2012. november 7., szerda

28. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.07. szerda

Istent a földi életben a hit által ismerem meg

Az emberi megismerés az érzékeinken keresztül történik. Az ősi filozófia alaptétele: Semmi sincs a megismerő értelemben, hacsak előbb nem volt megtalálható valamelyik érzékszervünkben. A modern korban rendszeresen bukkanunk rá új gyümölcsfajtákra, amelyeket a kereskedői hálózat megmutat nekünk. Akkor az ismert gyümölcsökből kiindulva ezt az új fajtát is besorolom a többi közé. Vagy ha az elüt a többitől, akkor regisztrálom: ez a gyümölcs hasonló természetű, mint amiket már ismerek, de eltérései miatt más fajtának kell bejegyeznem. Amennyiben felfedezésem jó, a modern korban nemcsak az iskolapadokban, de az áruházakban is megy a tanulás. Az érzékek által történő megismerés nem tudományos jellegű ugyan, de nagyon hasznos, sokoldalú. Ha valaki szívesen hallgatja a szép hangokat, bizony nagy műveltségre tehet szert. Ha kint az erdőn sétál, a lombsusogástól a madarak csiripeléséig sok kellemes hang tölti be a szívét. Ha viszont hangversenyre indul, a versenyszámokat ismerve már előre zsong emlékezetében kedvenc szerzőjének dallamvilága, a témák felvezetése, kibontakoztatása, és végül a záradékban összegeződnek lelkében régi és új élmények. Ugyanígy elemezhetjük minden érzékszervünk művészi élményeit. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a fölséges Isten létének végtelen gazdagsága a megismerés első szintjén is azt a célt szolgálja, hogy Őt, a végtelent, az egész világ Teremtőjét és Urát, azokból, amik vannak és létre hozattak, biztosan megismerjük, és meg is szeressük. Az érzéki megismerést aztán követi a tapasztalati megismerés elméleti feldolgozása. Ezt következtetésnek hívjuk. Erre a tevékenységre már csak az emberek alkalmasak, mert az érzéki megismerés folytatása a szellemi következtetés, az állatvilágnak pedig semmiféle szellemi tevékenysége nincs. A hit az az első isteni erény, amelyik segítségével megismerjük Istent. Ennek a felismerésnek erejével igaznak tartjuk, amit Isten kinyilatkoztatott. Ezzel a fohásszal szoktuk felindítani: Istenem, hiszek tebenned, mert örökké igazmondó vagy. „A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot (Zsid 11,1)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése