Június 26. szombat

Gondot viselek juhaimra, mondja az Úr,
és pásztort támasztok közöttük, hogy legeltesse őket:
én, az Úr leszek Istenük.


A leprás meggyógyítása után Jézus Krisztus Kafarnaum környékén hirdeti a Mennyei Atya tanítását. Mai nyelven úgy is mondhatnánk, hogy kampány körúton tartózkodik. De mennyivel másabb ez az út, mint a ma jobbulást ígérő politikusaink fennhéjázó ígérgetése: Ha majd hatalomra kerülők! Jézus Krisztus semmi ilyet nem ígér. Neki nem kell, mert ő nem hatalomra törekszik, hiszen pontosan tudja, hogy ő már hatalma teljében van. Ebből a hatalomból pedig mindenkinek adni akar, mert ez minden embernek egyaránt megjár, ha tékozló fiú módjára ismét visszatér a Mennyei Atya nyájához. A kafarnaumi százados története az erős hit, szeretet, alázat és bizalom példája. "Ekkora hitet sehol sem találtam Izraelben" - mondja Jézus Krisztus a megszálló római hadsereg egyik tisztjének, a pogány századosnak hozzá fordulása láttán. A válasza: Menj! Legyen úgy, amint hitted." Nap mint nap elmondjuk valamennyien mi is a római százados vallomását, magunkra vonatkoztatva: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem." Testvéreim! Elszomorító dolog az, ha belegondolunk, hogy két ezer éve, hogy e szavak elhangzottak, és mi emberek még mindig ugyan ott tartunk. Még ma sem, vagy talán ma még inkább nem vagyunk méltók arra, hogy Jézus Krisztus a hajlékunkba jöjjön. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia meghalt értünk emberekért a kereszten, feltámadt és elküldte a Szentlelket számunkra, hogy általa üdvözüljünk. S ma még nagyobb a pogányság, mint az ő korában? Mit tettünk rosszul? Miért van ma ilyen nagy hitetlenség? A folytatásban bizalommal tölt el az evangéliumi szakasz további része: ..." sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országába"... Pár napja arról elmélkedtünk, hogy az ószövetségi kiválasztott nép a zsidók, akik közé Isten leküldte egyszülött Fiát, miért nem fogadták el Jézus Krisztus újszövetségi tanításait. A kafarnaumi százados példája jól mutatta meg Jézus Krisztusnak, hogy tovább kell lépnie, az üdvtörténetet ki kell terjesztenie minden embere, mert egy népet nem lehet a többi főlé emelni. A megtérő és a zsidóknál mélyebben vallásos római már nem fér bele az ószövetség tanításaiba, elképzeléseibe, ezért kellett Istennek az emberekkel egy újszövetséget kötnie, amelyben már nincsen kiválasztott nép, csak megtért, hitel bíró ember. Remélem, hogy engem és bennünket is Ábrahám, Izsák és Jákob közt lát majd a Mennyei Atya, és úgy lesz, amint alázattal hiszem, amint alázattal hisszük, mi keresztény katolikus emberek.