Himnusz CCLIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Fény szíve, fényár s kútfeje a fénynek,

szónkra figyelmezz, imáinkra hallgass,

gyenge szívünknek oszlatva homályát,

fénnyel elárassz!

Mai nap gondját magunk mögött hagyva,

jólesik nálad nyugalomra lelni;

mindig örömmel sietünk tehozzád

hálaadásra.

Nap fénye eltűnt, leszállott az alkony,

várjuk világát amaz örök Napnak,

mely a mennyekben angyalok csapatját

fürdeti fényben.

Mind ama vétket, amibe ma estünk,

Krisztus törölje irgalomra készen,

s éj idejére teljék meg a szívünk

égi derűvel!

Menny Atyja, áldunk, Fiadat is egyben,

szintúgy dicsérünk, Lélekisten, téged,

égi erőtök kormányozza bölcsen

mind e világot. Ámen.

 

Békére hívnak a japán püspökök a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás 71. évfordulóján

„A béke építése tőlünk függ” – e szavakkal kezdődik a japán katolikus püspöki konferencia üzenete, amelyben a 71 évvel ezelőtti tragédiára emlékeznek. 1945. augusztus 6-án Hirosimára, három nappal később Nagaszakira hullott atombomba, összesen megközelítőleg 200 ezer ember halálát okozva.

Szent II. János Pál pápa 1981. február 25-én felhívást intézett a világhoz a kiengesztelődésre, és attól kezdve, immár harmincöt éve a japán katolikus egyház tíznapos megemlékezést tart augusztus elején.

„Imádkoznunk kell a békéért, és meg kell tanulnunk a békére gondolni, hogy megtegyük mindazt, ami a megteremtéséhez szükséges” – szól az üzenet, amelyet Mitszuaki Takami nagaszaki érsek, a japán katolikus püspöki konferencia elnöke írt alá. A főpásztorok hozzáteszik: „A béke napjainkban darabjaira tört, és továbbra is olyan események fenyegetik, mint a szíriai háború, a fundamentalista terrorizmus és a nyersanyagok ellenőrzéséért vívott fegyveres konfliktusok”. A japán püspökök aggodalommal gondolnak „a megannyi veszélyeztetett emberre, főként nőkre és gyermekekre, akik sokszor menekülni kényszerülnek, hogy megvédjék a maguk és a rájuk bízottak életét.” Éppen ezért szólítanak fel „a kiengesztelődésre és arra, hogy a béke lelkülete hassa át az egész világot”.

Az ázsiai ország főpásztorai olyan világot szeretnének, amelyben nincs erőszak és nincsenek atomfegyverek, sőt egyáltalán nincsenek pusztító fegyverek. Ferenc pápa 2016-os béke-világnapi üzenete nyomán a közjó védelmének fontosságára emlékeztetnek, és azoknak az oltalmazására, akik a legvédtelenebbek. A püspökök hangsúlyozzák: „Nem maradhatunk közömbösek a gyilkosságokkal, a nemzeti, kulturális vagy vallási jellegű megkülönböztetéssel, az erőszakos cselekményekkel és a szexuális visszaélésekkel szemben.”

Az országban ez év márciusa óta törvény rögzíti azt, hogy a II. világháború óta most először japán katonák ismét vállalhatnak nemzetközi missziós szolgálatot. Ennek kapcsán jegyzik meg a püspökök, hogy „tiszteletben kell tartani bárki emberi méltóságát, továbbá az Istennel és embertársaival fenntartott kapcsolatait”.

 

Évközi tizenkilencedik hét keddje

Évközi tizenkilencedik hét keddje

A mai evangéliumi példabeszéd tíz szűzről szól, akik a vőlegény érkezésére várnak. Az okosak azért visznek magukkal olajat lámpásaikhoz, mert előrelátók és mindenre, még a késésre is felkészültek. A balgákból hiányzik ez az előrelátás, szinte csak kötelességszerűen akarják teljesíteni a minimumot, ami szerintük egy ilyen helyzetben elvárható. A vőlegény késése valóban váratlan helyzetet teremt, de ez nem okoz semmiféle gondot az okosak számára. A balgák viszont nem álltak készen a megfelelő időben, ezért bezárult előttük a kapu, az ünneplés ezzel véget is ért, pontosabban el sem kezdődött számukra.
A hagyományos értelmezés szerint Jézus a végső ítéletről, második eljöveteléről tanít ebben a példabeszédben. A hasonlat semmiképpen sem akar útbaigazítást adni azzal kapcsolatban, hogy mikor várható az Úr érkezése, csupán figyelemfelhívás, hogy egyszer mindenképpen bekövetkezik. Az emberiség egy része felkészülten várja ezt az újbóli eljövetelt, mások viszont úgy élnek, mintha soha nem következne be.
A példázatot úgy is értelmezhetjük, hogy nem a végső ítéletre vonatkozik, hanem arra, amikor az ember a feltámadás után találkozik Istennel. Az emberi cselekedet, a felkészültség dönti el, hogy valaki bejuthat-e az örök életre. Itt derül fény arra, hogy valaki bölcsen vagy balgán élt. Boldogok leszünk, ha a mennybe juthatunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket: ne féljetek!

Szent Anna 14.

Szent Mária Szalome, Szent Anna asszonynak öccsétől való unokaleánya,

Tudjuk az isteni kinyilatkoztatásból, hogy az isteni lényeg (természet, állag) nem kezdődött lenni, hanem öröktől fogva van. Jellemzője, hogy végtelenül értelmes (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható). Aki ezt az örök lényeget egyedül birtokolja, az az Isten.  Tudjuk, hogy az Isten örök Személy, az, aki egyedül birtokolja öröktől fogva ezt az isten lényeget. Kétezer éve tudjuk, hogy a látható világ teremtése előtt isteni szüléssel született a Második Isteni Személy, akit Fiúnak és Igének nevez az Első Isteni Személy, és akiről a Fiú megtestesülése után szeretett tanítványa így nyilatkozik: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2) Ezt a titkot próbálja megértetni velünk emberekkel háromezer év óta Dávid, a zsidók második királya, aki egyben próféta és zsoltárszerző volt: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, születésed hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét” (Zsolt 110,1-7) Jézust közvetlenül az Ószövetség legrangosabb tanúságtevője, Keresztelő Szent János mutatta be a zsidóknak, a papi küldöttségnek, (Jn 1,19-28) sőt a jövendő apostolok képviselőinek is: „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjába leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll rá a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.(29-34) „Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: Nekem van szükségem a te keresztségedre –mondta--, s te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Erre engedett neki. Megkeresztelkedés után Jézus azonnal feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke, mint galamb leszállt, s föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17) Ezzel igazolta Jézust az Atya és a Szentlélek. Egyben kihirdette az Úr a Szentháromság titkát.

 

Himnusz CCLII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Fényességosztó, bőkezű,

ki fényt árasztva gazdagon

az éjnek gyászát oszlatod,

s a nap világa tűz le ránk.

Igaz fényesség csak te vagy,

nem hajnal törpe csillaga,

mely a jövendő napsugárt

szegényes fénnyel jelzi csak,

hanem napnál is teljesebb

verőfény, tűző napvilág;

szívünk legmélyebb rejtekén

sugárzó fényed átragyog.

Szív tisztasága győzze le

lázongó vérünk vágyait;

a tiszta testnek temploma

őrizze lelkünk kincseit.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

adassék néked hódolat,

Atyád áldjuk s a Lelket is

idők végéig szüntelen. Ámen.

Egymást segítik a rendek – interjú Kiss Didákkal, a Szerzetes-elöljárók Irodájának új vezetőjével

A női és férfi szerzetes-elöljárók közös irodát működtetnek Budapest belvárosában. A konferenciák elnöksége június közepén a leköszönő Ulrik M. Monika nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek egykori tartományfőnöknője helyett Kiss Didák OFM ferences testvért választotta az iroda új vezetőjévé.

– Hány szerzetesrend és szerzetes van jelenleg Magyarországon?

– Száz szerzetesrend működik, a tagok száma 1480. Az irodánk egyik feladata, hogy pontosan nyilvántartsa a rendeket és a tagokat. Nem csupán azért, mert az állam is kér tőlünk statisztikai adatokat, hanem saját magunk számára is. A jelenlegi tendenciák szerint tizenöt év múlva egyenlő lesz a női és férfi szerzetesek száma Magyarországon. Ez azért érdekes, mert a kilencvenes években csaknem háromszor több női szerzetes volt itthon. A szerzetesek összlétszáma várhatóan ezerre csökken. Nagyon fontos, hogy felkészüljünk ezekre a tendenciákra. Azzal, hogy panaszkodunk – „válságban van a szerzetesség” –, nem sokra megyünk, a kérdés az, mit tudunk ezzel kezdeni, milyen feladatok hárulnak ránk a változásokkal. Szükséges, hogy az elöljárók beszéljenek erről egymás között, terveket dolgozzanak ki.

– Milyen egyéb feladatai vannak a Szerzetes-elöljárók Irodájának, és milyen tervei vannak Önnek mint az iroda új vezetőjének?

– Idézőjelbe téve „végrehajtó” vagyok, „irodista”, olyan szempontból, hogy a szerzetes-elöljárók határozzák meg az iroda főbb irányvonalát, a feladatokat. Három évvel ezelőtt komoly munka kezdődött meg nálunk, már akkor világos volt számunkra, hogy a megszentelt élet évében rengeteg tennivaló vár ránk. Az iroda vezetőjét, Monika nővért azzal bízták meg, hogy szervezzen minél több programot, próbáljunk megjelenni a médiában. Ez a rendkívül intenzív időszak elmúlt, és a közeljövőben ismét összeül majd a Magyar Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) és a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája (FSZK), hogy a jövőre vonatkozó terveket készítsenek, mik legyenek a következő időszak kiemelt feladatai. Természetesen vannak ötleteim, de a főbb irányvonalakat alapvetően az elöljárók határozzák meg.

– Milyen irányvonalakra gondol konkrétan?

– Egy biztos: az iroda alapvető feladata, hogy segítse a rendek együttműködését. Ha már két-három rendet érint egy ügy, azt igyekszünk koordinálni, segíteni. A megszentelt élet évében világosan megmutatkozott ennek hatékonysága, felfrissült a vérkeringés a szerzetesrendek között. Most pedig új feladatok várnak ránk. Komolyan gondolkodunk azon, hogy azok a rendek, amelyek valamiben erősek, segítsék a gyengébbeket. Például ha van olyan rend, amelyik már régóta tart fenn és működtet iskolákat, s magas színvonalon végzi ezt a feladatát, az segítse azt a rendet, amelyiknek ez még újdonság, és emiatt nehezen boldogul. Szociális téren ugyanez a helyzet. Elképzelhető az is – de ez még csak tervezési fázisban van –, hogy valamilyen módon összefognak a rendek, és az iroda koordinálásával létesülnek közös fenntartású iskolák, szociális intézmények. Ami viszont egészen biztos, hogy képzéseket fogunk szervezni az azonos tevékenységet végző szerzetesrendek számára.

Fontosnak tartjuk a tudásmegosztást is. A gazdasági vezetők például bizonyos helyeken kiválóan működnek, máshol viszont kevésbé képzettek, s ez munkájuk eredményességén is meglátszik. Itt is az a cél, hogy akik jól teljesítenek, segítsék azokat, akiknek ez nehezen megy. Mindezt az iroda fogja koordinálni. Mondok egy másik példát. Minden rendnek van úgynevezett magisztere. Egyes rendekben vannak növendékek, máshol viszont nincsenek, megint máshol lesznek. Az ő munkájuk összehangolásában, segítésében is jelentős feladat hárul az irodára: egységesíteni, de a tapasztalatokat megosztva, tanulni a másik erényeiből, gyengeségeiből. A tartományfőnökök már szerveznek közös képzéseket, úgynevezett szupervíziót. A jövőben ezt is az iroda fogja majd szervezni. Tervezzük kiadványok megjelentetését is. A mi arcaink című kötetünk gyorsan elfogyott, lehet, hogy ismét kiadjuk.

– Milyen programokat szervez az iroda?

– Az biztos, hogy szeretnénk ismét zarándokutat szervezni a szerzeteseknek. Tavaly április 25-én Mátraverebély-Szentkúton találkoztunk egymással, hatszáznál többen – a magyarországi szerzeteseknek majdnem a fele – voltunk jelen; hatalmas, örömteli élményt jelentett ez valamennyiünk számára. Már akkor sokunkban megfogalmazódott, jó lenne ezt többször megismételni. Valamilyen formában a Szerzetesek Tere rendezvényt is szeretnénk folytatni, közösen megjelenni a világ felé. Ugyanezt tervezzük a „Rendben vagyunk” kampánnyal is – megmutatni, hogy a szerzetesek léteznek, imádkozó, dolgozó emberek, jobban megnyílni a társadalom felé.

– A megszentelt élet évének Ön volt a kommunikációs vezetője. Az ekkor szerzett tapasztalatokat miként próbálja beépíteni az iroda munkájába?

– Ez nagyon érdekes, mert kitűztünk magunk elé néhány konkrét célt, az egyik legfontosabb az volt, hogy minél több ember vegye észre, élnek Magyarországon szerzetesek. Ez egész jól „átment” a köztudatba. Szerettük volna bemutatni azt is, hogy a szerzetesek az imádság emberei, emellett dolgoznak is. Ezt az üzenetet azonban kevésbé sikerült átadni. Ezen érdemes tovább dolgoznunk, ezért folyamatosan fejlesztjük a honlapunkat, a Facebook-oldalunkat. Jó lenne, ha az a lendület, ami vitt bennünket előre a megszentelt élet évében, nem csökkenne, sőt ha lehet, még növekedne. Új területeken is próbálkozunk. Az irgalmasság évében rendkívül fontos megmutatnunk, hogy nekünk, szerzeteseknek mit jelent az irgalmasság, ezért több ezzel kapcsolatos írás is megjelenik a honlapunkon.

– Az irgalmasságról sokat beszélünk, de miként mutatkozik ez meg a gyakorlatban?

– Erre nagyon jó példa A mi arcaink című kötet. Most éppen az ebben megjelent vallomások közül próbálunk válogatni, hogy mit is jelent a mindennapokban az irgalmasság, ami rendkívül tág fogalom. Az egyházunkban a hívek gyakran leszűkítik ezt arra, hogy bemennek a gyóntatószékbe, megvallják bűneiket, a Jóisten pedig irgalmat gyakorol velük, milyen gyönyörű dolog ez! Persze, hogy az, de Istennek a végtelen kegyelméből ránk kiárasztott irgalmát nekünk is gyakorolnunk kell a mindennapokban. Erre kiváló példák vannak a kötetben.

– Tanárként hogyan szokott irgalmas lenni a diákjaival?

– Hamis és téves dolog lenne, ha a diákokkal szemben az irgalmasságot úgy érvényesítenénk, hogy mindenki ötöst kap. Tanulás tekintetében a diákokat a reális képességeik alapján kell megítélnünk. A személyes gondjaikhoz viszont szerető irgalmassággal kell közelítenünk. Ha például valamelyik diák családi háttere zűrös, súlyos gondokkal terhelt, akkor őt fel kell karolnunk, támogatnunk kell mindenben. A környezetünkben sok ilyen gyerek vagy felnőtt él, őket észre kell vennünk, amennyire tőlünk telik, segítenünk kell nekik. Számomra nagyon fontos az idő, minden percem be van osztva. Az irgalmasságot néha úgy is gyakorlom, hogy az időmet áldozom valakire, akinek nagy szüksége van erre. Az irgalmasság cselekedetéhez hozzátartozik, hogy az időmből adok neki, az órára nem figyelve, őszintén figyelek rá, foglalkozom vele.

– Ön azt vallja, hogy az embereknek nem szabad félniük semmitől, így a kihívásoktól sem. Mostani feladata tekinthető-e egyfajta kihívásnak?

– Igen, ez Istentől kapott kihívás. Érdekes egyébként, hogy az iroda működése az átalakulás fázisában van. Nem egy statikus helyre érkeztem. Ha csak klasszikus irodai feladatokat kellene ellátnom, mint papírok kitöltése, számolgatások, valószínűleg gyorsan elmenekülnék innen. Ám az emberekkel, a rendekkel való kapcsolattartás, új dolgok kitalálása, esetleg létrehozása roppant komoly és szép kihívás számomra.

Évközi tizenkilencedik hét hétfője

Évközi tizenkilencedik hét hétfője

A mai evangélium kezdete azt az eseményt idézi fel Jézus életéből, amikor második alkalommal beszél tanítványainak a rá váró szenvedésről és halálról. Ezt mondja: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni.” De ki adja őt az emberek kezébe? Ki itt a cselekvés véghezvivője? Ki áll a történések hátterében? Gondolhatnánk, hogy Júdás az, aki árulásával kiszolgáltatja Jézust ellenfeleinek, akik jó ideje keresik az alkalmat, hogy elfoghassák és elítéljék, de valójában itt nem róla van szó.
A bibliai nyelvezetet ismerve egyértelműen állíthatjuk, hogy Isten a cselekvő, ő adja az emberek kezébe az Emberfiát, Jézust. Ő engedi meg azt, hogy az emberek így bánjanak a Fiával. Nem tagadhatjuk, hogy Jézus szenvedése hátterében ott húzódik az emberi tevékenység, az emberi gonoszság sugallta gyilkos szándék. Jézus elfogása, elítélése, bántalmazása és keresztre feszítése nem a véletlen és nem a sors műve, hanem emberi cselekedetek ezek. S bár látszólag az emberek irányítanak mindent, ami Jézussal történik élete utolsó napjaiban, észre kell vennünk Isten akaratát is, aki azt akarta, hogy az Emberfia a szenvedés és a halál vállalásával váltsa meg az embereket. Jézus elfogadja az Atya akaratát, engedelmeskedik, s ez a szeretet jele részéről. Engedelmeskedik az Atyának, mert szereti őt, és feláldozza életét, hogy kimutassa az emberek iránti szeretetét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod.