Advent első hetének péntekje

Advent első hetének péntekje

Napjainkban sok ember számára nehézséget jelent Isten létezésének és annak elismerése, hogy jelen van, működik a világban. Az ilyen gondolkodású személyeknek az a meggyőződése, hogy a világ eseményeit, történéseit az ember határozza meg és irányítja. Néha valóban úgy tűnik, hogy az emberi elképzeléseknek semmi sem szab határt, aztán mégis szüntelenül akadályokba ütközik az emberi elszántság. Az emberi törekvések mögötti jószándékot felesleges volna vitatni, még akkor is, ha a nagyzási mánia olykor egészen nyilvánvaló. Ugyanakkor a világban tapasztalható rossz és gyűlölet a családi békétlenségektől a nemzetek közti háborúkig egyértelművé teszi, hogy az ember nem a jóra törekszik. Ennek hátterében felfedezzük Isten elutasítását és az ő törvényeinek el nem fogadását.
A bibliai szereplők esetében a vallásos élmény alapját a természetfeletti, isteni erő megtapasztalása biztosította. Az emberek akkor tudtak előrelépni, fejlődni, akkor tudták életüket jobbra fordítani, ha megérezték Isten működését életükben és hittel elfogadták azt. Ennek szép példája a mai evangéliumban szereplő két vak esete. A látás ajándékát hiába várnák emberektől, de bátran kérik Jézustól. Megszólításukkal elismerik Jézus messiási hatalmát, kérésükkel pedig kifejezik az Úr istenségébe és isteni erejébe vetett hitüket.
Hitem megvallása fordulatot hoz életembe. Hiszem-e, hogy Jézus tud rajtam segíteni?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek

Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek (ApCsel. 20).

Ments meg, Uram minket! 

Senki sem mentheti meg önmagát. Éppen ezért, feleslegesnek tartom azt, hogy önmagam lelki egészségéért jobban aggódjak, mint a kereszténységért.

Úgy gondolom, e bevezető gondolatot próbálom érthetővé tenni, hogy én, önmagamban képtelen vagyok jó lenni. Mármint, megfelelni Krisztus tanításának. Jézus soha nem úgy fejtette ki az Atyáról szóló tanítását, ami személyes, egyes számban elhangzó tanítás volna. A mai példabeszédben a „mindenki” kétszer hangzik el, illetve a harmadik változatban a „mindaz”-t használja az Írás. Mindig a közösséget szólította meg, a tizenkettőt, a hetvenkettőt, a tömeget. Mert Isten, a Mindenható, a Mindenség Ura, ahogy eleve háromságos személy, közösségi lény, közösségben gondolkodik, a mindeneknek javát akarja!

Izajás óta hallatszik a jövendölés: „Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.« [Iz 40,3-5] Az Úr dicsősége mikor megnyilvánul, az az üdvösség eljövetele, minden ember számára szóló ígéret!

Én, hogy jövök hozzá, hogy a magam megmentésén fáradozzak, a magam üdvösségéért aggódjak, kiemelve magamat, függetlenítve magamat a közösségi szempontoktól? Ha kereszténynek mondom magam, akkor minden megítélés, mely a keresztényekre vonatkozik, rám is vonatkozik. Akár felelősség, akár kötelesség, akár feladat az.

Egy Advent, egy Nagyböjt, míg személyes önvizsgálatra alkalmas időszak, azzal a céllal, hogy felülvizsgáljam hitem szerinti vallomásom és megnyilvánulásaim közötti ellentmondásokat, arra is kéne, hogy alkalmat adjon, hogy mint közösség, közelebb kerüljünk egymáshoz, véleményekben, hitvallásunkban. Összezárni, egységet, és közösséget alkotni, egyre jobban és mindjobban egységességre jutni Krisztussal. Úgy vélekedek, hogy, ha Krisztushoz sikerül igazodni mindjobban, akkor egymáshoz is közelebb kellene kerülnünk, egyre jobban. Világlátásunkban, helyzetek megítélésében, vélekedéseinkben, értékítéleteinkben, vallomásainkban. „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez” – mondja Jézus.

Úgy segíts meg engem Istenem, hogy a Te szavaid szerint lehessek okos, és bölcs, mely mindenek üdvösségét szolgálja! Ámen

 

Himnusz CCCLXVII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ki halfogással kezdted el,

hogy emberek halásza légy,

András, hálóddal minket is

világ sodrából Partra végy.

Péterrel egy család fia,

halálban egyek lettetek:

az égnek is szült egy kereszt,

kik egy vérből születtetek.

Közös törzsöknek ágai,

kiket közös fény koronáz:

mindkettő a kereszt fia,

a szent Egyházban jó atyák.

Jézust, a célt, hős életed

Pétert előzve érte el:

nekünk, gyengéknek is te légy

vezérünk boldog égbe fel.

Testvérednek hű társa, te,

add, éljen köztünk szeretet

s a nyájat Péter nyomdokán

szilárd egységben tartsa meg.

Add, Krisztus kedvelt gyermeke,

lángoljon szívünk szent tüze,

elérjük az örök hazát,

áldhassuk ott az ég Urát. Ámen.