásutániság, vagyis az a fajtaváltozás, amelyet idővel szoktunk mérni. Nincs benne múlt és jövő, hanem örök jelenben él meg mindent. ,,Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap'', olvassuk az Újszövetségben (2Pt 3,8; Zsolt 90, 3-4) Isten tehát nem siethet el semmit, nem is késhet. Csak a mi szempontunkból tűnik várakozónak vagy késedelmeskedőnek. Szintén saját fogalmainkat vetítjük rá, amikor azt mondjuk, hogy emlékezik valamire, hiszen nincs benne sem emlékezés, sem várakozás. Látása egybefogja, örök jelenben szemléli azt, ami számunkra múlt, jelen és jövő. A Bibliában ilyen kijelentések utalnak erre: ,,Mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult, Isten, te öröktől fogva vagy és örökké''(Zsolt 90,2) Jézus ezt mondotta: ,,Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok''(Jn 8,58) Istennek nemcsak tudása fogja egybe azt, ami a világban az időbeliség következtében széthúzódik, hanem lényege is úgy fog össze minden értéket, hogy minden pillanatban egyszerre birtokolja a létnek egész te teljességét. Benne az értékek nem szétaprózva, hanem a maguk kibontakozottságukban, teljes megvalósultságukban vannak meg minden pillanatban. Istenben nincsenek pillanatok. De képletesen azt állíthatjuk, hogy minden pillanatában nemcsak átéli, hanem birtokolja is végtelen tökéletességeinek összességét. Ilyen értelemben vett örökkévalóság teremtmény számára elképzelhetetlen, hiszen az értékek teljességével csak Isten rendelkezhet. Isten időtlensége is egyik oka annak, hogy miért annyira érthetetlenek számunkra szándékai és tettei. Mi csak időben tudunk gondolkodni, és nem tudjuk elképzelni, hogy amit öröktől fogva elhatározott, az számára jelen elhatározás; nem tudjuk elképzelni örök döntéseinek jelen tetteinkkel való együttműködési módját; nem tudunk tiszta fogalmat alkotni a világ folyamatos teremtéséről, főleg ha az utóbbiba a fejlődéselméletet is beleszámítjuk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése