Július 12. hétfő

Megváltottál, Urunk, véred árán
minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,
és Istenünk országává tettél minket.


Jézus Krisztus a tanítványi életről ad tanítást számunkra, amelynek mindenkor a kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja, és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Természetesen nehogy egy pillanatra is azt higgyük, hogy Ő keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Jézus Krisztus küldöttei vagyunk, az ő embersége és istensége révén, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk tovább adni, amelyet nem tekintünk vezérfonalnak saját életünkben, minden bizonnyal csak egy ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben szeretetet, vagy hitet. Ha viszont mi magunk a hit engedelmességével fogadjuk Isten hozzánk szóló üzenetét és akaratát, Jézus Krisztus jelenlétének jeleivé, örökös tanúivá válhatunk.


Urunk, Istenünk, az üdvösség ételével és italával tápláltál minket. Kérünk, járja át bensőnket mindenkor Krisztus vére, és legyen az örök élet forrása számunkra. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!