Évközi tizenegyedik hét péntekje

Évközi tizenegyedik hét péntekje

Az evilági kincsek mulandóságára hívja fel a figyelmet Jézus hasonlata. Arról beszél, hogy a moly és a rozsda megemészti, értéktelenné teszi az ember által gyűjtött kincseket. A régebbi időkben egy-egy drága ruha is szinte kincsnek számított, de a moly könnyen tönkretette. A rozsda pedig tönkreteszi a pénzt. Emellett úgy is elvesztheti valaki a vagyonát, ha ellopják tőle a tolvajok. A bibliai időben az emberek kincseiket a földbe, sok esetben a lakóház alá ásták, mert ez számított biztos helynek. De ha rossz szándékúak tudomást szereztek róla, akkor kiásták és ellopták.
Az Úr szavai szerint az igazi kincs nem veszíti el értékét, azaz romolhatatlan, mások által nem tehető tönkre vagy nem lopható el. Egész életünket, gondolkodásunkat és természetesen a cselekedeteinket is meghatározza, hogy mit tartunk értéknek. Ha fontosnak tartom és értéknek tekintem Isten szolgálatát, akkor szívvel-lélekkel keresztény emberként élek, azaz ott van a szívem, ahol a kincsem. A mennyei kincsek gyűjtése a jócselekedetekkel egyrészt a jövő felé, az üdvösség elnyerésére irányul, másrészt hatása van a hívő ember életére a jelenben, mert lelki békével és nyugalommal tölti el. Isten el nem múló, örök javakat ad jutalmul mindazoknak, akik osztatlan szívvel és teljes odaadással érte élnek.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt: Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!
Szent II. János Pál pápa

Súlyos kijelentések egy ortodox metropolitától: A katolikusok is eretnekek

A katolikus és az orosz ortodox egyház közötti nehézségekkel teli viszony az utóbbi időkben egyértelműen javult. Most mégis nyilvánosságra került egy prédikáció, melyben egy magas rangú ortodox egyházi vezető, Kliment metropolita nagyon erős katolikusellenes hangnemben szólalt meg.

Kliment kalugai és borovszki orosz ortodox metropolita élesen kritizálta a Katolikus Egyházat. A „katolikusok és más eretnekek” Istenről alkotott véleménye elfogadhatatlan, áll a metropolita egy június 18-án, hétfőn nyilvánosságra hozott prédikációjában, az Asia News tudósítása alapján. A metropolita elutasította továbbá azt – a véleménye szerint széles körökben elterjedt – szemléletmódot, miszerint „minden vallás ugyanarról az Istenről beszél”. Kliment szerint „mindenki vallási hagyományait tiszteletben kell tartanunk, de ez még nem jogosít fel minket arra, hogy a saját hitünk iránt közömbösek legyünk”.

Már a különböző keresztény felekezetek is egymástól különböző istenképekkel rendelkeznek, fejtette ki a metropolita. Pontosan ezért „a katolikusok és más eretnekek közötti eucharisztikus közösségben létrejött szakadás alapja az a tény… ami az egyház számára, a szentatyák szerint és a zsinatok Istenről alkotott felfogásával egybevetve elfogadhatatlan”. A nem ortodox keresztények Istenről alkotott felfogása „katasztrófához vezetett a lelki életben”, és megakadályozták „az üdvtörténet megvalósulását”, írja a metropolita.

Kliment ezzel összefüggésben Assisi Szent Ferencet is kritizálta. Szerinte Ferenc Krisztust csupán testileg, „külsőleg” próbálta utánozni a negyven napig tartó böjttel, a szenvedés elfogadásával és az anyagi gazdagság feladásával. A metropolita szerint „nem a gazdagságról való lemondás az, ami megvált minket, hanem a Krisztussal való egyesülés”. Az orosz misztikus Szarovi Szent Szerafim (†1833) ezzel szemben szerényen beismerte saját bűnösségét és tökéletlenségét, és ezáltal isteni kegyelmekkel telt meg, hangsúlyozta az ortodox egyházi vezető.

Kliment metropolitát az orosz ortodox egyházon belül tradicionalistának és a Kreml-politika ideológusának tartják. 2009-ben a második legtöbb szavazatot kapta mint jelölt a Főpapi Zsinat tagjaitól a moszkvai pátriárka megválasztásának eljárásában. Most megjelent prédikációját válaszként értelmezhetjük a katolikusok és oroszok egymáshoz közelebb kerülésére irányuló próbálkozásokra és a közös fellépésekre az egyházak vezetői részéről.

A felekezetek közötti, hosszú ideje tartó rossz viszony az utóbbi időben egyértelműen javult. 2016-ban Ferenc pápa és I. Kirill moszkvai pátriárka találkozásával először került sor a két egyház vezetői közötti találkozásra. A Szentatya legutóbb május 30-án fogadta a Vatikánban az olasz püspöki konferencia meghívására Rómában tartózkodó Hilarion orosz ortodox metropolitát.

Ferenc pápa beszéde a genfi ökumenikus imatalálkozón

Az apostol tanácsát követve a keresztény ember újból és újból útra kel, a Lélek erejében, önmagát is megtagadva járja az útját, miközben mindig elveti evilág ártó szellemét és kihívásait, hogy a többi testvérrel együtt építse a közös egységet.

Az Egyházak Világtanácsának közel 250 főt befogadó aulájában tartott délelőtti imaóra keretében mondott beszédet Ferenc pápa, melyben az ökumenikus út lelkiségéről beszélt. A felolvasott ige Szent Pál apostol galatákhoz írt levele ötödik fejezetében egy felhívást tartalmaz: „A Lélek szerint járjatok!” (Gal 5,16.25).

A keresztény ember önmagából kilépő, úton járó lény

A keresztény ember úton járó lény, egész élete során arra hivatott, hogy kilépjen önmagából és útrakeljen. Az anyaöltől kezdve életkorról életkorra halad ez az út, mely metaforaként az egész élet értelmét jelzi – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ám ez az út fegyelmet, fáradságot s a mindennapok türelmét igényli, lemondást egyéb más utakról. Alázattal kell járnia a saját utat, mindig törődve az útitársakkal. Az útonjárás egyszóval állandó megtérést jelent. Maga az Isten hív bennünket erre az útra, ahogy Ábrahám, Mózes, aztán Péter és Pál apostolok útra keltek. De mindenekelőtt maga Jézus ad példát, ahogy kilépett az isteni állapotából, közénk jött és az „Útként” velünk járja az utat, egyszerre útitárs és vendég közöttünk. Amikor visszatér az Atyjához, elküldi a Szentlelket, azért – ahogy Pál apostol is mondja –, hogy „mi a Lélekben járjunk”.

Kövessük engedelmesen az Isten mutatta utat

Beszéde második gondolatában Ferenc pápa a Lélekben való járást elemezte. Ha az útonjáró ember bezárul önmagába, akkor megtagadja a hivatását. Ez a kijelentés még inkább érvényes a keresztényre, hiszen Pál apostol logikája szerint a keresztény élet kibékíthetetlen alternatívája: vagy a Lélekben járok a keresztségtől kezdve, vagy a test vágyait elégítem ki (Gal 5,16). Mit is akar mondani ez a kifejezés? – kérdezte a pápa. A birtoklást, az önzés logikáját, melynek jegyében az ember itt és most mindent meg akar magának kaparintani. Elutasítja az Istent és a saját útját járja. Nyilvánvalóak azonban ennek a következményei: az ember elveszti az útitársait és nagy közömbösség fogja el, rabja lesz a féktelen fogyasztásnak, az Isten hangját pedig elhallgattatja. A járásra képtelen kicsiket és öregeket le kell selejteznie és a teremtett világ is csak arra jó már neki, hogy kielégítse a szükségleteit.

A világiasság elvetése és nyitottság a Lélek kezdeményezései iránt

Ferenc pápa beszéde harmadik gondolata a világiasság elvetésére szólított fel. Ezzel szemben követnünk kell a szolgálat szellemét és növekednünk kell a megbocsátásban. A szeretet egyetlen parancsát kell követni: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. A Lélek útját ugyanis azok a mérföldkövek jelzik, melyeket Pál apostol felsorol: „szeretet, öröm, béke, nagylelkűség, jóakarat, jóság, hűség, szelídség, önuralom” (Gal 5,22). Az út, amire mindnyájan meghívást kaptunk, állandó megtérést jelent a gondolkodásmódunk folyamatos megújítása révén, hogy bensőnket a Szentlélekhez alakítsuk. A történelem során a keresztények közötti megosztottságok gyakran a közösségekbe beszüremkedő evilági szellem miatt történtek – mutatott rá a pápa. Először saját érdekeikkel foglalkoztak és csak utána Jézus Krisztuséval. Ezekben a helyzetekben az Isten és az ember ellensége könnyűszerrel meg tudott osztani bennünket, mert a test és nem a Lélek irányítását követtük. Néhány kísérlet a történelem során a megosztottság felszámolására azért maradt eredménytelen, mert azt is evilági szellem hatotta át. Ám az ökumenikus mozgalom, amihez az Egyházak Világtanácsa nagyban hozzájárult, a Szentlélek kezdeményezésére jött létre. Az ökumenizmus mozgásba hozta a Jézus szándéka szerinti mozgást és Lélek kezdeményezésének hatása alatt elutasít minden önmagára vonatkozatást.

Az ökumenikus út veszteségeit vállalni kell

Ferenc pápa kitért egy lehetséges ellenvetésre, miszerint az ilyen ökumenikus út nagy vesztességekkel jár. Ugyanis ebben a nyitottságban nem védelmezik a saját közösségek érdekeit, melyek gyakran etnikai érdekekhez kötődnek, legyenek akár konzervatív, vagy progresszív irányzatúak. Az ökumenizmus egy nagy veszteséggel járó vállalkozás. De ez a veszteség evangéliumi veszteség, Jézus nyomán: „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti” (Lk 9,24). Aki megmenti az életét, az a test kívánságai szerint él. Ám Jézus nyomában veszíteni, ez jelenti a Lélek szerinti haladást. Ez a Húsvét logikája, az egyetlen logika, mely gyümölcsöt terem és amely képes arra, hogy a tartós, maradandó egységet építse és szolgálja – fejezte be beszédét Ferenc pápa a genfi ökumenikus imaóra keretében.

Évközi tizenegyedik hét csütörtökje

Évközi tizenegyedik hét csütörtökje

Az adakozás és böjt után a vallási élet harmadik fontos elemével, az imádkozással kapcsolatban olvashatjuk Jézus tanítását a mai evangéliumban. Az előzményben említést tett a most is képmutatóknak nevezett írástudók és farizeusok szokásáról, miszerint a zsinagógákban, utcákon vagy más nyilvános helyeken imádkoznak. E szokásban azonban nem kell feltétlenül a feltűnési vágyat keresnünk. A vallásos zsidó ember a kötelező napi imádságait állva végezte, mégpedig a meghatározott időben. Ha éppen úton volt, bárhol is érte ez az idő, ő megállt és elmondta az imát. Így természetesen előfordulhatott, hogy imádságát nyilvános helyen, mások szeme láttára végezte. E szokás helyett Jézus azt javasolja, hogy az ő tanítványai inkább visszavonultan imádkozzanak.
Ezt követően tanítja meg övéinek a Miatyánk kezdetű imát. A korabeli rabbiknak volt egy-egy saját imája, amelyet megtanítottak tanítványaiknak. Jézus is ezt a szokást követi. A pogányok bőbeszédű imájával szemben egy viszonylag rövid imát tanít, amely összefoglalja az ember leglényegesebb kéréseit, amellyel Istenhez fordulunk. Az Isten felé fordulás alapja az, hogy Isten úgy tekint ránk, mint gyermekeire, tehát mi szólítsuk őt bátran Atyánknak. Ha istengyermeki bizalommal fordulunk hozzá, akkor számíthatunk segítségére.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

Az amerikai püspökök ellátogatnak a menedékkérő szülőktől elszakított gyerekekhez a mexikói határhoz

Az egyesült államokbeli püspökök „erkölcstelennek” nevezték a migrációs politika néhány intézkedését, például azt a módszert, hogy a gyermekeket elválasztják szüleiktől, ezzel eltántorítva az menekülteket attól, hogy az USA déli határainál próbáljanak bejutni az országba.

Texas déli, Mexikóval határos területein egy, a menedékközpontba Hondurasból illegális bevándorlóként érkezett anyuka karjából kiragadták újszülött kislányát, akit éppen szoptatott – mondta el a sajtónak Natalia Cornelio, a Texas Civil Rights Project ügyvédje. Sok hasonló jelenetről számolt be a napokban az amerikai sajtó, amióta a Donald Trump vezette kormány elrettentő eszközöket alkalmaz a bevándorlás ellen: aki iratok nélkül kel át a határon, attól elválasztják a gyermekeit.

A püspöki konferencia floridai ülésén részt vevő amerikai püspökök határozottan elítélik ezt a rendelkezést.

Joseph W. Tobin bíboros, Newark érseke kijelentette, hogy a határoknál alkalmazott politikai módszereket figyelve a szív megkövesedésének vagyunk tanúi: minden arról szól, hogy igyekeznek még jobban megkeményíteni az amerikaiak szívét. Azt javasolta az ülés résztvevőinek, hogy a püspökök menjenek el a határhoz, hogy megnézzék azokat a menedékközpontokat, ahová a gyerekeket viszik, és ezzel kifejezzék lelkipásztori aggodalmukat és tiltakozásukat. A püspökök azt is megfogalmazták, hogy a bevándorlásról és az úgynevezett dreamerekről (azok a fiatal felnőttek, akik gyerekként kerültek az USA-ba, és hónapok óta várják, hogy jogi helyzetük tisztázódik-e; magyarul álmodók, álmodozók, utalva az amerikai álomra – a szerk.) szóló rendelkezések reformjára van szükség, és ehhez párbeszédet kell folytatni a kongresszus tagjaival.

Sean O’Malley bíboros, bostoni érsek figyelmeztetett, hogy bár a migráció kezelése összetett kérdés, mindig szem előtt kell tartani, hogy rettegő, magára maradt emberekről, idősekről, fiatalokról, családokról van szó, és hogy a migrációs politika morális kérdés, mert az emberi személy méltóságát érinti. A gyermekeket a szülőktől elválasztani kritikus kérdés, a gyerekeket sakkfigurának használják, hogy elrettentsék a szülőket. Véleménye szerint erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy a szülők megfélemlítéséhez a legszentebb emberi köteléket szakítják el, amely a szülőt a gyermekével összeköti. „Mint katolikus püspök, támogatom az ország politikai és törvényhozó intézményeit, mindig azt tanítottam, hogy tiszteletben kell tartani a polgári törvényt, és továbbra is ezt fogom tenni, de nem hallgathatok, amikor a migrációs politika családokat rombol le, traumatizálja, terrorizálja a gyerekeket. Az ilyen politikai lépéseket le kell állítani” – nyilatkozta a bíboros.

A püspökök tanácskozása nem ragadt le a szavaknál: azzal kezdődött, hogy együtt ebédeltek menekültekkel, menedékkérőkkel. Leültek a közös asztalhoz családokkal, fiatalokkal, gyerekekkel, akik drámai körülmények közül menekültek az Egyesült Államokba, és meghallgatták a történeteiket. Ezzel a gesztussal indították el a Ferenc pápa által meghirdetett, migrációval kapcsolatos kampány, az Osztozzunk az útban! (Share the Journey) második évét.

Joe S. Vásquez püspök, az amerikai püspöki konferencia migrációs bizottságának elnöke elmagyarázta, hogy a kampány idén egy virtuális utazás lesz 24 900 mérföldön keresztül, ami egy Föld körüli utazás hossza. Arra buzdítanak minden katolikus közösséget, hogy osztozzanak szükséget szenvedő testvéreik utazásában. Egyházmegyék, plébániák, katolikus iskolák és egyetemek imádkoznak, gyalogolnak, tesznek nyilvánosan tanúságot a migránsokkal és menekültekkel való szolidaritásukról, ökumenikus és vallásközi jelleggel, más csoportokkal együtt.

A püspökök írnak egy levelet az USA minden katolikusának a fajgyűlöletről, olyan vitatott kérdésekről, mint az amerikai őslakosok, az afroamerikaiak, a spanyol származásúak ügye, akik állandó célpontjai a rasszista megnyilvánulásoknak. A levélben szólnak majd azokról a rasszista tematikákról, amelyek jelen vannak a közintézményekben, a politikában, rányomják bélyegüket a közösségi médiára és az egész amerikai társadalomra. Novemberben az egyházmegyék minden tagjához eljuttatják majd ezt a levelet, az iskolákban pedig olyan foglalkozásokat tartanak, ahol a diákokat érzékennyé teszik erre a kritikus kérdésre.

Ferenc pápa június 17-én interjút adott a Reuters hírügynökségnek. A beszélgetés során – számos más téma mellett – szóba került az amerikai püspökök tiltakozása a Donald Trump vezette kormány bevándorláspolitikai intézkedéseivel szemben. Ferenc pápa úgy fogalmazott az interjúban: „Az amerikai katolikus püspöki konferencia oldalán állok”. (Forrás: Catholic News Agency)