Húsvét ötödik hét péntekje

Húsvét ötödik hét péntekje

Tegnap arról olvastunk az evangéliumban, hogy Jézus az Atya szeretetét hozta el a világba és sugározta az emberek felé. Értelemszerű, hogy mindez azzal folytatódik, hogy a Jézusban hívőket az egymás iránti szeretet jellemzi és tartja közösségben. Ezt mondja a mi Urunk: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”A mérték tehát, amire tanítványainak törekedniük kell, az ő szeretete. Jézus értelmezésében a szeretet egyetemes, azaz senki nem zárható ki belőle. Így fordul Isten is minden ember felé és ezt kell utánoznunk.
A szeretet legmagasabb és Isten számára legértékesebb foka az, amikor valaki még az életét is felajánlja, odaadja a másik emberért. Úgy szokás ezt mondani, hogy az illető hősies fokban gyakorolta a szeretetet. Lényeges azonban megjegyeznünk, hogy amikor Jézus erről tanít, akkor nem csupán elméletről van szó, hiszen világos utalás ez az ő keresztáldozatára. Önfeláldozása a bizonyítéka annak, hogy Isten a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy az emberek felé kimutassa szeretetét. Isten szeretete, ami legfőképpen Jézus megváltó halálában mutatkozik meg, mindig előzetes és adakozó, várja viszonzásunkat. Az ő és a mi szeretetünk közti különbség azonban mindig megmarad. Igyekezzünk emberi erőnkből telhetően viszonozni természetfeletti, végtelen szeretetét!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

Útravaló – 2019. május 23.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

A pogányokból és a zsidókból lett keresztények között Antiochiában keletkezett véleménykülönbség Kr. u. 49-ben az első apostoli zsinat összehívásához vezetett. Már itt megmutatkozott Péternek az Egyház egységét őrző tekintélye, amikor a többi apostollal együtt meghozta a megnyugtató döntést. A Jeruzsálemben tartott zsinat eredményeként nem tiltották a zsidó hagyományok őrzését (amely századokon át fennmaradt), de kijelentették, hogy erre nem kényszeríthetők a pogányból lett keresztények. A Jóisten szeretetéből fakadóan Jézus Krisztus meghirdette, és életével igazolta, hogy mi az, ami üdvösségre vezeti az embert. Nem kell újabb eligazítást keresni, Krisztus evangéliuma elvezet az örök életre.

A pápa az új nagykövetekhez: A párbeszéd nélkülözhetetlen

A pápa csütörtökön fogadta Thaiföld, Norvégia, Új Zéland, Sierra Leone, Guinea, Guinea-Bissau, Luxemburg, Mozambik és Etiópia nem rezidens új szentszéki nagyköveteit.

Beszédében a pápa először azokról a pozitívumokról szólt, amelyekkel ezek az országok hozzájárulnak a közjóhoz világszinten. Emlékezette a nagyköveteket arra a felelősségre, amellyel a Szentszékkel közösen hozzájárulnak a legvédtelenebbek támogatásához. Sürgető szükség van arra, hogy figyelmet fordítsunk a legszegényebb állampolgárokra. Ez legjobban úgy jut kifejeződésre, hogy a sokszínűség tiszteletben tartása által összefogunk az átfogó emberi fejlődés előmozdításáért. Ezt az egységet pedig úgy hívják, hogy testvériség – nyomatékosította Ferenc pápa.

Együtt kell működnünk egy igazságosabb és békésebb együttélés érdekében

Az egyre összetettebb globális kihívásokkal szemben együtt kell működnünk egy igazságosabb és békésebb együttélés érdekében. Ez ne legyen pusztán társadalmi, politikai stratégia, hanem egy olyan szolidaritás példája, amely mélyebbre nyúlik, minthogy csak közösen meg akarjuk valósítani az együtt kitűzött célokat. A testvériséget felismerhetjük abban az egyetemes vágyban, hogy barátságot teremtsünk személyek, közösségek és nemzetek között, mégha ezt nem is lehet egyszerre örökre elérni. Ferenc pápa a harmonikus együttélést fenyegető nagy veszélyek között említette az erőszakot és a fegyveres konfliktusokat. A megosztottság és a gyűlölet fájdalmas leckéje megtanítja nekünk azt is, hogy a béke mindig lehetséges. A konfliktusok megoldása és a kiengesztelődés az egység pozitív jelei. Az egység erősebb a megosztottságnál és a testvériségnél, amely erősebb a gyűlöletnél.

A testvéri párbeszéd nélkülözhetetlen

A pápa arra buzdította a nagyköveteket, hogy járuljanak hozzá a nemzetközi közösség erőfeszítéseihez a fegyveres konfliktusok legyőzésében és a béke útjainak megteremtésében. A testvéri párbeszédet tekintsék nélkülözhetetlennek ennek az értékes célkitűzésnek a megvalósításához. A párbeszéd, az együttérzés, a tolerancia kultúrájának elterjedése, a másik elfogadása, az együttélés jelentősen hozzájárulhat számos gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti probléma leküzdéséhez (vö. Az emberi testvériségről szóló dokumentum, Abu Dhabi, 2019. február 4.).

Ferenc pápa végül biztosította az új nagyköveteket, hogy a szentszéki hivatalok együttműködnek velük és segítik munkájukat. Imádkozik fontos küldetésükért és Isten bőséges áldását küldte országaik állampolgáraira.

Húsvét ötödik hét csütörtökje

Húsvét ötödik hét csütörtökje

A gyermek viselkedése pontosan tükrözi szülei viselkedését. Amit otthon, a családi közösségben lát, azt fogja a másik közösségben, az óvodában vagy az iskolában is tenni. Jézus is egy gyermek, a mennyei Atya Fia. Valóságos emberként pontosan úgy viselkedett, mint minden más ember, gyermeki egyszerűséggel mutatta meg, hogy mit látott, mit élt át otthonában, a mennyben, Atyja mellett. Szeretetet kapott és kap szüntelenül az Atyától, ezért szeretetet ad tovább az embereknek. Jézus nagyon egyszerű szavakkal mondja ezt el: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Felnőttként is megőrizte ezt a gyermeki lelkületet: mindhalálig az Atya szeretetét sugározta felénk. Nem csupán érzelem ez a szeretet, hanem tettekben megnyilvánuló, odaadásban, önfeláldozásban megnyilvánuló szeretet. Ezért lényeges tehát, hogy „mindhaláig” sugározta az Atya szeretetét, mert a kereszthalálban is ez mutatkozott meg.
Aztán olyat tett, amire mi emberek képtelenek volnánk. Halála után is tovább sugározza az Atya szeretetét. Azért küldi el számunkra a Szentlelket, ezért hozza létre az Egyház közösségét, hogy szeretete, kegyelme velünk legyen az idők végéig.
Vajon mi, akik keresztségünk óta Isten gyermekei vagyunk, törekszünk-e arra, hogy megmaradjunk Isten szeretetében? Tudjuk-e Jézushoz hasonlóan sugározni a szeretetet?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

Útravaló – 2019. május 22.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

A zsidókból lett keresztények nehezen tudtak megválni szokásaiktól, amelyek az ószövetségi idők mózesi előírásain alapultak, és a maguk idejében szükségesek, helyénvalók voltak. A Krisztus-követésben azonban már nem volt szükség a Messiást váró idők szabályaira. Krisztus teljessé tette a törvényt, és biztosította az embert arról, hogy követése a föltámadás dicsőségébe vezet. Amikor a Jeruzsálemből érkezett látogatók az ószövetségi előírások megtartását követelték, az félelmet ébresztett a pogányokból lett keresztények lelkében. Az apostoloknak ki kellett állniuk az Úr példabeszédeinek evangéliumi igazsága mellett. Krisztus a szőlőtő, és a keresztségben mi vagyunk a krisztusi életbe oltott szőlővesszők. Az evangéliumi hitre épülő élet elegendő, nincs szükség különféle előírások megtartására. Ha az esendőségünk miatti vadhajtásokat gondosan nyesegetjük, az elég ahhoz, hogy az örök élet gyümölcsét megteremjük.