2010. szeptember 10., péntek

Augusztus 31. kedd



Földünk megadta gyümölcsét,
megáldott minket Isten, a mi Istenünk.


Egészen pontosan nem tudjuk miért, de Jézus Krisztusnak egyik kedvenc városa Kafarnaum volt. Hogy vajon azért járt-e oda előszeretettel, mert ott akkora volt a beteg tömeg, vagy azért, mert itt nagyon sokan és hűen követték, hallgatták igehirdetését. Azt már az előzőekben is megtapasztaltuk, hogy amikor egy városba megérkezett, mindig első útja a zsinagógába vezetett, ezt pedig szombaton még nagyobb inditatással tette, hiszen szombaton sokkal többen voltak jelen az imádság házában, mint másik napokon. Sőt ilyenkor leginkább olyanokkal találkozhatott, akik szívesen hallgatták őt, az egyszerű zsidó nép. Pontosan ezek a hétköznapi, egyszerű zsidó emberek vették leghamarabb észre, hogy Jézus Krisztus szavának különleges ereje van, és nem úgy tanít, mint általában az írástudók. A megtestesült Ige olyan kifejezőerőt birtokolt, ami az egyszerű emberekkel is világosan megértette Isten Országának legmélyebb titkait is. Az emberi szónak akkor van igazi ereje, ha engedjük, hogy Isten szóljon általunk. Képes arra, hogy igehirdetésünk során emberi szavunknak is meggyőző erőt adjon, hogy az emberek hinni tudjanak ne csupán a mi szavainknak, hanem őbenne. De nemcsak a benne hívők várták a zsinagógákban a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hanem a tisztátalan lelkek is, akik szintén pontosan tudták és érezték, hogy micsoda erővel és hatalommal kell szembenézniük. A tisztátalan lelkek ma is ott ülnek a templomaink padsoraiban hátul meghúzódva az árnyékban, hogy figyeljék és várják, hogy Jézus Krisztus ismét felbukkanjon, ahogy felbukkant Kafarnaumban is szombaton tanítani és hirdetni a Mennyei Atya Országát.


Istenünk, megadtad nekünk a föld termését, és most hálát adunk érte ebben az üdvösséges áldozatban. Add, hogy ennek az áldozatnak erejéből lelki javaidat is elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése