2010. szeptember 8., szerda

Augusztus 28. szombat



Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.


A mai evangélium egy rendkívül érdekes példabeszédet mond el, amelyet Jézus Krisztustól hallunk. Ez a példabeszéd nem is olyan könnyen érthető, mint ahogy első olvasatából kitűnik. Miről is van szó benne? Nincsen két egyforma ember a világon, és ahogy nem vagyunk egyformák, éppen úgy születésünkkor sem kapunk egyformán javakat. Van, aki szépségével tűnik ki, van olyan, aki eszességével, de olyan is, aki egyszerűségével. Így hát mind más-más talentumokat kapunk, egy híres színész, költő, író ötöt, egy mérnők ember hármat, egy szőlőmunkás egyet. Nem arra kell vágynia a szőlőmunkásnak, hogy az egyből ötöt csináljon, elég ha az egyből egyet fialtat. Tehát megteszi azt, azon a helyen ahová a Mennyei Atya őt teremtette. Nem kíván tőlünk erőnk felett, de nem fogadja el a semmit tevést sem. Ha csak egy talentumunk van próbáljuk azt megduplázni. Üdvösségünk egyrészt Isten jóságának köszönhető, ahogy a talentumaink száma is, ezeket ajándékként kapjuk, másrészt Isten hűségének bizonyítéka ez. Az ő hűsége mindig megmarad, szemben azzal, hogy mi időről-időre hűtlenné válunk, vagy éppen tékozló fiúvá. Üdvözítő hűségére csak a mellette való elkötelezettség lehet a válaszunk. Parancsaihoz és szándékaihoz való hűségünk lelke az iránta való szeretet, amelynek jutalma az, hogy egykor nekünk is ezt fogja mondani: A kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!


Kérünk, Istenünk, szenteljen meg minket Krisztus asztalánál való vendégeskedésünk, hogy mi, akik titokzatos testének tagjai lettünk, azzá váljunk, amit magunkhoz vettünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése