Július 15. csütörtök

Az Isten igazságaiban jártas emberek
ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt,
s akik igazságra tanítottak sokakat,
tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.


Sokféle energia, és sokféle vonzás erőterében kell valamennyiünknek élnie. Különféle érzések, tervek, szándékok vezetnek, irányítanak bennünket azon a titokzatos úton, amely a születésünktől a halálunkig tart és vezetnek bennünket embertársaink felé, hogy tőlük is energiát kapva, megint más irányba induljunk tovább. Sok esetben azonban csak saját érdekeinket nézzük, a magunk hasznát, vagy boldogságát keressük ezekkel a találkozásokkal. Az önzés mértéktelen és feneketlen ereje húzódik meg láthatatlanul embertársi kapcsolataink mögött. Máskor a természetes szülői, gyermeki, vagy hitvestársi szeretet köteléke segít ki minket az élet mindennapi gyötrelmeiből, nehézségeiből. Mindezek ellenére mindig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a legapróbb és legrövidebb beszélgetés, vagy utcai találkozás éppen annyira képes befolyásolni mindennapi életünket, ahogy képes azt befolyásolni egy tanár, egy oktató, vagy egy barát. De mindezeken túl ezt az egész bonyolult világot és mechanizmust egy természetfeletti erő vezérfonala irányítja életünkben, ez pedig Isten feltétel nélküli szeretete, amelyet Jézus nyilatkozott ki a világnak. A hit nélkül élő emberek ilyenkor a sorsot szokták felemlegetni. De mi hívő emberek vajon megérezzük-e Jézus Krisztus természetfeletti szeretetének vonzását? Át tudja-e törni ez az erő az önzésünkből erősödő páncélzatunkat? Engedelmeskedünk-e a szelíd, gyengéd vonzásnak? "Jöjjetek hozzám mindnyájan" - mondja Jézus Krisztus. Ígérete mindenkit bátorít: "...én felüdítelek titeket."


Mennyei lakomádból erőt merítve könyörögve kérünk, Istenünk: segíts, hogy Szent Bonaventura püspök tanítása szerint ajándékaidért szüntelenül hálásak legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!