Évközi hetedik hét szerdája

Évközi hetedik hét szerdája

A tanítványok versengése és Jézus szolgálatra figyelmeztető tanítása után ismét egy olyan jelenet következik Szent Márk művében, amely arról árulkodik, hogy mennyire különbözik Jézus és a tanítványainak gondolkodása. János apostol beszámol arról, hogy valaki az Úr nevében ördögöket képes kiűzni, de nem akar Jézus tanítványi köréhez csatlakozni. Az illető olyat tesz tehát, amit az apostolok valamivel korábban még a Mesterüktől kapott hatalom birtokában sem tudtak megtenni, de ez az ismeretlen személy, aki sem hatalmat, sem megbízatást nem kapott Jézustól, mégis az ő nevét segítségül hívva képes az ördögűzésre. János azt is elmondja, hogy már intézkedtek az ügyben, megtiltották neki, hogy folytassa tevékenységét. Úgy tűnik, hogy nem csak egyszerűen Jézus véleményét kéri az ügyben, hanem kifejezetten a jóváhagyását, beleegyezését várja.
Ezt viszont nem teszi meg az Úr, hanem megengedőbb álláspontot képvisel. Úgy gondolja, hogy aki a nevében jót tesz, az nem fog szembehelyezkedni vele, nem fogja őt gyalázni, szidalmazni.
A történet tanulsága az lehet számunkra, hogy az eseményeket, főként az újdonságokat igyekezzünk ne csak a magunk szemszögéből megvizsgálni és értékelni, hanem Jézus szemével tekintsünk rájuk. Törekedjünk arra, hogy mindig észrevegyük az események jó oldalát!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

Ferenc pápa a mesterséges intelligenciáról beszélt a Pápai Életvédő Akadémia tagjainak

Ferenc pápa a mesterséges intelligenciáról beszélt a Pápai Életvédő Akadémia tagjainak

Február 25–27. között a vatikáni új szinódusi aulában tartják a 25 éves Pápai Életvédő Akadémia plenáris ülését a „Robotetika. Emberek, gépek és az egészség” témáról. Ferenc pápa hétfőn, a közgyűlés nyitó napján fogadta a tanácskozás résztvevőit.

Ferenc pápa február 25-én, hétfőn, a közgyűlés nyitónapján fogadta a tanácskozás résztvevőit. Beszédében kérte, hogy az emberi jogok jelentsék az egyetemes etika kutatásának alapját. A technológia álljon az ember és a közjó szolgálatában, valamint mozdítsa elő és védelmezze az életet. A pápa rámutatott a mai világot jellemző drámai ellentmondásra: egyrészt az emberiség rendelkezik azzal a tudományos és technikai képességgel, hogy egységes jólétet teremtsen, másrészt viszont a konfliktusok elmérgesedését és az egyenlőtlenség mértéktelen növekedését éli meg, amelyek veszélyeztetik az emberi család egységét és jövőjét.

Ferenc pápa utalt rá, a gépek egyrészt korábban elképzelhetetlennek tűnő problémák megoldására képesek, ugyanakkor a korábbiaknál alattomosabb veszélyek kerültek felszínre velük kapcsolatban. A pápa e nehézségek láttán  hangsúlyozta, hogy el kell távolodni a hatékonyság egyedüli kritériumától. Fontos, hogy a tény, hogy meg tudunk valamit tenni, ne homályosítsa el, hogy ki és kinek teszi azt. A Szentatya felhívta a figyelmet a technika mai fejlődésének egyik veszélyére: ahelyett, hogy alárendelnénk az emberi életnek azokat az eszközöket, amelyekkel jobban gondoskodhatunk róla, felmerül a veszély, hogy az életet rendeljük alá a „gépek logikájának”, amelyek majd döntenek az élet értékéről. Ez a visszájára fordulás vészterhes következményekhez vezet: a gépek nem állnak meg ott, hogy magukat irányítsák, hanem az embert fogják vezetni. Ezáltal az emberi értelem lealacsonyodik a hatásokat figyelmen kívül hagyó racionalizmus szintjére, amit nem tekinthetünk emberhez méltónak.

Laudato si’ kezdetű enciklikájára utalva a pápa felhívta a közgyűlés résztvevőinek a figyelmét a súlyos károkra, amelyeket a technikai eszközök válogatás nélküli alkalmazása okoz a Földnek. A bioetikát fontos területnek nevezte, melyben globális szintű elköteleződésre van szükség, valamint egy hálózat létrehozására az Egyház és a civil társadalom között. A hívők járuljanak hozzá olyan egyetemesen elfogadott operatív kritériumok megteremtéséhez, amelyek közös viszonyítási pontként szolgálnak mindazok számára, akik felelősséget viselnek a döntéshozatalban, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Egyben arra is szükség van, hogy párbeszédet folytassunk az emberi jogokról, hangsúlyozva a velük járó kötelezettségeket is.

Az emberi jogok területén egyetemes etikát kell kialakítani, miközben az ember és méltósága kell hogy álljon minden cselekvés és gondolkodás középpontjában. A mesterséges intelligenciát, a robotikát és a technikai újításokat állítsák az emberiség és közös otthonunk védelmének szolgálatába. Ferenc pápa felhívta a figyelmet a mesterséges intelligencia kifejezés félreérthető használatára és az ember elgépiesítésének veszélyére – ahelyett, hogy a technikát humanizálnák. Az eltévelyedés elkerülése érdekében alapvetően fontos megérteni, hogy ebben az összefüggésben mit jelent az intelligencia, a lelkiismeret, az érzelmi képesség és az érzelem vezérelte szándék, illetve az erkölcsi cselekvés autonómiája.

Építő jellegű és helyes kölcsönhatást kell megteremteni az ember és a gépek között, hogy azok ki tudják fejteni jótékony hatásukat az egész emberiség számára. Ferenc pápa felhívta a figyelmet a technológiával való visszaélés következményeire, így például a genetikai állomány és az agyi funkciók manipulálására. A tudósokat és a szakértőket a II. vatikáni zsinat által elindított út követésére kérte, amely a teológia megújítására, illetve a keresztény hit és az erkölcsi cselekvés közötti kapcsolat kritikai vizsgálatára buzdított. Intellektuális és szakmai elkötelezettségünk által járuljunk hozzá az emberi élet védelmében megteremtendő etikai szövetséghez. Ezt a feladatot sürgősen meg kell osztani a tudományos kutatásban és az egészségügyben dolgozókkal – egy olyan időszakban, amikor az egyre kifinomultabb technológiák magukra öltik a test és a lélek emberi jellemzőit – zárta beszédét a Szentatya.

Útravaló – 2019. február 26.

Útravaló – 2019. február 26.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

A házban odahívott egy gyereket – ezek szerint a gyereknek is volt helye köztük. Vajon milyenek lehettek akkor a gyerekek? Olyanok, mint manapság: ricsajozók, érzékenyek, hisztizők, túlterheltek, önzők, figyelmesek, kedvesek, bájosak, maflák és okosak? Valószínűleg a gyerekek mindig egyformák. Bár ahogyan most ezeket a mondatokat írom, eszembe jut egy-két fura történet gyerekekről. Azokról, akiket szüleik napi nyolc-kilenc órában képeztetnek: úszni, angolra, külön matekra, zenélni, balettra és focizni járnak. Az Emberfia a gyerekeknek soha nem mondta: ha nem lesztek olyanok, mint a felnőttek, akkor nem viszitek sokra! A felnőtteket hasonlította a gyerekhez – ma pedig a gyerekekből csinálunk felnőttet.

Évközi hetedik hét keddje

Évközi hetedik hét keddje

Miközben Jézus Galileán keresztül Jeruzsálem felé halad, útközben igyekszik felkészíteni tanítványait mindarra, ami vele fog történni. Ezért beszél nekik immár másodszor arról, hogy neki szenvednie kell és meg fogják ölni, továbbá megemlíti a rá váró feltámadást. Tanítványai aligha érthették szavait és azok jelentőségét, hiszen meglehetősen érzéketlenül reagálnak. Úgy viselkednek, mintha meg sem hallották volna Mesterük szavait és egészen másról beszélgetnek útközben. Így érkeznek meg Kafarnaum városába, ahol Jézus arról érdeklődik, hogy miről beszélgettek egymással. A megkérdezettek hallgatása nagyon árulkodó. Rögtön megérzik, hogy mennyire méltatlan hozzájuk, akik Krisztus követői, a versengés és az elsőbbségre való törekvés, hiszen Mesterüktől ennek ellenkezőjére, a szolgálatra látnak példát és a szerénységre kapnak ösztönzést.
Rövid tanításában most is erre hívja fel figyelmüket Jézus. Például saját küldetésére utal, hiszen ő az, aki mindenkinek a szolgája lett, amikor minden ember megváltása érdekében vállalta a szenvedést és a halált. Soha nem tartott igényt az emberek szolgálatára, hanem ő akarta szolgálni engedelmességével és önfeláldozásával mindannyiunk üdvösségét.
Tudom-e a szolgáló Krisztust követni? Kész vagyok-e életemet embertársaim és Isten szolgálatába állítani?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.

Útravaló – 2019. február 25.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

Írástudók vitatkoznak Jézus tanítványaival, miközben ő távol van. A vitát valószínűleg az apa váltotta ki azzal, hogy beteg gyermekét a tanítványokkal meg akarta gyógyíttatni, a tanítványok pedig nem hárították el azonnal a kérést. Hogy ennek mi lehet az oka, nem derül ki a leírásból, úgy tűnik azonban, hogy nem jól mérték fel a helyzetet. Ha egy beteg gyereket egy embertömeg vesz körül, és valaki a gyógyítás szándékával közeledik, arra fókuszál minden figyelem. Ilyenkor a kudarc akár végzetes lehet, mert a tömegben a gyerek iránti szánalom görcsös akarattá lesz, és az ellen fordul, akitől a segítséget remélte. Időnként hallunk olyan esetről, hogy kórházi folyosón megvernek orvost.