Július 17. szombat

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, te irányítod, Uram,
sorsomat. A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.



A farizeusi törvények szerint a gyógyítás olyan munkának, tevékenységnek számított, amelyet nem volt szabad szombaton a nyugalom napján végezni, mert ez már munkának számított. Ezért aztán alaposan felháborodnak a farizeusok azon, hogy a bénát Jézus Krisztus éppen szombaton gyógyította meg örökös bajából. A szombat persze csak ürügy lehetett arra, hogy egyre inkább kifejezhessék nem tetszésüket Jézussal szemben, hiszen ők még másik napokon sem tudtak ilyen tetteket végre hajtani, nehogy szombaton. Csoda-e hát, hogy elkezdenek tanakodni arról, hogy mit tehetnek a nyugalmat megszegő személy, a szombaton is jót cselekvő Jézus Krisztus ellen. Jézus Krisztus szemszögéből viszont ugyanez az esemény, tehát a béna szombati meggyógyítása az isteni irgalmasságnak a jele. Jézus tehát nem tesz mást szombaton, mint szeretetet gyakorol, s éppen ez a pihenőnap eredeti értelme. Valójában tehát nem megtagadja, vagy elutasítja a törvényt, hanem éppen annak a lényege szerint cselekszik, amikor jót tesz a bénával és visszaadja régen elvesztett egészségét. Felhasználom-e a felebaráti szeretet gyakorlására a vasárnapi pihenőnapomat?


Kérük, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek az ereje táplál, Szent Zoerárd-András és Benedek példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!