2010. június 20., vasárnap

Június 20. vasárnap



Népének erőssége az Úr,
Fölkentjének szabadulása és menedéke.
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged,
légy pásztora és te vezesd mindörökké!


Amikor Jézus egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Heródest is ezek a kérdések gyötörték. Hallott ugyan Jézus Krisztus tanításáról és csodáiról, szeretett volna találkozni Jézussal, de őt nem az őszinte megtérés, hanem a vásári kíváncsiság vezette. Hol volt ő attól, hogy bűnbánatot tartson és higgyen az evangélium tanításának? Mennyire más volt az Üdvözítő érdeklődése, ahogyan azt a mai evangélium soraiban is olvashatjuk! Amint Szent Lukács apostol írja imádkozott. Életének szinte minden fontosabb eseménye előtt hosszasan, néha nem ritkán szinte egész éjszakán át imádkozott. Miért? Mert mindent megbeszélt az ő Mennyei Atyjával. Ő küldte Fiát, hogy kibékítse az eget és a földet. Urunk elérkezettnek látta az időt, hogy tanításai, csodái és megannyi jótette után ő is feltegye a kérdést tanítványainak: " Kinek tartanak engem az emberek?"

Az apostolok majdnem szóról szóra ugyanazt a választja adják, amit Heródesnek adtak a befolyásos emberei. A tanítványai ezt válaszolták: " Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki." Jézus Krisztus megalkuvás nélkül prédikált, mint Keresztelő Szent János, ő is bűnbánatot hirdetett. Szerette a pusztát, a magányt. Őhozzá is emberek tömegei tódultak. A hasonlóság tehát nem elvethető.

Mennyivel tisztultabb volt már az utoljára író evangélista Szent János apostol ismerete: "Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról." Illésnek is mondták, vagy valamelyik prófétának. S ez még mind emberi vélekedés. Legfeljebb Isten emberének tekintették Jézus Krisztust! Ekkor hozzájuk fordult: " Hát ti?" Erre volt ő igazán kíváncsi. Előttük megnyitotta Szívének titkait. Mi az ő véleményük? Nem hiába tanította őket? Nem hiába vette maga mellé őket az imádkozásánál, a csodáknál? Péter válaszolt: "Az Isten fölkentje vagy." S ez azt jelenti, hogy előttük már nem kétséges, hogy a szeretett Mester maga az évezredek óta várt Megváltó.

Jézus "rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Mert - folytatta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnapra feltámad."

Jézus Krisztusnak minden bizonnyal tetszett az apostolok válasza, hite, de ezt a hitet tudta, hogy már félteni kell az értetlenségtől, a megbotránkozástól, ezért még ne szóljanak senkinek. Hadd érlelődjék meg ez a hit a többi emberben is.

Egy ismert amerikai protestáns igehirdető, David Wilkerson tett Péteréhez hasonló vallomást Jézus Krisztusról. Amerika aszfaltdzsungelének rémalakjait vezette vissza az Egyszülött Fiúhoz, Krisztushoz. "Az Atya szeretete Jézus Krisztust a pusztába küldte. Majd átkozódó csőcselék közé vezette, hogy hősként vonuljon be Jeruzsálembe, aztán pedig úgy vesszen el, mint egy csaló. Uralkodók és királyok elé vezette, hogy megalázzák és kigúnyolják. Engedte, hogy vérezzen és meghaljon a kereszten. Kétségbeesésbe kergette egyedüllétében. Engedte, hogy halottként sírba tegyék. Igen, de nézzük az út végét: Aki Jézus Krisztust a halálból feltámasztotta, a ti testeteket is megeleveníti az ő Szentlelke által, íme, az egyik kimeríthetetlen erőforrás: Jézus élete. Ez a Szentlélek erőforrása. Elsősorban ezt használja a Lélek, hogy erőt adjon arra, hogy naponta kövessük."

Jézus Krisztus, mint ember pontosan tudta, hogy földi élete ott és akkor a kereszten fog véget érni. Nekünk embereknek az a könnyebbségünk életükben, hogy nem tudjuk, hogy mikor és hol fogunk eltávozni itteni életünkből. Jézus Krisztus azt is tudta, hogy a Mennyei Atya felfogja támasztani őt a harmadik napon. Nekünk embereknek Jézus adta a példát arra, hogy mi fog következni a halál után és ha nem is a harmadik napon, de a Mennyei Atya bennünket is feltámaszt a halálból, ha a Lelkünk betelik az ő Szentlelkének minden áldásával, fényével és erejével.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése