Az iraki keresztények tanúságtétele az egész Egyház kincse – A Rimini Meeting hatodik napja

A világ legnagyobb közéleti, vallásközi és kulturális nyári fesztiválját, a Rimini Meetinget 39. alkalommal rendezi meg a Comunione e Liberazione (CL) lelkiségi mozgalom augusztus 19. és 25. között. A találkozó hatodik napjáról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósította a Vatikáni Rádiót.

A találkozón elhangzott: az iraki keresztény nép minden pusztítás ellenére vissza akar térni, és meg akarja kezdeni normális életét otthonában. Alberto Ortega Martín érsek, Jordánia és Irak apostoli nunciusa kifejtette: „Az iraki keresztények tanúságtétele az egész Egyház kincse. »Mindenünket elvették, de a hitünket nem!« – vallják.”

A nuncius elmesélte, hogy a menekülttábor közepén az istentiszteleti hely állt – kezdetben egy sátor: a remény sátra, amelynek helyén később egy kis kápolnát építettek. Amikor visszatérhettek Karakosba, magukkal vitték, és ma is használják ezt az egyszerű épületet. A papok voltak az elsők, akik visszatértek, és a nép mellett vannak. A nuncius kiemelte a hősiesség mellett a készséget a megbocsátásra, kiengesztelődésre. Az előadók hangsúlyozták: az újjáépítéshez szükséges anyagi forrásokon túl nagyon fontos az emberi erőforrással való támogatás és az ima.

Ami a világot mozgatja címmel Olusegun Obasanjo, Nigéria volt elnöke és Romano Prodi egykori olasz kormányfő beszélgettek. A demográfiai adatokkal kapcsolatban Prodi kiemelte: „Vagy tudatára ébredünk ezeknek a tényeknek, vagy elkerülhetetlen a dráma”. A volt olasz miniszterelnök osztja Ferenc pápa nézetét, mely szerint világháború zajlik részletekben.

Obasanjo azt mondta: „Legjobb lenne, ha maguk az afrikaiak találnának megoldást a problémáikra. Saját képességeinkre kell építeni, fontos a szubszidiaritás.” A migrációval kapcsolatban Prodi kijelentette: „Mindig volt, most pedig elkerülhetetlen szükséglet, a jövő kérdése csak az, hogy hogyan kezeljük.”

A kérdésre, hogy miként látják az afrikaiak a migrációs vitát, Obasanjo így válaszolt: „Sokan a gyarmatosítást hibáztatják, de annak vége után mi mit tettünk?” Másfelől kétségének adott hangot annak kapcsán, hogy a keresztény nyugat erényeit és értékeit feláldozhatják-e a választások oltárán.

Az Itália, Európa, fejlődés című kerekasztal-beszélgetés főként az anyagiakról és a migránskérdésről szólt. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kiemelte, „szükséges, hogy visszatérjünk az alapító atyák keresztény politizálásához”. Az olasz álláspontot hangsúlyozta a menekültek szétosztásának ügyében, amely által szerinte minden problémát meg lehetne oldani nagyobb nehézségek nélkül.

A magát migránsügyben keményvonalasnak nevező politikus elmondta: „Láttam menekülteket egy táborban – a többségüknek kereszt volt a nyakában –, akiknek megvolt a menekültstátuszuk, szétosztásra vártak a világ különböző részeibe. Nem gondolom, hogy olyan országokban, amelyek büszkén vallják, hogy megvédik Európa keresztény gyökereit, ezek az emberek veszélyt jelentenek a civilizációra, sőt ők azok, akiket mindenki másnál jobban lehet integrálni.”

„Az evangéliumot olvasva látjuk, hogy Jézus kiűzi a templomból a tolvajokat, erőszakkal is. De nemcsak ez Jézus – folytatta. – Ha mi hiszünk az evangéliumban, és keresztény politikusok is akarunk lenni, akik hisznek Európa keresztény gyökereiben, nem lehet, hogy csak ezt a Jézust lássuk, hanem azt a Jézust is, aki szenved. És mindezekben a fiatalokban, akik menekültek és döbbenetes életútjuk van, ezeknek a fiataloknak az arcában Krisztus arcát láthatjuk. Ha hiszünk a keresztény gyökereinkben, ezeket a fiatalokat, akik menekülnek, nem lehet nem befogadni.”

Hozzátette: „Ez a mi kötelezettségünk, és engem megdöbbent, hogy olyan országoknak, mint Lengyelország és Magyarország, amelyek hangsúlyozzák keresztény identitásukat, nincs bátorságuk befogadni menekülő keresztényeket, akik nem akarnak lemondani identitásukról. Nyilvánvalóan hiányzik a szolidaritás, de amikor kommunista diktatúra volt keleten, amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, hányan kaptak segítséget Olaszországtól és más országoktól. Segítettünk, mert hittünk a szolidaritásban. De a szolidaritás nem lehet egyirányú utca. Amikor kérjük, könyörgünk, hogy fogadja el minden európai tagország Dublin reformját, amely lehetővé teszi a menekültek elosztását, amint európai területre érkeznek, csak a szolidaritás választását kérjük. Ezek a keresztények Eritreából, Etiópiából, Irakból, Szíriából biztosan nem azért jönnek, hogy megváltoztassák a keresztény identitást.”

„Kell hogy legyenek olyan folyosók, amelyeken Európába jutnak a kvalifikált személyek, akiket integrálni lehet a munka világába. Nem tárhatjuk ki a kaput mindenkinek… Bibliai méretű vándorlások lesznek, ha nem teszünk valamit” – figyelmeztetett Tajani.

Az EP elnöke szerint senki nem foglalkozik a közel-keleti keresztények szenvedésével. A legősibb keresztény közösségek ezek, régebbiek, mint mi, Európában. A megszűnés fenyegeti őket, és ezáltal a térség biztonsága is veszélybe került, mert az ő jelenlétük mindig az egyensúlyt, az iszlám világgal való dialógust is jelentette. Ha eltűnnek, ha el kell hogy hagyják szülőhelyüket, jaj nekünk. Nemcsak vallási feladatuk van ezeknek a közösségeknek, hanem a stabilitás és a béke megtartása is. A mi kötelességünk, hogy ne feledkezzünk meg az Egyházról, amely szenved, és ez nem csak vallási kérdés, hanem főleg politikai.

Szükség van egy egységes migránspolitikára Európában – mondta Tajani. „Évezredes közös történelmünk van, ami – hangsúlyozni szeretném – keresztény. Mert ami összeköt minket Vilniustól La Vallettáig, Lisszabontól Prágáig, az a kereszt, amelyet mindenhol megtalálunk.”

Enzo Moavero Milanesi olasz külügyminiszter is kiállt amellett, hogy mindennél fontosabb lenne az egységes európai menekültpolitika. Véleménye szerint „ha nemzeti szinten születnek döntések ez ügyben, az az Európai Unió alapkoncepciójának tagadása. Nem is beszélve az Európai Uniót megelőző koncepció morális tagadásáról, ami az Európai Közösség volt.” „Egy közösség, amely nem osztozik a kötelezettségekben is, nem közösség” – hangsúlyozta.

Az olasz külügyminiszter szerint nem technikai kérdés a migráció kezelése. Nem igaz, hogy Európának ne lennének meg hozzá az eszközei. Komplex módon kell hozzáállni – mutatott rá.

Történelmi esemény tanúi lehettek a Rimini Meeting pénteki napján részt vevők: Muhammad bin Abdul Karim Al Issa, a Muszlim Világliga főtitkára volt a vendég. A világliga ötven tagországot tömörít, Al Issa 2016 óta választott főtitkára, jogász, iszlámtudós, aki határozottan elutasítja az iszlám bármiféle doktrínával való azonosítását. 2017. szeptember 20-án fogadta őt és küldöttségét Ferenc pápa a Vatikánban. A létrejött kapcsolatok nyomán jött el most a Meetingre is.

Wael Farouq, a Milánói Katolikus Egyetem arab nyelv és irodalom professzora bevezetőjében elmondta: ma hidakat kell építeni, nemcsak emberek között, hanem az információ és az ismeret között is, ami az emberi tapasztalat. A mai nem szokványos helyzet arra hív, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel és olyan válaszokat keressünk, amelyek nem konvencionálisak.

Mi, muszlimok mindent Isten, az irgalmas nevében teszünk. Mi az irgalom szerepe életében, munkájában? – kérdezte az egyiptomi származású Wael Farouq a vendéget. „Az irgalom az emberiesség lelkülete, a stabilitást, az egyetértést, az igazságot jelenti. Mindaz a szép, amit látunk az életben, az irgalomból származik. Nincs semmi nélküle, nem lehet élni nélküle, nem lehetséges a béke sem irgalom nélkül” – válaszolt Al Issa.

Majd így folytatta: a Muszlim Világliga fontosnak tartja, hogy kimondja az igazságot az iszlámról, és keresi a párbeszédet, együttműködik mindenkivel. Az iszlám vallja Isten felsőbbségét minden vallás és gondolat fölött. Pártolja az egyetértést, a sokszínű kultúrát és a békét, mint más etikai értékeket is. Nem logikus és nem is igazságos leegyszerűsíteni ezt a vallást több százmillió hívével az extrémista egyetlen kategóriájára. 200 ezer mérsékelt muszlimra jut egy szélsőséges. Nincsenek extrémista vallások, ám minden vallásban vannak szélsőségesek – vélekedett.

A többség a tolerancia, a vallási és kulturális különbözőség elismerése mellett van. Az emberség közös, ez tagadhatatlan tény. A csoportok közötti különbözőség nem vezethet oda, hogy a világot konfliktusok színterévé tegyük. Ez a változatosság dicsőséges Teremtőnk műve, és soha nem lenne szabad ezzel szembehelyezkedni, lemondani az együttműködésről, a szeretetről és a lelkesedésről mindenki iránt, ami a szabadságban, békében és egyetértésben való élet feltétele. A vezető végül elmondta: a Muszlim Világliga felajánlotta együttműködését, direkt és átlátható koordinációját minden jó szándékú kormánynak.

„Szép ez a hosszú taps – jegyezte meg az előadás végén Wael Farouq –, mert nem vagyunk képesek tanúságot tenni, ha nem ismerjük el mások tanúságtételét. Ez a taps azt jelzi, hogy a Meeting tanúságtétele igaz. Mert csak akik élik az igazságot, csak azok képesek felismerni, meglátni azt.”

A program során megemlékeztek a nemrég elhunyt Jean-Louis Tauran bíborosról, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnökéről, aki a Rimini Meeting rendszeres vendége, valamint az iszlám világgal való együttműködés fáradhatatlan munkálója volt.

Péntek este premier előtt levetítették Wim Wenders Ferenc pápáról szóló filmjét, amely Olaszországban október 4-től lesz majd látható. A német rendező üzenetében így fogalmazott: „Örülök, hogy láthatjátok ezt a filmet, mert gazdagabbá, erősebbé, határozottabbá tesz titeket, és megerősíti bizalmatokat mindabban, amik már vagytok.”

Ferenc pápa az ír püspökökhöz: Legyetek közel a papjaitokhoz, és az ír egyház erős marad

Ferenc pápa az ír püspökökhöz: Legyetek közel a papjaitokhoz, és az ír egyház erős marad

Ferenc pápa kétnapos írországi apostoli útjának utolsó programjaként augusztus 26-án, vasárnap késő délután találkozott az ír püspöki konferencia tagjaival.

Az apostoli út csúcspontjának számító vasárnap délutáni szentmisét követően Ferenc pápa az ír püspökökkel találkozott a dublini domonkos nővérek Rózsafüzér Királynője-templomában. A domonkos nővérek több mint háromszáz éve vannak jelen Dublinban, a tanítás mellett elkötelezettek a természetvédelem, a társadalmi igazságosság, az ökumenikus párbeszéd területén, valamint a társadalom sérültjei iránti programokban. A találkozón az ír püspökök 45 fős közössége képviselte a négy érsekség és huszonkét egyházmegye 5 millió 300 ezer katolikus hívőjét.

Ferenc pápa mindenekelőtt atyai szolgálatuk felelősségére emlékeztette a püspököket: jó atyaként az a feladatuk, hogy bátorítsák, továbbá indítsák kiengesztelődésre és egységre Isten rájuk bízott népét. A Szentatya szerint ahhoz, hogy az Egyház Írországban erős maradjon, a kihívásokkal teli mostani időben a szolgálatukban való állhatatosságra van szükség. Elismerőleg szólt a pápa a püspökök legújabb pásztorleveléről, mely a hajléktalanok és bizonytalan helyzetűek megsegítését szorgalmazza, majd nyomatékkal a lelkükre kötötte, hogy álljanak a papjaik mellé, mert ők a püspökök legközelebbi társai, felebarátai.

A múlt bűneiről szólva Ferenc pápa arra figyelmeztetett, fel kell ismerni és evangéliumi bátorsággal gyógyítani kell a súlyos bűnöket, biztosítva a gyermekek és a sérülékeny felnőttek védelmét. Az ír püspökök néhány éve testületileg nekivágtak a megtisztulás útjának, az áldozatokkal való kiengesztelődésnek. Mindemellett nemzeti tanácsadó testületet állítottak fel, mely szigorú szabályokkal rögzíti a fiatalok védelmének biztosítását.

Az a mód, ahogy Írországban, miként másutt is, az Egyház becsületesen és átfogó módon szembesül történelme fájdalmas fejezetével, példát nyújt az egész társadalom számára. Folytassátok ezt a munkát – kérte a pápa –, a botrányok okozta megaláztatásból merítsetek erőt, hiszen mi is Isten Fia megaláztatása által nyertük el a megváltást. Krisztus sebei megerősítenek bennünket.

A Szentatya a püspökök lelkére kötötte, hogy legyenek közel az Isten népéhez; kerüljék a távolságtartást és a klerikalizmust, mely olykor tekintélyelvűvé, önkényessé és keménnyé tette az Egyházat.

Az ír püspökökhöz intézett beszéde második részében a pápa a családokról szólt, mindenekelőtt a hit átadásának feladatáról, melynek számolnia kell a mai gyorsan változó világgal. A világtalálkozó tapasztalata, hogy a családok mindinkább tudatára ébrednek a hit átadásában betöltött helyettesíthetetlen szerepüknek, mert az a családban, mégpedig a család saját „nyelvjárása” szerint történik. Ezt segítik a katolikus iskolák, az egyházi intézmények, melyek hűséges és örömteli oktatókat igényelnek. Ferenc pápa az ír köztársasági elnökkel folytatott beszélgetésre utalt itt, idézve egyik versét, mely a ratio mellett érvelő Descartes kapcsán mondja: „A gondolat hidegsége megölte a szív zenéjét”. „Éppen ezért a szívet formáljátok, a szívet alakítsátok, főként a gyermekekét!” – kérte a pápa.

Az utóbbi évek zaklatottsága próbára tette az erősen hagyományos hitű ír népet is, de lehetőséget is kínált az egyháznak a belső megújulásra, és új utakat jelzett a küldetése számára. Az Isten mindig újdonság, arra ösztönöz bennünket, hogy mindig lépjünk tovább a már megismerteken. Legyetek bátrak és kreatívok! – biztatott Ferenc pápa. – A lelketekben gyökerező erős misszionárius lelkület bizonyára megmutatja azokat az utakat, amelyeken el kell indulnotok a tanúságtétellel. Hétköznapi erőfeszítéseitekben Isten családjának pásztoraiként és atyáiként járjatok el, ne pedig úgy, mint egy mostohaapa. Amikor a kihívásokkal szemben kicsinyke kis nyájnak érzitek magatokat, ne veszítsétek el a bátorságotokat.

Végül az egyházi közösségi lelkületre intette a Szentatya az ír püspököket, azt kérve, továbbra is építsék az egymás közötti testvériséget, leginkább az imádsággal. Utalt az apostolok döntésére, akik diakónusokat választottak a szeretetszolgálatra, hogy ők maguk az imádságnak szentelhessék az életüket. A pápa kérésére az ír püspökök együtt imádkozták el a Sub tuum praesidium kezdetű Mária-himnuszt: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ő dicsőséges és áldott Szűz!”

Évközi huszonegyedik hét hétfője

Évközi huszonegyedik hét hétfője

A szombati napon már elkezdtük azoknak az evangéliumi részeknek az olvasását, amelyekben Jézus a farizeusok álszent és képmutató vallásosságát bírálja. Kijelentéseit egyrészt figyelmeztetésnek szánja, hogy tanítványai őrizkedjenek a látszatvallásosságtól, másrészt a farizeusokhoz intézi, szembesítve őket helytelen magatartásukkal. Jézus rendkívül súlyos bűnnek tartja, hogy a farizeusok rossz példát mutatnak, s ezzel megakadályozzák, hogy mások Isten országába jussanak. Vallási vezetőként és a törvények értelmezőiként az volna a feladatuk, hogy az embereket felkészítsék Isten országának eljövetelére és bevezessék őket oda, de nem ezt teszik. Mivel vallásosságuk nem szívből fakadó, ezért színlelés és látszat, amivel megtévesztik az embereket. De csak őket, mert Isten belelát szívükbe és jól ismeri szándékaikat. Képmutatásuk azt jelzi, hogy hiányzik belőlük az őszinteség és az egyenesség. Tevékenységük az Úr megítélése szerint kifejezetten káros, mivel nem vezetik Istenhez az embereket, hanem eltávolítják őket tőle, miközben ők maguk is távol állnak Isten akaratának megértésétől és megvalósításától.
A farizeusi lelkület zsákutca, amely nem vezet sehová, főként Istenhez nem, s amelyből csak helyes önismerettel, bűnbánattal és imával lehet kijönni, hogy aztán megtaláljuk a helyes vallásosság útját.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.