Zsolozsma 112.

A Jeruzsálemi hitmagyarázatokból

A Szentlélek kenete

Amikor Krisztusban megkeresztelkedtetek, és Krisztusba öltöztetek, akkor Isten Fiának képmására alakultatok át. Isten ugyanis eleve arra rendelt bennünket, hogy fogadott gyermekei legyünk, és így hasonlóvá tett Krisztus megdicsőült testéhez. Krisztusnak, a Fölkentnek lettetek társai, ezért joggal neveznek fölkentnek titeket; rólatok is mondotta Isten: Fölkentjeimhez ne nyúljatok! (Zsolt 104, 15) Fölkentek lettetek, a Szentlélek jelét kaptátok meg. Mindez jelképszerűen történt veletek, minthogy Krisztus képmásai vagytok. Krisztus maga, amikor megmerült a Jordán folyóban, istenségének illatát árasztotta szét a habokban, amikor pedig kilépett a vízből, a Szentlélek személyesen szállt reá, és a hasonló a hasonlón nyugodott akkor. Ilyesmi történt veletek, amikor a szent keresztség medencéjéből kiléptetek. Megkentek benneteket krizmával, amely képe annak, amivel Krisztus fölkenettetett. Ez pedig a Szentlélek, akiről – egy rávonatkozó jövendölésben – így írt Izajás, eljövendő Urunk ajkára adva a szót: Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek (Iz 61, 1). Ember nem kente föl Krisztust olajjal vagy testi kenettel; az Atya azonban felkente őt, amikor az egész világ Üdvözítőjévé rendelte, mégpedig a Szentlélekkel kente föl. Így tanította Péter apostol is: Isten fölkente a názáreti Jézust Szentlélekkel (vö. ApCsel 10, 38). És Dávid próféta is lelkesen hirdette: Trónod, Isten, áll örökkön-örökké. Kormánypálcád az igazság jogara. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül (Zsolt 44, 7-8) Krisztust a szellemi öröm olajával kenték föl, vagyis a Szentlélekkel; a Szentlelket pedig azért nevezik az öröm olajának, mert ő a szerzője a lelki örömnek. Titeket pedig azért kentek föl a kenettel, mert Krisztusban részesedtetek, vele való közösségbe jutottatok. De vigyázz, nehogy azt gondold, hogy ez a kenet csak közönséges kenet. Ez a szent kenet semmiképpen sem pusztán kenet, és semmi más: Isten segítségül hívása után senki se mondja többé egyszerű kenetnek, mert az Krisztus kegyelmi ajándéka lett, és a Szentlélek által közölt erő forrása, az ő istenségének jelenléte következtében lett hatékony. Ezzel a kenettel jelképesen kenik meg homlokodat és érzékszerveidet; és amíg érzékelhető kenettel kenik meg a testet, azalatt a lelket megszenteli a szent és éltető Lélek. 

Húsvét első hete szombat

Húsvét első hete szombat

ApCsel 4, 13-21; Mk 16, 9-15

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek"

Az evangéliumok között Szent Márké a legtömörebb. A mai részlet lényegében összegezi néhány mondatban a húsvét napi történéseket, és lezárja ezt a szakaszt az apostoloknak szóló küldetéssel. Érdemes megnéznünk a mai elmélkedésben, hogyan bontakozott ki a nyers valóságból a tanítványok biztos hite, és a megbizonyosodás után hogyan adta küldő parancsát az Úr a jó hír világra, szóló közlésére: Jézus megváltói halála mindenkinek öröm, mindenkitért meghalt, mindenki üdvözülhet általa, ha hittel elfogadja Jézus tanítását és megkeresztelkedik. Márk elbeszélésében együtt mentek a Jézushoz hű, jámbor asszonyok illatszereket vásárolni a szombat elmúltával. Ez történhetett már a mi szombatunk este 6 órája után azonnal is. A kereskedők ilyenkor már szívesen kinyitották üzleteiket. Mivel sok féle fűszerről és kenetről volt szó, ez a valószínű elgondolás. Azért tudtak kora reggel kimenni a sírhoz. Útközben megbeszélgették nagy aggodalmukat: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” (Mk 16, 3) a Golgota nem tartozott a város területéhez. Lakatlan környék, a keresztre feszítések szörnyű helye volt. A pénteki gondterhes események borzalmai a jámbor embereket nagyon meggyötörték, senkinek nem volt kedve kora reggel arrafelé sétálni. Az apostolok kimozdulni sem mertek az utolsóvacsora terméből. Ajtót, ablakot bezártak. Az őrökre sem számíthattak, hiszen Jézus ellenségei állították őket a sír őrzésére. Ők, pedig a maguk asszonyi erejével meg sem tudták volna mozdítani azt a kisebb sziklát, amelyet a bejárat eltorlaszolására munkáltak ki az új sírbolt készítői Amint megérkeztek, látták, hogy a zárókő már nincs a bejáratnál. Márk szerint „bementek a sírboltba. Jobb kéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek.” (5) Itt tehát nem angyalnak nézik a fehér ruhás ifjút. Valószínűleg nem is töprengtek ezen a kérdésen, annyira megijedhettek. A halottak birodalmában ők is, mint az apostolok, csak a halottak kóbor lelkeire tudtak gondolni. Azokat a test nélküli emberlelkeket nevezték szellemeknek. Nagyon féltek tőlük. „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek, megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek”. (6-7) Az apostoloknak szól az üzenet, az emlékeztető akár igazolása is lehetne a látomás igazságának. Honnan is tudhatná az az idegen ifjú, hogy Jézus mit mondott valamikor korábban az apostoloknak, ha nem lenne mennyországi lény, a sírt őrző, esetleg a feltámadás tényét, folyamatát is végignéző angyal, aki a Feltámadottól kaphatta a megbízatást, a halottat kereső asszonyok informálására. „Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket. És nem mondtak senkinek semmit, mert féltek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták”.(8.14) Ez a szemrehányás viszont enyhülni látszik az utolsó mondat tükrében, amikor hiteles tanúknak küldi őket az egész világra. A tanúságtétel megkívánja, hogy az ő meggyőződésük abszolút alappal rendelkezzék.„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!(15) Legyen a mi hitünk is sziklaszilárd és okos.Az Úr általunk akar új világot kialakítani.

2014.04.26. szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.04.26. szombat

Péter és János apostol a születésétől béna férfi meggyógyításával felkeltette a nép figyelmét, amikor a gyógyult emberben felismerték azt a béna koldust, aki emberemlékezet óta a templom Ékes kapujánál ült és koldult. „Mivel (a meggyógyult) nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,11-15) Péter nem idézi a saját életének borzalmas mozzanatát, amikor Jézus elfogatása után elkísérte Mesterét a főpap udvarába, mert élt benne a vágyódás, hogy Jézussal együtt ő is meghalhasson. Az Úr akkor ezt nem engedélyezte, nem kapott tettéhez kegyelmet, ezért háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványa. Keserves sírása, majd a feltámadás utáni csodálatos halfogást követően Jézus háromszor feltett kérdésére adott péteri válasz jóvátette ezt a botlását:„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram, felelte, tudod, hogy szeretlek. Erre így szólt hozzá: Legeltesd bárányaimat. Aztán másodszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz engem? Igen, Uram, válaszolta, tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd juhaimat! Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: Szeretsz engem? S így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat! Aztán hozzá fűzte: Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: Kövess engem!”(Jn 21,15-19) Péter ezzel az alázattal élt, védve a Megváltót.„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből voltak. Előállították és vallatóra fogták őket (Pétert és Jánost): Miféle hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti, vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, akit ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”.(ApCsel 4,5-12) A meglepett vezetők kiküldték a két apostolt. Megtárgyalták, mit tegyenek. Igaz, jót tettek, de akik Jézust isten-káromlónak nyilvánították azokra ez rossz fényt vet. Halálra ítélték és Pilátust is erre késztették. Íme, a döntésük: „Egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében! Péter és János azonban így válaszoltak: Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre”(18b-21) Aki megtéved, tartson bűnbánatot, de a rosszat senki nem védheti.

Zsolozsma 111.

A Jeruzsálemi hitmagyarázatokból

A Szentlélek kenete

Amikor Krisztusban megkeresztelkedtetek, és Krisztusba öltöztetek, akkor Isten Fiának képmására alakultatok át. Isten ugyanis eleve arra rendelt bennünket, hogy fogadott gyermekei legyünk, és így hasonlóvá tett Krisztus megdicsőült testéhez. Krisztusnak, a Fölkentnek lettetek társai, ezért joggal neveznek fölkentnek titeket; rólatok is mondotta Isten: Fölkentjeimhez ne nyúljatok! (Zsolt 104, 15) Fölkentek lettetek, a Szentlélek jelét kaptátok meg. Mindez jelképszerűen történt veletek, minthogy Krisztus képmásai vagytok. Krisztus maga, amikor megmerült a Jordán folyóban, istenségének illatát árasztotta szét a habokban, amikor pedig kilépett a vízből, a Szentlélek személyesen szállt reá, és a hasonló a hasonlón nyugodott akkor. Ilyesmi történt veletek, amikor a szent keresztség medencéjéből kiléptetek. Megkentek benneteket krizmával, amely képe annak, amivel Krisztus fölkenettetett. Ez pedig a Szentlélek, akiről – egy rávonatkozó jövendölésben – így írt Izajás, eljövendő Urunk ajkára adva a szót: Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek (Iz 61, 1). Ember nem kente föl Krisztust olajjal vagy testi kenettel; az Atya azonban felkente őt, amikor az egész világ Üdvözítőjévé rendelte, mégpedig a Szentlélekkel kente föl. Így tanította Péter apostol is: Isten fölkente a názáreti Jézust Szentlélekkel (vö. ApCsel 10, 38). És Dávid próféta is lelkesen hirdette: Trónod, Isten, áll örökkön-örökké. Kormánypálcád az igazság jogara. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül (Zsolt 44, 7-8) Krisztust a szellemi öröm olajával kenték föl, vagyis a Szentlélekkel; a Szentlelket pedig azért nevezik az öröm olajának, mert ő a szerzője a lelki örömnek. Titeket pedig azért kentek föl a kenettel, mert Krisztusban részesedtetek, vele való közösségbe jutottatok. De vigyázz, nehogy azt gondold, hogy ez a kenet csak közönséges kenet. Ez a szent kenet semmiképpen sem pusztán kenet, és semmi más: Isten segítségül hívása után senki se mondja többé egyszerű kenetnek, mert az Krisztus kegyelmi ajándéka lett, és a Szentlélek által közölt erő forrása, az ő istenségének jelenléte következtében lett hatékony. Ezzel a kenettel jelképesen kenik meg homlokodat és érzékszerveidet; és amíg érzékelhető kenettel kenik meg a testet, azalatt a lelket megszenteli a szent és éltető Lélek. 

Húsvét első hete péntek

Húsvét első hete péntek

ApCsel 4, 1-12; Jn 21, 1-14

„Megyek halászni”

Jézus az egyik húsvét reggeli üzenetében utasítást küldött tanítványainak, hogy menjenek vissza Galileába, ott majd találkozhatnak vele. Jézus a feltámadás után érzékeltette apostolaival, hogy Ő már nem ennek a világnak a kötelékébe tartozik. Ezért nem járt rendszeresen velük, mint szenvedése előtt. Időnként megjelent nekik, beszélgetett velük az Isten országáról. Ez nagyon fontos volt mindkettőjüknek. Jézus így folytatta a tanítványok képzését. Ezek a férfiak ismerték már az Úr tanítását, hitüket megerősítette a Jézussal való találkozás a feltámadás után, teste azonosságának ellenőrzése, az ószövetségi Szentírás messiási jövendöléseinek a szenvedéssel és feltámadással kapcsolatos pontosabb kifejtése. Aztán beszélgettek a küldetésről, amely Jézus mennybemenetele után vár rájuk. Ők, akik sosem jártak a kicsi zsidóföld határain kívül, az egész világ megtérítésére kapnak parancsot. Jézus mennybe megy, a Szentlélek kiárad ugyan rájuk, de azért az Egyház szervezetének kiépítése, a szentségek kiszolgáltatásának rendje és sok más gyakorlati kérdés nem kis feladatot jelentett nekik. A galileai találkozásról sem kaptak részletes útbaigazítást. Csak néhányan indultak útnak. Péter és János ugyan otthoni földre léptek, de a régi foglalkozásuktól. És családjuktól már végleg elköszöntek. Mit tegyenek? Várni kellett Jézusra. Péter régi mesterségét próbálta újra gyakorolni: „Megyek halászni, mondta nekik. Azok azt felelték: Megyünk veled mi is. Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak”(3) Ez azért történt, mert egyszer már elhagyták e kenyérkereső foglalkozásukat és nem lett volna szabad hozzá visszatérni. (Lk 9, 62) Viszont a folytatás azt sugallja, hogy Péter nem akarta lopni az időt, ennivalójuk nem volt, helyesnek tűnt a döntésük, és dolgozni mentek. Jézus tudta ezt. Hajnal-hasadtára odatoppant a közeli partra. Tudta ugyan, hogy semmit sem fogtak, de ennek tudatos bevallását akarta hallani, hiszen régebben megtanította őket erre az igazságra: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15, 5) Amint tehát őszintén bevallották, hogy semmit sem fogtak, Jézus ismeretlenül beavatkozott a munkába: „Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, találni fogtok! Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit szeretett Jézus, így szólt Péterhez: Az Úr az! Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét; és a tengerbe vetette magát.”(6-7)
Jézus akkor már tűz mellett ült, halat sütött. Hozatott a frissen fogott halakból: közös lett a reggeli kínálat. Az apostolok okultak a történtekből. Jézus Egyháza, pedig őrzi szívében a leckét, olvastatja velünk. Miért éppen most? Mert most van rá szükségünk. Eddig eredménytelenül dolgoztunk, most Jézus szólít: jobb oldalra vessétek a hálót, és eredményes lesz munkátok. Dolgozzatok duplán, keményen meg kell ragadni a munkát. A többit hozzá adom.

2014.04.25. péntek

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.04.25. péntek

Péter beszédét rossz néven vették a zsidó vezetők. „Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfihívők száma mintegy ötezerre növekedett”(ApCsel 4,1-4)

Érdekes megfigyelnünk, kik azok, akik az esemény hírére azonnal felszisszentek: a papok. A zsidó papságot Isten rendelte el. Mózest, az Ószövetség megkötésének előkészítőjét, a nép teljhatalmú vezérét nem tette pappá, csak a bátyját, Áront és annak fiait. Isten Egyiptomból való kivonulás évében (Kr.e.1250) folyamatosan negyven nap és negyven éjjel képekben és szavakban adott látomásban ismertette meg Mózessel a teremtést, az elszaporodó emberiség fejlődését, bűnössé válását (Kiv 24; 29) Mózes szenteli fel Áront főpapnak, fiait papoknak. Hatalmuk az Istennek szentelt áldozatok érvényes bemutatásában csúcsosodott ki. Ennek érvénye Jézus Krisztus önfeláldozásáig, vagyis a nagycsütörtök esti utolsó vacsorán az Újszövetség megalapításáig és a vele egységben lévő kereszthaláláig tartott. (Lk 22,14-20) Ennek prófétai előrejelzése Dániel könyvében található. Krisztus előtt 516-ban Gábriel angyal adta tudtára Dánielnek, a fogságban élő zsidóknak és nekünk is:„Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést és fölkenik a Szentek Szentjét (az Istenembert, az Isten Szolgáját, a Messiást). Tudd meg és értsd meg, attól, hogy elhangzik a parancs, Jeruzsálem épüljön fel újra /Círusz perzsa király adta ki a parancsot Kr.e.538- ban (Ezd 1,1-4) az írást megtalálták Ekbatánában egy irattárban (Ezd 6,1-3)/ hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette, hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. /Vespasianus majd fia Titus (Mt 24,3-22)/ Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. /Jeruzsálem büntetése (Dán 9,24-26)/ a zsidó papi áldozatok és vele együtt az isten által adott zsidó papság küldetése tárgyában minden kétséget kizár a befejezés: „Egy hétre (hetven év) szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot (azzal, hogy megtörténik az utolsó vacsorai Oltáriszentség-alapítás, majd a pénteki keresztáldozat, amikor Jézus 33-34 éves lehetett). A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra”(Dán 9,27)„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor, s mindannyian, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították és vallatóra fogták őket: Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek (a gyógyítást)? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a Názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,5-12)„Hiszünk, mint a gyermekek, kiknek szíve nem remeg Végtelen csodád előtt, Adj hitünknek új erőt. Bort és fehér kenyeret ajánlunk föl Teneked. Fogadd véle Istenünk, néked szentelt életünk. Alleluja, Alleluja”
(Ho 85,4-5)

Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ne legyünk „denevér keresztények”, akik félnek a Feltámadás örömétől – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Vannak keresztények, akik félnek attól az örömtől, amelyet Jézus Feltámadásával kíván nekünk adni. Életük temetésre hasonlít, de a feltámadt Úr mindig velünk van – állapította meg Ferenc pápa április 24-én, a Szent Márta házban bemutatott reggeli szentmiséjén.

A napi liturgia evangéliumi szakaszában (Lk 24,35-48) Krisztus megjelenik a tanítványoknak. Az Úr „Békesség nektek!” köszöntésére a tanítványok, ahelyett, hogy örülnének, megrémülnek, és félnek. Azt hiszik, hogy egy szellemet látnak. Jézus meg akarja értetni velük, hogy a valóságot látják. Arra szólítja fel őket, hogy tapintsák meg testét, majd ennivalót kér. De a tanítványok nem hittek, nem hihettek, mert féltek az örömtől.

„Ez a keresztények egyik betegsége” – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Félünk az örömtől. Jobb azt gondolni: igen, Isten létezik, de messze van; Jézus feltámadt, de messze van. Kissé távol vannak. Félünk Jézus közelségétől, mert ez örömmel tölt el bennünket. Ez magyarázza, hogy annyi keresztény élete egy szüntelen temetéshez hasonlít. Jobban szeretik a szomorúságot, mint az örömet.

Nem az öröm világosságában, hanem az árnyékban mozognak jobban, mint azok az állatok, amelyek csak éjszaka tudnak kimenni, de a napfényben nem látnak semmit. Mint a denevérek. Egy kis humorérzékkel azt mondhatjuk, hogy vannak „denevér keresztények”, akik jobban szeretik az árnyékot, mint az Úr világosságának jelenlétét.

De Jézus, Feltámadásával örömet ad nekünk: annak az örömét, hogy keresztények vagyunk. Az örömet, hogy közelről követhetjük, hogy a nyolc boldogság útján járhatunk, annak az örömét, hogy Vele lehetünk.

És minket olyan sokszor megrémít ez az öröm, vagy tele vagyunk félelemmel, vagy azt hisszük, hogy egy szellemet látunk, vagy azt gondoljuk, hogy Jézus egy cselekvési mód: mi keresztények vagyunk, nekünk ezt kell tennünk. De Jézus hol van? Jézus az égben van. Te beszélsz Jézussal? – tette fel a híveknek a kérdést a pápa. Te mondod azt Jézusnak, hogy: ’hiszem, hogy te élsz, hogy feltámadtál, hogy közel vagy hozzám, hogy nem hagysz el?’ A keresztény életnek ilyennek kell lennie: párbeszéd Jézussal, mert – ez igaz – Jézus mindig velünk van problémáinkkal, nehézségeinkkel, jó cselekedeteinkkel.

Mi, keresztények, hányszor nem örülünk, mert félünk! Olyan keresztények vagyunk, akik „vereséget szenvedtek” a kereszten.

„Hazámban van egy mondás, amely így hangzik” – folytatta homíliájában Ferenc pápa: ’Amikor valaki megégeti magát a forró tejjel, sírva fakad, ha lát egy tehenet’. Ezek (a keresztények) megégették magukat a kereszt drámájával, és ezt mondták: Mi álljunk meg itt; Jézus fent van az égben; nagyszerű, feltámadt, de ne jöjjön el még egyszer, mert már nem bírjuk tovább”.

Kérjük az Urat, hogy tegye azt mindnyájunkkal, amit a tanítványokkal tett, akik féltek az örömtől: nyissa meg értelmünket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat”. Nyissa meg értelmünket és értesse meg velünk, hogy Ő élő valóság, hogy van teste, hogy velünk van és elkísér bennünket. Ő az, aki győzött. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ne féljünk az örömtől – mondta csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.