Ferenc pápa: A gazdagsághoz való ragaszkodás megosztja a családokat, és háborút szít

Jézus nem ítéli el a gazdagságot, csak a gazdagsághoz ragaszkodást, mely megosztja a családokat, és háborúkat provokál – ezekkel a fő gondolatokkal magyarázta Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmise evangéliumát (Lk 12,13–21) október 19-én.

A gazdagsághoz ragaszkodás bálványimádás – szögezte le Ferenc pápa a homíliájában. – Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, Istennek és a gazdagságnak. Jézus nem ellenzi a gazdagságot önmagában, de óva int attól, hogy saját biztonságunkat a pénztől várjuk, mert az a vallást biztosítótársasággá teszi. Ezenkívül a pénzhez ragaszkodás megoszlást eredményez, ahogy az evangélium mondja, amikor az örökségükön veszekedő két testvérről szól.

Gondoljunk csak arra, hány olyan családot ismerünk, ahol veszekednek egymással az örökség miatt, amiatt gyűlölködnek, és nem beszélnek egymással. Számukra többé már nem a szeretet az igazán fontos a családban, a gyerekek, a testvérek és a szülők szeretete, hanem a pénz – figyelmeztetett a Szentatya. – Ez pedig rombol és háborút okoz, háborúkat, amiket manapság is láthatunk. Igen, van egy eszményünk, de mögötte pénz van. Pénz, a fegyverkereskedők pénze, azoké, akik hasznot húznak a háborúkból.

Biztos vagyok benne – hangsúlyozta a pápa –, hogy mindannyian ismerünk legalább egy ilyen megosztott családot. Pedig Jézus olyan világosan beszél, azt mondja: „Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” A kapzsiság veszélyes, mert biztonságot ad nekünk, ami ugyan nem igaz, pedig még akár imádságra is vezet, mehetsz imádkozni a templomba, de ha a szív a pénzhez tapad, akkor az egész rossz véget ér.

A kapzsiságtól való intése után Jézus elmesél egy példabeszédet egy derék vállalkozóról, akinek bőséges termést hozott a földje, és tele volt gazdagsággal – emlékeztetett a Szentatya. – Ahelyett, hogy így gondolkodott volna: „Megosztom a munkásaimmal a gazdagságomat, hogy nekik is jusson egy kicsi, legalább a családjaik számára!” – ezzel szemben így okoskodott: „Mit is tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termést. Tudom már, mit teszek. Lebontom csűrjeimet, és nagyobbakat építek, odagyűjtöm a termést és minden vagyonomat.”

Nagyobbakat építeni! Mind nagyobbakat! A gazdagsághoz ragaszkodás soha nem ér véget. Ha a szíved a gazdagsághoz ragaszkodik, amikor már annyi mindened van, még többet akarsz belőle. Ez lesz az ilyen ember istene, aki a pénzéhez ragaszkodik – mutatott rá a pápa.

Az üdvösség útja a boldogságmondásoké. Az első a lélekben szegényeké, vagyis ne ragaszkodjunk a gazdagsághoz, mely ha egyszer van, akkor arra való, hogy másokat szolgáljunk vele, hogy megosszuk másokkal, hogy előbbre segítsünk sok embert. Annak a jele, hogy nem esünk a pénz bálványimádásába, az alamizsnálkodás, az adakozás a rászorulóknak. De ne csak a feleslegből adjunk, hanem abból is, amitől én is nélkülözni fogok, ami talán nem is igazán szükséges nekem. Ha így teszek, az jó jel, azt jelenti, hogy nagyobb a szeretetem az Isten felé, mint a pénzhez való ragaszkodásom – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.

Majd három kérdést ajánlott. Az első: „Adok?” A második: „Mennyit adok?” A harmadik pedig: „Hogyan adok?”

Tehát hogyan adok? Úgy mint Jézus, a szeretet gyengédségével, vagy pedig úgy, mint aki adót fizet? Hogyan adok? Megkérdezheted: „De atyám, mit akar ezzel mondani?” Azt, hogy amikor adakozol valakinek, nézz a szemébe! Érintsd meg a kezeddel! Ő Krisztus teste, ő a fivéred és nővéred. Ha így jársz el, akkor olyan leszel, mint a mennyei Atya, aki nem engedi, hogy az ég madarai táplálék nélkül maradjanak! És mekkora szeretettel ad az Atya! – mondta a pápa.

Kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy mentek legyünk ettől a bálványimádástól, a gazdagsághoz való ragaszkodásunktól. Kérjük a kegyelmet, hogy őrá tekintsünk, aki olyan gazdag a szeretetében, nagylelkűségében és irgalmasságában! Kérjük ezt a kegyelmet, hogy segíthessünk másoknak az adakozás gyakorlásával, ahogyan ezt ő tette. Megint ellene vetheted: „De hát ő semmit sem nélkülözött!” Erre a válasz: „Jézus Krisztus, aki az Istennel egyenlő volt, kiüresítette magát ebből, megalázta magát, ő is nélkülözött” – zárta homíliáját Ferenc pápa október 19-én.

A Megszentelt Élet Éve 290.

október 19.

Első fogadalomtételek emléknapja (október 21.)

Imádkozzunk a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség tagjaiért!

• Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség

Alapítójuk: Balás Béla kaposvári megyéspüspök

Az 1980-as évek első felében kezdett szerveződni a Külső-Somogyban található Miklósiban a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség. Névválasztásunk azt fejezi ki, hogy az apostoli munkánknak mindig a szemlélődő életből kell táplálkoznia. Így elkerülhető a lelki kiüresedés. Célunk a közösségi lelkipásztorkodás kis falvakban. Balás Béla püspök atya 1996-ban jóváhagyta szabályzatunkat. A szokásos lelkipásztori munkák mellett sok fizikai munkát is folytatunk öregedő falvainkban. Építkezéseinkkel, továbbá helyi újság szerkesztésével, valamint teológiai és helytörténeti könyvek kiadásával is igyekszünk értékmentő küldetésünket eredményesebbé tenni.

Lelkiségünkből:

„Csak a megélt hit érinti meg a másik ember szívét. Bízzunk az emberekben - kudarcok ellenére is -, mert a bizalom és a hit mindig nagyobb eredményt mutatott fel a történelemben, mint ennek hiánya.” Idézet a Szabályzatból

Évközi huszonkilencedik hét hétfője

Évközi huszonkilencedik hét hétfője

A vagyonhoz, a tulajdonhoz való helyes viszonyról ad tanítást Jézus a mai evangéliumban. Útmutatásához az ad alkalmat, hogy valaki segítségét kéri egy örökösödési kérdésben. A szövegből nem tudjuk meg, hogy mi áll a kérés hátterében, de nem is ez a fontos számunkra, hiszen azzal, hogy Jézus visszautasítja a bíró szerepét, egyúttal azt is jelzi, hogy prófétai, tanítói feladata a fontosabb. E tanítói minőségében fogalmazza meg az eset kapcsán a követőinek szóló irányelvet: „Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete” (Lk 12,15). Kijelentését egy példával világítja meg, amelynek szereplője egy vagyonos földbirtokos. A vagyon birtoklása és használata önmagában nem jelentene gondot, de jelen esetben kapzsiság jellemzi a történet alanyát. A gazdag ember arra törekszik, hogy vagyonával biztosítsa nyugalmát és kényelmét a jövőben. Látszólag előrelátó és a jövőt tervezi, mégis inkább helyesebb azt mondanunk, hogy mégsem tekint túlzottan előre, nem gondol végső sorsára.
Boldogságot, hosszú életet, s főleg örök életet senki számára nem biztosíthat a földi vagyon. A gazdagság azt a veszélyt rejti magában, hogy elvonja a figyelmet a túlvilágról, elfeledteti az emberrel, hogy az isteni gondviselésnek köszönheti életét és elfordít a felebaráttól. Az Úr a földi kincsek halmozása helyett a lelki kincsek gyűjtését ajánlja.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, nem tudom felfedezni Amerikát, de az igazság után mindig kutatni szeretnék. Az igazságra szeretném feltenni erőmet, életemet, időmet. Nem tudok az őserdőben leprakórházat építeni, de emberek után akarok kutatni, akiknek szükségük van rám, és igénylik szeretetemet. Nem vagyok űrrepülő, nem fogok a Holdra lépni, de Isten országát szeretném megtalálni, amely olyan messze van, és mégis olyan közel, és olyan csodálatosan más, mint a világ minden országa és minden csillaga.
Jörg Zink 

Zsolozsma CCCXXIII.

Kezdődik Eszter könyve1,

 1-3. 9-14. 16. 19; 2, 5-10. 16-17
Vasti helyett Eszter lesz a királyné 

Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott –, abban az esztendőben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában. A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizettának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett, és fellobbant a haragja. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. „Mi történjék – kérdezte – törvény szerint Vasti királynéval amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?” Memukán – a király és a fejedelmek hallatára – így válaszolt: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és a nép ellen is, akik és amelyek Achasvéros összes tartományában vannak. Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.”Szuza várában élt egy zsidó férfi, Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, aki Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt, és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. Megtetszett neki a lány, és kegyébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálóleányt, és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét, jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta.

Ferenc pápa: A békéhez konkrét lépések és tettek kellenek!

Október 18-án délben az úrangyala imádságot a délelőtti szentmise végén mondta el Ferenc pápa, hozzá kapcsolódóan pedig a Szentföld békéjéért és az újonnan szentté avatottak közbejárásáért imádkozott.

Kedves testvéreim!

Mély aggodalommal követem a komoly feszültségek és erőszak által sújtott Szentföld helyzetét. Most jelentős bátorságra és nagy lélekerőre van szükség ahhoz, hogy nemet mondjunk a gyűlöletre és a bosszúra, és hogy a békéhez vezető konkrét tetteket hajtsunk végre. Ezért imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg mindenkiben, vezetőkben és lakosokban a bátorságot, hogy ellenálljanak az erőszaknak és konkrét lépéseket tegyenek a megbékélés felé. A mostani közép-keleti helyzetben döntő fontosságú, hogy békét kössünk a Szentföldön: ezt kéri tőlünk Isten és az emberiség java.

Most, e szertartás végén szeretnélek köszönteni mindnyájatokat, akik eljöttetek, hogy lerójátok tiszteleteteket az új szentek előtt, különösen is köszöntöm Olaszország, Spanyolország és Franciaország hivatalos delegációját.

Köszöntöm Lodi és Cremona egyházmegyéjének híveit, valamint az Oratórium Leányai szerzeteskongregáció tagjait. Szent Vincenzo Grossi példája segítse az új nemzedékek keresztény nevelése melletti elkötelezettségeteket.

Köszöntöm a Spanyolországból, különösen a Sevillából érkezett zarándokokat, valamint a Kereszt Társaságának Nővéreit. A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Szent Mária nővér tanúságtétele segítsen minket, hogy szolidárisak legyünk a legrászorultabbakkal és hogy közel legyünk hozzájuk.

Köszöntöm a Franciaországból, különösen a Bayeux-ból, Lisieux-ből és Sées-ből érkezett híveket: Louis Martin és Marie-Azélie Guérin szent házaspár közbenjárására bízzuk a francia családok és az egész világ örömeit, várakozásait és nehézségeit.

Köszönetet mondok a bíborosoknak, a püspököknek, a megszentelt személyeknek, valamint a családoknak, a plébániai csoportoknak és a társulatoknak.

Most pedig forduljunk gyermeki szeretettel Szűz Máriához.

A Megszentelt Élet Éve 289.

október 18.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe (október 8.)

Imádkozzunk a kenesei ferences nővérekért!

• Assziszi Szent Ferenc Segítő Nővérei Közössége

Alapítójuk: Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek

Nővéreink elkötelezik magukat a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalmára. Ennek külső jeleként a szerzetesek egyszerű habitusát viseljük. Elfogadjuk, hogy Isten a testvéreknek különféle talentumokat adott, ezért nem egyformaságra törekszünk, hanem egységre a sokféleségben. Elsődleges feladatunk az evangéliumi tanácsok követése, az imádság és az engesztelés hazánkért. Ezt szorosan követi az egyházi szolgálat, amelynek két fő eleme van: egyházközségi szolgálat és hitre nevelés. Azt vállaljuk fel, amit éppen ott és éppen akkor Isten kér tőlünk.

Lelkiségünkből:

Szent Ferenccel együtt valljuk és éljük: mi Isten komédiásai vagyunk, és azért küldött bennünket a világba, hogy az embereket megtanítsuk az igazi örömre (Pl XLIII)

Évközi huszonkilencedik hét vasárnapja

Évközi huszonkilencedik hét vasárnapja

Apostoli buzgósággal

 
Egyházunk októberben az utolsó előtti vasárnapon a missziók világnapját tartja. E napon megemlékezünk azokról, akik az elmúlt évszázadok során családjukat és hazájukat elhagyva idegen országokba indultak az evangélium terjesztésére és imádkozunk azokért, akik napjainkban missziós munkát végeznek a világ valamely pontján. Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus egykor Isten országának örömhírét hirdette, majd pedig mennybemenetelekor megbízta apostolait tanításának továbbadásával, s megígérte nekik, hogy tevékenységükben segítségükre lesz a Szentlélek. A misszió minden korban, így napjainkban is Jézus és az apostolok szolgálatának, munkájának folytatását jelenti a Szentlélek erejében. Mindebben már meg is neveztük azt a három elemet, amely a missziót, a missziós tevékenységet jellemzi. Nézzük meg ezeket!
Az első jellemző, hogy minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak, hogy küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása minden embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük fel. Minden keresztény ember a keresztség szentsége által meghívást kap Istentől arra, hogy szeretetben éljen, törekedjen az életszentségre és szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent, amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez.
A második lényeges elem az apostoli jelleg. Nem csupán arról van itt szó, hogy az első küldöttek szolgálata folytatódik az apostolok utódaiban, hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság él. Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak kényszerű munkáról vagy megélhetési feladatról beszélhetnénk, mintsem Krisztus ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról.
A harmadik tényező a Szentlélek. Ő közvetíti a küldetést Krisztustól, ő adja az apostoli buzgóságot, és ő segíti a missziót végző személyeket abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok, akik Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek és az örök életre vágyakozóknak.
A misszió célját nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy az emberekhez elvigyük az evangéliumot és segítsük őket az üdvösség felé, hanem azt is feladatunknak kell tekintenünk, hogy megújítsuk ennek a világnak a rendjét oly módon, hogy azt az evangélium szelleme hassa át. Ebben az értelemben minden misszió evangelizációt jelent. Az Egyháznak és az Egyház tagjainak minden erejükkel azon kell lenniük, hogy újraevangelizálják a világot. Mivel e feladat alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a mai napon különösen is kérjük a Szentlelket, hogy szítsa fel bennünk az apostoli buzgóságot és a missziós lelkületet!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek Isten, akit Urunknak és Éltetőnknek vallunk! Te egykor nagy lelkesedéssel töltötted el az apostolokat, hogy elinduljanak tanúságot tenni Krisztusról és hirdetni az örömhírt. Segítsd a világon mindenütt a keresztényeket és a keresztény közösségeket, hogy az Úr Jézustól kapott küldetésüket teljesítsék, és minden népnek hirdessék az evangéliumot! Segíts minket, hogy ne lankadjunk a hit terjesztésében, hanem nagy buzgósággal végezzük szolgálatunkat az emberek üdvössége érdekében és Isten dicsőségére!