2010. július 11., vasárnap

Július 11. vasárnap



Igazságban lépek színed elé,
amikor dicsőséged megnyilvánul, örvendezem.


A törvénytudó tovább akadékoskodik. Ismerjük a mai világ jogászait, törvénytudóit és tudjuk, hogy ezek az emberek ma is ugyan olyanok. Ahelyett, hogy Jézus Krisztus válaszával megelégedve elhallgatott volna, mint aki megtalálta a tökéletességre vivő könnyebb utat. Tovább okoskodva, csűrve-csavarva az általa jól ismert szavakat, mindent elkövet, hogy ne ő maradjon alul, csakhogy mindhiába. Így azonban arra kap felszólítást, hogy a törvény legnagyobb előírásaihoz mérje önmagát.Hányszor járunk így magunk is! Amikor nem tudjuk abbahagyni okvetetlenkedésünket és újra meg újra a magunk elképzelése szerint igyekszünk alakítani másokat. Hogy az utolsó szó mindig a miénk legyen - egyszer aztán úgy kapjuk meg a választ, hogy az belénk fojtja a további szavakat és okoskodásokat: "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"

Az irgalmas szamaritánus történetében a törvénytudó és Jézus Krisztus között ez zajlik le. A törvénytudó, mint megannyi más az evangéliumokban, a legfontosabb kérdést firtatja: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Az okvetetlenkedő, aki képes a szúnyogot kiszűrni és a tevét lenyelni megkapja a számára a legbonyolultabb magyarázatot. Már a pap és a levita személyében komoly intést kap: akikben a hivatástudat elfojtja az emberi érzéseket, azok bizony arra is képesek, hogy gondolkodás nélkül elmenjenek a bajba jutott embertársuk mellett. Jézus Krisztus azonban a különböző rendű egyházi személyek mellé harmadikként odaállít egy laikust is. A történetet tekinthetnénk akár úgy is, mint az akkori időben közismert antiklerikális sztorik egyikét, melyet Jézus Krisztus beemel a magyarázatai közé, ettől azonban nyilvánvalóan sokkal több. A történet ma talán még sokkal aktuálisabbnak tűnik, mint a kétezer évvel ezelőtti időben. A mai utak mellett sokkal több anyagilag és jogilag, erkölcsileg kifosztott ember fekszik segítségre várva, és az utakon ma is járnak komoly autókkal főpapok, politikusok, közszereplők. Csakhogy ezeknek az autói nem csak gyorsan, de ablakaik feketére vannak színezve, hogy se ők ne lássanak meg semmit a való világból, se őket ne ismerje fel senki a valóvilágból, hogy később szembesülniük kelljen tetteikkel. A példabeszéd esetéből kitűnik, hogy Jézus Krisztus válasza nem jogi fejtegetés, hanem mint mindig az élő emberre koncentrál. Az adott történetben azonban az igazi bravúr nem az egyházi személyek és a laikus szerepeltetése, hanem az, hogy ráadásul ez a világi egy szamaritánus személy. Nem kerülheti el figyelmünket a tény, hogy a zsidók abban az időben egyáltalán nem érintkeztek a szamariaiakkal. Így kell értékelnünk a szamaritánus irgalmát. Így lett ő a világ szemében az etalon, az igazi felebarát példaképe.

Napjainkra a sérült emberek megsegítése igazi iparággá fejlődött. Vállalkozások, cégek, alapítványok, jótékonysági szervezetek születnek csak azzal a céllal, hogy bajba jutott emberek megmentésére gyűjtsenek. Mindannyian ismerjük ezt. Ismerjük a színét és a fonákját is. Naponta csörögnek telefonjainkon, küldik leveleiket és kérnek és kérnek irgalmatlan kitartással, néha erőszakossággal. Már-már annyira, hogy azt érzed, nemcsak annak vagy oka, ha valaki meghal, hanem már annak is, ha bajba kerül. És miközben telefonon keresztül beszél hozzád az ügynök, aközben hallod azt is, hogy a szobában, ahonnan beszél, ülnek rajta kívül még néhányan, és azok is éppen próbálnak rávenni valakit, hozzád hasonlót, hogy segítsen. Még talán azt is elképzeled, tisztewsség szólván ne essék, hogy ezek a társaságok jobban rászorulnak a te támogatásodra, mint maga az az ember, akiért kiáltanak korunk irgalmatlan szamaritánusai.

Jézus Krisztus története másról szól. Itt a segítő valóban részese lesz a történetnek. Részese a gyógyításnak és részese a gyógyulásnak. Mert, aki segít máson, annak a lelke is változáson megy keresztül, nemcsak azé, akin segítenek. Ezért nagyon fontos, hogy a segítség nyújtás mindig közvetlen legyen, mert enélkül csupán olyan tranzakció lesz, amelynek lényege nem a segítség nyújtás, hanem annak eszköze. Jézus Krisztus történetéből az is kiderül, hogy az előítélet sebei adott esetben nehezebben gyógyulnak, mint azok a sebek, melyek a testünkön keletkeznek, vagy azok, amelyekkel születünk. És talán nem is gyógyul be minden seb, vannak be nem gyógyuló, be nem gyógyítható sebeink, hogy mindig lehessenek felebarátaink, és mi is azok lehessünk másoknak.


Részesültünk ajándékaidban, Istenünk. Kérve kérünk, hogy valahányszor bemutatjuk ezt az áldozatot, növekedjék bennünk üdvösségszerző kegyelmed. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése