Augusztus 30. hétfő

Így szól az Úr: Kiveszem testetekből a kőszívet
és hús szívet adok nektek:
az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.


Mindig nagyon érdekes azaz evangéliumi részlet, amely Jézus Krisztus életének azon mozzanatait mutatja, amely nevelő városában Názáretben történt. Sokszor mi magunk is érezzük, hogy az adott közösségben ahol éppen élünk nem igazán értenek meg bennünket. Addig amíg a megszokott kerékvágásban élünk, a többiek elvárásai szerint élünk és beszélünk, amíg a sorban állunk, addig elfogadnak bennünket, de abban a pillanatban, ahogy kilépünk a sorból, nem a megszokott dolgokat cselekedjük, szembefordulunk szavainkkal a többséggel és saját véleményünket hangoztatjuk azonnal rosszindulat és kitaszítottság lesz részünk. Csakhogy Testvéreim nekünk keresztény katolikus híveknek meghívásunk pillanatától kezdve lelkünkben él a meggyőződés, hogy Isten bennünket is azért hívott meg és azért küld, hogy elvigyük örömhírét az embereknek. Nem önkéntesekként jelentkeztünk erre a feladatra, akinek a felajánlkozását elfogadta Isten, mert alkalmasnak talált minket. Nem! A kezdeményező ő volt, hívására szabadon vállalkoztunk, és bízunk abban, hogy alkalmassá tesz minket szolgálatára. Uram, te légy az erőm, amikor örömhíredet viszem mindenkinek, akár beillik az a közösség elképzelésébe, akár nem!


Istenünk, te az egy közös kenyérrel tápláltál minket. Kérünk, töltsd el szívünket a Szentlélek kegyelmével, és üdíts fel a tökéletes szeretet édességével. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!