Szívből ünnepeljük a Szentháromságot

„Szentháromságban életem, halálom, S testemmel együtt lelkemet ajánlom.
Tégedet imádlak, Mindörökkön áldlak:
Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy fölség”

Szívből ünnepeljük a Szentháromságot 
A magyar történelemből tudjuk, hogy őseink a honfoglaláskor úgy telepedtek le a Kárpát-medencében, mint mélyen hívő emberek. Európa tekintélyes része már keresztény volt. Az ősmagyarság is ismerte a kereszténységet, hiszen vándorlása során már élt együtt keresztény népekkel. Őseink között lehettek keresztények, de erről komolyabb értesüléseink nincsenek. Európa keresztény népei megtérésük előtt olyan pogányok voltak, akik bálványokat imádtak. A pogányság óriási tévedés volt Nekik először azt kellett elmagyarázni, hogy csak egy Isten van. A sátán bosszúja szülte, aki így próbálta bosszantani az Istent, mivel letaszította a mennyből a fellázadt angyalokat. Becsapta a hiszékeny népeket, hogy az egy Isten helyett fogadjanak el mindenhol, minden népben, minden országban egy-egy saját istent, akit valamilyen látható formában tisztelhetnek a láthatatlan egy Isten helyett. Úgy hitették el tisztelőikkel ezek a bálványok, hogy azon a meghatározott helyen csak ők az urak. Kiderült, hogy egy-egy ördög húzódott meg minden halott bálványkép mögött. A Kárpát-medencében letelepedett magyarság sohasem volt bálványimádó. A mai ünnep összetett titkát így tanítja az Egyház: Csak egy Isten van, s az egy Istenben három Személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Boldogan és büszkén mondhatjuk: őseink az ősi kinyilatkoztatást helyesen őrizték: Csak egy Isten van. Nem anyag, nem összetett, hanem szellem. Lélek: értelem és akarat. ISTEN: korlátlan, végtelen lét. Ezt a végtelen létet is Személy, valaki birtokolja. Így, helyesen őrizték az Istenről kapott ős kinyilatkoztatást őseink. A kereszténységben Isten további fontos tudnivalókat közölt a hívő emberekkel. Az egyetlen, végtelen nagy korlátlan képességet, értelmet és akaratot – egyetlen fogalomként ezt nevezzük istenségnek, isteni természetnek, nem egy isteni Személy, hanem három birtokolja. Az első Személy közöttük az Atya. Ő az istenséget nem szerezte, nem kapta, hanem öröktől fogva változatlanul birtokolja önmagától. Ő tökéletesen ismeri végtelen gazdag istenségét. Ez az önismeret, mint isteni születés a Második Isteni Személy, a Fiú. Az Atya egész istenségét neki ajándékozza, majd vissza is kapja tőle. Örök ajándékozás ez. Végtelen szeretet. Aztán ők ketten, mint közös kincset, ajándékozzák tovább az isteni akarat síkján származó Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Őseinknek, nem volt nehéz a Második Személyt elfogadni, hiszen ősi hitünk szerint az Atyának volt egy Fia. Csupán javítani kellett ősi magyar hitünkön, mert ezt a Fiút ők egy emberi lény, egy Édesanya közbejöttével származtatták. Ezt a kiigazítást könnyen meg tudták értetni a keresztény papok úgy, hogy a Fiúisten nem ember módra születik egy Édesanyától, hanem isteni módon születik egyedül az Istenatyától, és a Szentlélek teremtő erejéből kap emberi testet egy ízig-vérig emberi Édesanyától. Így lesz emberré is az Isten egyszülött Fia. Ezt a megtestesült Fiút Mária szülte meg emberként. Mária ajánlotta fel népünknek állandó oltalmát, mert Géza nagyfejedelem jövendő fia, István, egész életét ennek a Fiúistennek szolgálatára szentelte. Ezt is ünnepi titokként említhetjük Szentháromság ünnepén.

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP

Megmutatom a Szentháromságot

 
Egy idős atya egyszer meglátogatta régi ismerősét, akivel éveken keresztül együtt tanított teológiát az egyetemen, de már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekről, hanem rögtön teológiai kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a régi időkben is. Néhány kisebb jelentőségű kérdés után a Szentháromság témája került elő. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját: „Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!” Ez a felvezetés igazán kíváncsivá tette a vendégségbe érkezőt, aki évek múltán is jól emlékezett arra, hogy mennyit beszélgettek, sőt vitatkoztak annak idején a katolikus hit ezen valóban legtitokzatosabb, legnehezebben megközelíthető igazságáról. A másik atya közben a bal kezét kissé előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: „Ez az Atya, a mennyei Atya, az első isteni személy. Ő az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.” Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: „Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt, amit az emberek neki felajánlanak szeretettel.” Vendége ekkor közbevetette: „Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.” Erre a magyarázó atya egyszerűen összekulcsolta a két kezét: „Ez pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”
A Szentháromság titkának megértéséhez ugyan ez a szemléltetés sem tökéletes, de talán segít abban, hogy megértsük az isteni személyek egységét, egymással való kapcsolatát, és közös szeretetük kiáradását az ember felé. Isten szeretete ugyanis nem csupán a három isteni személy között árad, hanem kiárad az emberek felé is. Az Atya szeretete megnyilvánul abban, hogy megteremtette a világot és benne az embert, valamint gondoskodik arról, hogy az ember megfelelő módon élhessen. A Fiú szeretete a megváltásban, Jézus szenvedésében és kereszthalálában mutatkozik meg leginkább az emberek felé. Áldozata Isten végleges elköteleződését jelenti az ember mellett. A harmadik isteni személy, a Szentlélek pedig megszentelő munkája által lép be az életünkbe, s egyrészt szüntelenül kiárasztja felénk az isteni szeretetet, másrészt meghív bennünket az isteni szeretetközösségbe. Ebben az értelemben a szentháromságos Isten állandóan úton van az ember felé, az ember pedig úton van Isten felé. Keressük Istent, vágyódunk szeretetére, és addig nem nyugszunk meg, amíg el nem jutunk az ő örök szeretetébe.
Szentháromság vasárnapjának evangéliumában arról olvasunk, hogy Jézus megígéri tanítványainak, követőinek a Szentlelket, aki folytatni fogja a világban az általa megkezdett művet. A Fiúnak, Jézusnak az volt az Atyától kapott küldetése, hogy meghirdesse Isten országát és az embereket az Atyához vezesse. A földről való távozása, mennybemenetele után a Szentlélek által lesz jelen Isten a világban, ő vezet bennünket örök hazánk és az örökkévalóság felé. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a Szentháromság boldogságába!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

 

Az én szeretett Fiam! 7.

Az én szeretett Fiam!

A végtelen szeretetű Istenatyának azért szeretett Fia Jézus, mert helyre akarja állítani Atyja igazi országát. Ez az az igazi ország, amely a Jézus által fogalmazott legszentebb imádságban a legelső kérés:„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, úgy a földön is” (Mt 7,9-10) A pogánnyá vedlett emberi gondolkodás központja az „ÉN” Ennek az eltorzult világi gondolkodásnak a saját jóléte a fontos. Az Úr Jézus kifogásolja ezt, mert minden embernek az a földi küldetése: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták”(Mt 22,37-40) Így is fogalmazhatnánk: Isten minden embernek ezt adta életcélul, hogy a szeretet parancsát valósítsa meg. A sorrend: Isten, a felebarát és én.A zsidók Jézustól azt kérik számon: „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket. így felelt nekik: Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért;és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs” (Mt 15,1-9) Jézus remekül összefoglalja küldetését az utolsó vacsorán: „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, és arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!”(Jn 15,14-17)„Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza”.(Jn 13,3) Ezért a szeretetet egy rabszolgai munkával, tanítványai lábának megmosásával gyakorolja. A nyilvános működése is csupa szeretetszolgálat: tanít és gyógyít, szorítja kifelé a sátánt. Szent Pál remekül foglalja össze az Úr küldetését: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,5-11)

 

Himnusz CLXXIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Teremtő Lélek, szállj reánk,

ragyogd be lelkünk, tiszta láng,

ki alkotsz, éltetsz szíveket,

hozd nékik bő kegyelmedet!

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,

kit ad nekünk az Alkotó,

te élő forrás, égi láng,

szent kenet, égből szállj le ránk!

Te, hét ajándék kútfeje,

Atyánk kegyelmes jobb keze,

az Úr erős ígérete,

sugalmas ajkak ihlete.

Gyújtsd meg szemünknek fényedet,

és szállj szívünkbe, Szeretet!

Ha testünk gyarló, s lankadunk,

légy mindig éber gyámolunk!

Űzd messze tőlünk ellenünk,

szent békességed add nekünk;

te járj, vezér, utunk előtt,

veszélytől védjen szent erőd!

Add, ismerjük meg az Atyát

teáltalad, és egy Fiát:

és kettejüknek Lelke, te,

örökre légy lelkünk hite! Ámen.

 

Ferenc pápa beszéde az új szentszéki nagykövetekhez: bölcsen mérlegelni a jogokat és a kötelezettségeket

A pápa az új szentszéki nagykövetekhez beszél - 

Ferenc pápa csütörtökön délelőtt az Apostoli Palotában fogadta a Seychelle-szigetek, Tájföld, Észtország, Malawi, Zambia és Namíbia szentszéki nagyköveteit. Hozzájuk intézett beszédében a pápa „az emberiség egészét érintő közös felelősség súlyát” emelte ki.

„A migráns-jelenség egyre nagyobb mértékű problémája” kapcsán a pápa megállapította, hogy „ez egyszerre igényel felelős megfontolást, de ugyanakkor a szolidaritás konkrét tettei is szükségesek. Ez a feladat mind nehezebbé válik és mind gyakrabban félelem születik a migránsokkal szemben. Megértjük ezeket a félelmeket – fogalmazott a pápa – és egyáltalán nem szabad könnyelműen elhanyagolni azokat, mégpedig oly módon, hogy a jogokat és kötelezettségeket bölcsen együtt kell mérlegelni”.

„A megoldás sokféle szempontjait kell együttesen figyelembe venni, melyek a migránsválság mélyén meghúzódnak, főként abban a tekintetben, hogy a fegyveres harcban álló feleket megfosszuk a fegyverektől, miként véget kell vetni az emberkereskedelemnek és a kábítószer-forgalmazásnak is, mely az előbbi kísérő jelensége. A béke nevében elsősorban azokat a kezdeményezéseket kell segíteni, melyek a lakosságot a saját hazájukban tartják, ugyanakkor segítséget kell nyújtani azoknak, akik már elhagyták otthonaikat. A párbeszéd kultúrájának az építéséhez figyelembe kell, hogy tartsuk tiszteletben a migránsok identitását, másfelől pedig őrizzük meg az őket befogadó országok kultúráját” – hangsúlyozta a pápa az új szentszéki nagykövetekhez intézett csütörtöki beszédében.

Évközi hetedik hét szombat

Évközi hetedik hét szombat

A tanítványok elhamarkodott és elutasító magatartásával ezen a héten már találkoztunk a szerdai evangéliumban, amikor egy Jézus nevében ördögöt űző embernek tiltották meg, hogy folytassa cselekedeteit. Ezt a tettüket Mesterük helytelenítette. A mai részben arról olvasunk, hogy a tanítványok megakadályozzák, hogy gyermekeket vigyenek Jézushoz. Bizonyos szempontból érthető a viselkedésük, hiszen a kor szokásainak megfelelően a gyermekek a felnőttektől elkülönítve élnek és nem volt megengedett, hogy zavarják a felnőttek életét. Talán az is vezette őket, hogy ne zavarják a gyerekek Jézust a tanításban.
Más szempontból viszont érthetetlen számunkra a tanítványok elutasító magatartása, hiszen egészen egyszerű szándékkal viszik ezeket a gyermekeket Jézushoz: tegye rájuk a kezét, áldja meg őket. Azért furcsa az elutasítás, hiszen szokás volt a rabbikat, a tanítókat arra kérni, hogy áldja meg a kicsinyeket és a szülők is adtak ilyen áldást gyermekeiknek. Nem tudjuk pontosan, miért viselkedtek ebben a helyzetben így Jézus tanítványai, mindenesetre Mesterük helyteleníti döntésüket, sőt, meg is haragszik rájuk.
A történet azzal végződik, hogy a gyermekek dicséretben és áldásban részesülnek. Sőt, az Úr szavai szerint a gyermeki lelkület példa mindenki számára, aki Isten országában kíván élni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri összefogást! Ámen.
Szent XXIII. János pápa

Az én szeretett Fiam 6.

Az én szeretett Fiam

Azért szeretett Fiú Jézus Krisztus, mert a végtelen isteni szeretetet végtelen szeretettel viszonozza az Atyának, és adják tovább csorbítatlanul a Szentléleknek. Nemcsak vállalja a teremtésben a közös, szentháromságos, teljesen egyetértő közreműködést, hanem azt a csodálatos tervet is, hogy a teremtmények minden fajtáján segít ragyogtatni az isteni fényből annyit, amennyit a teremtmények természete közvetíteni képes. Ezért vállalja, hogy istensége mellé örökre felveszi az emberi természetet, hozzáfűzi isteni természetéhez, és Isteni Személye parancsára őstípust alkot az angyalok minden fajtájának és az emberi lelkeknek saját emberi lelkéből, az anyagvilágnak pedig őstípust rendel emberi testéből. Ezen kívül átveszi a sátán elleni harc irányítását, mint azt a hármas kísértésben félreérthetetlenül igazolta a negyven napos böjtje után. A kiválasztott apostoloknak is azonnal megadja a sátán elleni harchoz a felsőbbséges isteni erőt: Űzzétek ki az ördögöket! Hűségesen ragaszkodik az Atya által tervezett megváltáshoz: egyetlen asszony súlyos vétke indítja el a történelem bűnáradatát. Isten azonnal közli a sátánnal: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) Egyetlen asszony egyetlen ivadékáról szólt az ősevangélium. A szeplőtelenül fogantatott (az ősbűn miatt minden ember megszentelő kegyelem nélkül kapja a lelkét a Teremtő kezéből. Ettől a szeplőtől csak Jézus Édesanyja mentesült) Szűz Mária és a Szentlélektől fogantatott Isteni Magzata vívja meg harcát a sátán ördöghadával. Egyedül Ő fogja kinyitni a benne hívőknek, és a keresztségét felvevőknek a mennyországot. ( Mk 16,15-16) Ezt a fontos pontosítást Jézus kérdése késztette ki Péter apostolból: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is föl lesz oldva”(Mt 16,15-19) Ez nem jámbor vélemény, hanem alapigazság, amit nem lehet megkérdőjelezni. Benne van az Atya, a Fia, Péter, aki a többi pápában él tovább, Jézus egyetlen Egyháza, és pontosan a megváltás. Ezt erősíti meg Jézus: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra föltámad”(21) hogy valakinek eszébe ne jusson ezt tagadni, Jézus „kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.”(Lk 9,28-31) Mózes és Illés a pokol tornácáról jött fel, de megdicsőülten álltak Jézus mellé. Így jelezték az apostoloknak, hogy a pokol tornáca kiürül hamarosan Jézus kereszthalálának érdemeiből, megtörténik az újszövetség megkötése az utolsó vacsorán, ahogy Jeremiás próféta hatszáz éve megjövendölte. „Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom“(Jer, 31,31-34) Hol? Az utolsó vacsorán. A harmadik kehely bor felett fogja majd Jézus elmondani: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak”(Lk 22,20) Mózes és Illés, az Ószövetség krémjéből a Törvény és a próféták képviselői hódolnak az Új és örök Szövetség megkötőjének, Jézusnak. Valakinek kétsége vagy bátorsága ne legyen ezt megkérdőjelezni: „Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét, és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” (Lk 9,32.35)