Ferenc pápa: Az egyház akkor igazi közösség, ha közel lép a kirekesztettekhez

Ferenc pápa: Az egyház akkor igazi közösség, ha közel lép a kirekesztettekhez

A keresztények nyújtsák ki kezüket azok felé, akiket a társadalom kizár, mint ahogy ezt tette Jézus is a peremre szorított emberekkel. Ez teszi az egyházakat valódi közösséggé – hangsúlyozta Ferenc pápa június 26-án, pénteken reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Elsőnek Jézus piszkolta be kezét, amikor megérintette és meggyógyította a leprásokat. Ezáltal megtanította az egyháznak, hogy közelség nélkül nincs közösség. Ferenc pápa gondolatait Máté evangéliumának ahhoz a szakaszához fűzte, amelyben egy leprás bátorságot vesz magának ahhoz, hogy leboruljon Jézus előtt, és így szóljon: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” (Mt 8,1–4) Jézus megérinti és meggyógyítja.

A csoda az írástudók szeme előtt történik, akik számára a leprás tisztátalan volt. A lepra életfogytiglani büntetést jelentett. Egy leprás meggyógyítása pedig olyan nehéz volt, mint egy halott feltámasztása – mondta a pápa. – Ezért kiszorították őket a társadalom peremére. Jézus azonban kinyújtotta kezét a kirekesztett leprás felé, és gesztusával rámutatott a „közelség” szó alapvető értékére.

Nem jöhet létre közösség közelség nélkül. Nincs béke közelség nélkül. Nem lehet jót tenni anélkül, hogy odalépnénk az emberek mellé. Jézusnak elég lett volna, ha csak így szól a lepráshoz: „Gyógyulj meg!” Azonban Jézus közel ment hozzá, és megérintette. Sőt, abban a pillanatban, amikor Jézus megérintette a tisztátalant, ő maga is tisztátalanná vált. Ez Jézus misztériuma: magára veszi szennyünket, tisztátalan dolgainkat. Pál jól mondja: mivel Jézus egyenlő Istennel, nem tartotta istenségét olyan jónak, amiről ne mondhatna le: megsemmisítette, kiüresítette önmagát. Pál tovább megy: Jézus bűnné lett. Kizárta magát, magára vette tisztátalanságainkat, hogy közeledjen hozzánk.

Az evangéliumi szakaszban olvassuk Jézus szavait a lepráshoz: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” (Vö. Mt 8,1–4) Ez azért van – fűzte hozzá a pápa –, mert Jézus számára a közelségen túl alapvetően fontos a befogadás is. Sokszor azt gondolom, hogy ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz jót tenni anélkül, hogy bepiszkolnánk a kezünket. És Jézus bepiszkolta magát. Közelség. És Jézus továbbmegy. Azt mondja: „Menj a papokhoz, és tedd azt, amit kell, amikor egy leprás meggyógyul.” Azt, aki addig ki volt zárva a társadalmi életből, Jézus befogadja: befogadja az egyházba, a társadalomba… „Menj, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell.” Jézus nem rekeszt ki senkit, soha. Önmagát rekeszti ki, hogy befogadja a kitaszítottakat, hogy befogadjon minket, bűnösöket, kirekesztetteket, az életével.

A pápa kiemelte, milyen meglepetést keltett Jézus megállapításaival és gesztusaival. Milyen sokan követték akkor és a történelemben Jézust, mert meglepte őket az, ahogy beszél. És hányan nézik távolról, és nem értik, nem érdekli őket… Hányan nézik rossz szívvel messziről, hogy próbára tegyék Jézust, hogy kritizálják, hogy elítéljék… És hányan nézik távolról, mert nem olyan bátrak, mint Ő, de szeretnének közel jönni! És ilyenkor Jézus elsőként nyújtja a kezét. Nem úgy, mint ebben az esetben, hanem egész lényével, kinyújtotta kezét mindenki felé, eggyé vált velünk, olyanná lett, mint mi: bűnössé, mint mi, de bűn nélkül, a mi bűneinktől szennyezve. És ez a keresztény közelség – magyarázta a pápa.

Szép szó ez: közelség, mely lelkiismeret-vizsgálatra szólít minket: Én tudok-e közeledni? Van-e lelkem, erőm, bátorságom megérinteni a kitaszítottakat? Olyan kérdés ez, amely érinti az egyházat, a plébániákat, a közösségeket, a szerzeteseket, a püspököket, a papokat, mindenkit egyaránt” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

A Megszentelt Élet Éve 175.

június 26.

A Szent Ferenc Kisnővérei közösség alapítási ünnepe

Imádkozzunk a Ferences Kisnővérekért!

• Szent Ferenc Kisnővérei

Alapítójuk: Szőllősy Julianna Christophora nővér

Sajátos karizmánk a szemlélődésből és a testvériség megéléséből fakadó evangelizáció. Az élet legkülönfélébb színterein szolgálunk: az oktatás-nevelés, lelkigondozás, lelkigyakorlat tartása, hospice, cigánypasztoráció, egyházközségi szolgálat, egyetemi lelkészség, evangelizációs alkalmak, zene, liturgia, szociális munka területein. A karizmatikus megújulás lelkiségét is magunkénak valljuk. Szerzetesi közösségünk mellett, egy tágabb körben törekszünk megélni az „Egyház kicsiben” karizmát, ahol a különböző életállapotban élők együtt építjük Isten Országát.

Lelkiségünkből:

És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt Ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. Assisi Szent Ferenc: Végrendelet, 14.

Évközi tizenkettedik hét péntekje

Évközi tizenkettedik hét péntekje

Jézus hegyi beszédét Máté evangélista azzal a megjegyzéssel zárja, hogy az emberek elragadtatva hallgatták őt, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29). E különleges hatalmat érezhette meg a leprás beteg is, aki a gyógyulás reményében fordult a mi Urunkhoz. Jogosan gondolhatta, hogy aki ilyen rendkívüli erővel tanít és nagy tömegek figyelnek szavára, az más módon is megmutathatja hatalmát. Ezért fordul hozzá így: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Mt 8,2). A gyógyulni vágyó leprás beteg kifejezi, hogy bízik Jézus gyógyító erejében: te meg tudsz tisztítani a leprától. Te képes vagy megszabadítani a betegségtől. Te meg tudsz engem gyógyítani.
A leprás személy tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Mivel abban a korban az orvosok nem tudtak hatékonyan javítani a leprások helyzetén, a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások külön, a lakott településeken kívül éltek, ami nem csupán helyileg jelentett elkülönülést, hanem a társadalomból való kizárást is eredményezte. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, a pap nyilvánította őt egészségesnek és fogadta vissza a társadalmi közösségbe, ezért mondja a történetben Jézus a leprásnak, hogy mutassa meg magát a papnak.
Hiszek-e Jézus gyógyító, lélektisztító erejében?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, miért is akarunk inkább felülkerekedni, mint gyógyítani, miért választjuk az elnyomást a meggyőzés helyett? Te, aki egyedül voltál híján minden tévedésnek, nem törted szét a repedező nádat és nem fojtottad el a füstölgő mécsest. Add, Urunk, megértenünk, hogy nem az a keresztény, akit csupán megkereszteltek, s aki eljár templomba, hanem az, akit szíve mélyéig eltölt a te lelkületed, és erről igazi jótettekkel nyújt tanúságot.

Zsolozsma CCVIII.

Sámuel első könyvéből

 21, 2-10; 22, 1-5
Dávid menekülése és bujdosása 

Azokban a napokban: Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment eléje, és megkérdezte: „Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?” Dávid így válaszolt Achimelech papnak: „A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak, s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van.” A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.” Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették. Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere, az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt, és Saul fullajtárainak volt a feje. Dávid megkérdezte Achimelechtől: „Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgős volt, amivel a király megbízott.” „A filiszteus Góljátnak a kardja – felelte a pap –, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd le magadnak, más nincs ott.” „Olyan nincs is több – mondta Dávid –, add hát ide nekem!” Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek, és csatlakoztak hozzá. S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva, vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.” S ott hagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj, és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult, és Herét erdeibe ment. 

Ferenc pápa: Nem kellenek olyan lelkipásztorok, akik sokat beszélnek, és nem hallgatnak meg

Ferenc pápa: Nem kellenek olyan lelkipásztorok, akik sokat beszélnek, és nem hallgatnak meg

Az emberek megérzik, ha egy lelkipásztor következetes és így tekintélye van - állapította meg homíliájában Ferenc pápa június 25-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén, melyen az evangélium hiteles prédikátorai és az álpróféták különbségéről beszélt. A Vatikán Rádió tudósítása.

A nép csodálattal követi Jézust, mert ő tekintéllyel tanít; úgy, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszból kiindulva arról beszélt, hogy az emberek megérzik, amikor egy pap, egy püspök, egy hitoktató, egy keresztény következetes és ebből adódóan tekintéllyel bír. Jézus óva inti tanítványait a hamis prófétáktól. Aztán elmagyarázza, hogyan tudják megkülönböztetni az igaziakat az álprófétáktól; hogy kik azok, akik valóban az evangéliumot hirdetik, és kik azok, akik nem.

A három kulcsszó: beszélni, cselekedni és meghallgatni – magyarázta a pápa. Először jön Jézus figyelmeztetése: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ,,Uram, Uram!'', megy be a mennyek országába” (Mt 7,21). „Ezek az emberek beszélnek, cselekszenek, de nincs meg bennük egy alaphozzáállás, amire épül a beszéd és a cselekedet: a másik meghallgatása. Ezért Jézus így folytatja: „mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat” (Mt 7,24): tehát a beszéd és a cselekvés kettőssége nem elegendő… sokszor megtéveszt minket. Jézus ekkor vált és azt mondja: nem ez a kettő függ össze, hanem a meghallgatás és a cselekvés, a gyakorlati megvalósítás: „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette” (Mt 7,24).

Ezzel szemben, aki csak hallgatja a szavakat, de nem teszi magáévá azok tartalmát, elengedi a füle mellett, vagyis nem hallgatja meg komolyan és nem követi azt, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki homokra építette a házát. És tudjuk, mi ennek a következménye – fűzte hozzá a pápa. „Amikor Jézus figyelmezteti az embereket, hogy tartsák magukat távol a hamis prófétáktól, így szól: „Gyümölcsükről ismeritek fel őket” (Mt 7,16). Vannak, akik beszélnek, csodákat tesznek, nagy dolgokat, de ha nincs nyitva a szívük, hogy meghallgassák Isten szavát, akkor ők hamis próféták, az ál-lelkipásztorok. Igaz, tesznek jó dolgokat, de hiányzik a szikla, Isten szeretetének, szavának sziklája. E nélkül a szikla nélkül nem lehetnek valódi próféták Építenek, de a végén minden összedől. „Hamis próféták ők, világias papok vagy világias keresztények, akik túl sokat beszélnek, félnek a csöndtől, talán túl sokat tesznek. De nem képesek meghallgatni, azt teszik, amit mondanak, saját maguktól, nem Istentől jövően”.

Ne feledjük ezt a három szót, amelyek jelként működnek: cselekedni, hallgatni, beszélni. Az, aki beszél és cselekszik, azt általában nem igazi próféta, nem igazi keresztény és a végén minden összeomlik: nem Isten szeretetének sziklájára épül, nem olyan szilárd, mint a szikla. Aki meg tud hallgatni és ebből cselekszik, a másik szavának erejével, nem a sajátjával, az szilárd marad. Legyen bár egy szerény, nem fontosnak látszó ember, de hány ilyen nagyszerű ember van az egyházban! Mennyi nagy püspök, pap, mennyi nagyszerű hívő, akik képesek meghallgatni és ez alapján cselekszenek!”

Ferenc pápa itt napjaink példájából merítve Kalkuttai Teréz anyáról szólt, „aki nem beszélt, és a csöndben meg tudott hallgatni, sok dolgot véghezvitt. Sem ő, sem egyetlen munkája nem dőlt romba. A nagy emberek tudnak hallgatni és azután cselekszenek, mert hitük és erejük Jézus Krisztus szeretetének sziklájára épül. Jézus gyengesége, aki erős volt és gyenge lett azért, hogy mi erősek lehessünk, kísérjen el minket ezen a szentmisén, és tanítson meg hallgatni és az alapján cselekedni, ne saját szavaink nyomán” – fohászkodott a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.