A MAGYAROK NAGYASSZONYA IV.

Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

negyedik rész

Szent István a Nagyboldogasszonynak, a Magyarok Nagyasszonyának a pártfogoltja volt, aki a világ Megváltójának az Édesanyja, az Istenemberé, az igazság, az igazságosság és szeretet Uráé. Jézus Egyháza által arra tanít bennünket, hogy az Atya akarata szerint tesz mindent. Ezt ünnepélyesen meg is fogalmazta az utolsó vacsorán: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben (megtestesülten is), amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17,1b-5) Majd tanítványaiért és azokért könyörög, akik hinni fognak neki: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”. (17-19) Ezt a küldetést a kereszthalál percében Édesanyjára bízta: „Asszony, nézd a fiad! (János minden hívét képviseli). Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád!” (és minden benne hívőé). (Jn 19,26-27a) Mária Gézának ezt idézi: A te fiad az én Fiam előtt érdemeket szerez: egész népét és országát rajtam keresztül neki adja „Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, melyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. István ezer év óta épen maradt kéz ereklyéje arra figyelmeztet: sok gyermekét ölelte, simogatta. Egész népének sorsát irányító jó törvényeket írt, amelyek biztos alapokat adtak. Ez a kéz, ha kellett, kardot rántott és harcolt. Ez a kéz jelölte ki országa útját, nemcsak munkát adott és általa bőséges kenyeret, hanem esténként kenyeret osztott azoknak, akik dolgozni már nem tudtak. Ez a kéz tudott ráncos arcokat simogatni, ezért nem pusztult el. Szent Istvánról népe nem feledkezett meg, ma is visszasírja: „ Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván”(Ho 294. A 1) Kétezer éve tudjuk: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”,mint Jézusé.Vissza Jézushoz,Nagyasszonyunkhoz,Szent Istvánhoz.

352. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.27. Péntek

Bölcsesség és bolondság

Miután a kereszténységet Isten Nagy Konstantin közbejöttével felszabadította a kétszázötven éves véres üldözések átka alól, és a római birodalom területén polgárjogot nyert a Milánói császári rendeletben (313), megindult a fejlődés mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Sok fiatal tehetség kezdte tanulmányozni az evangéliumot, az egyházi tudományosság magasabb iskolákon is művelhető volt. Ebben az időben kezdte tanulmányait a rendkívüli tehetséges két jó barát, Vazul és Nazianzi Gergely. A kezdeti bizonytalan érdeklődések után hirtelen a hittudomány felé fordult Vazul figyelme. Akkor írta le a benső szellemi fordulatot:„mintha álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek, kik immár semmivé lettek, bölcsessége hasznavehetetlen”. A világ fejedelmei nyilván a görög filozófiai gondolkodás nagyjai voltak: Plátón és Arisztótelész. Őket később a keresztény teológia fogalmainak kidolgozásakor újra felfedezték, és alkalmazták is, de nem a tartalmuk, hanem a tudományos módszerük miatt. Reméltem, hogy 1989. után sok nagy magyar tehetség kezdi tanulmányozni a katolikus hittudományt. Akadtak, de kevesen. Segítsük ifjainkat elmélyülni a hittudományok gyönyörűséges mélységeiben! Az új értelmiségnek nem szabad függnie mástól, csak az igazságtól. Ez pedig a kinyilatkoztatás feldolgozása.

Évközi 25. hét csütörtök

„magad is tégy jót, ha teheted"

A Példabeszédek és a Prédikátor könyvéből életünk okos viteléhez bölcs tanításokat olvashatunk. Figyeljük meg és kövessük a Szentlélek megfontolandó jó tanácsait!„Ne tartsd vissza a jótéttől azt, akitől telik, és magad is tégy jót, ha teheted" (27) Jót tenni, nem üzletet kötni, hanem szeretetből adni a rászorulónak, ez biztosan bölcs dolog. Az adakozó ugyan nem növeli rögtön saját vagyonát, amikor alamizsnát ad, mert birtoka csökken az adomány összegével, de ez a szeretet befektetése. Ha cserébe földi értéket kapott volna, az gazdagabbá tenné valamicskével, de bölcsebben cselekedett, mert a szükségből kimentette embertársát, és ezt Isten a mennyei örökségéhez bejegyzi. A földi érték itt marad halála után, a jótétemény pedig örökre szóló értéktöbblet.„Ne mondd barátodnak: Menj és jöjj vissza, majd holnap adok, - amikor tüstént adhatnál". (28) „Kétszeresen ad, aki gyorsan ad", - tartja az okos közmondás. A bölcs is ilyesmire utal. Ha van miből adnod, egyszer adsz a barátodnak, mint rászorulónak, és ezzel mennyei valutád gyarapszik, másrészt növeled barátságtok értékét, mert nem alázod meg újabb zörgetéssel.„Ne tervezz gonoszat barátod ellen, holott az megbízik benned".(29) Bárkinek tesz az ember valami kárt, az rossz, kellemetlen. Ha ilyesmit olyan okoz, akiben megbízunk, az duplán rossz, sőt bátran mondhatjuk azt is, hogy gonosz, amennyiben az illető eddig barátunknak számított. A bizalmat felcsúfolni igen ostoba dolog.„Ne perelj senkivel sem ok nélkül, ha neked semmi rosszat nem tett. Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és ne kövesd útjait, mert az Úr utál minden elvetemültet, de az igazakat barátságára méltatja". (30-32) A pereskedés még abban az esetben is kerülendő, ha lenne rá ok, mert a vitás ügyeket testvéri módon, közös megegyezéssel egymás között kell elintézni az istenfélőknek. A per ugyanis csűrés-csavarás nélkül ritkán történik. A pereskedők könnyen elvesztik az igazságkeresés követelményét, és hamar átcsaphatnak a maguk igazának keresésébe. Ha más nem, a szeretet az gyakran sérül a peres eljárásokban.„Szegénységet küld az Úr a gonosz házára, de áldott az igazak hajléka".(33) Úgy is fogalmazhatnánk ezt a bölcsességet, hogy Isten a jó embereket, családjukat és hajlékukat is megáldja. Az áldás Isten kegyelmének árasztása emberekre és birtokukra. Isten a megáldottakat védelmébe veszi a rossz hatásokkal szemben, lerontja az átok erejét. A korai esővel érzékelteti az ószövetségi ember. A száraz keleti tájakon, sivatagok közelében mennyire várják erdők, mezők, emberek, állatok az üdítő csapadékot, amelyet csak Isten tud küldeni. „Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak, de az alázatosakat kegyben részesíti".(34) A gúnyolódás az egyik legkártékonyabb sátáni fegyver. Olyan, mint a vegyszerek között a méreg. Szétmar mindent. A gőgös sátán alattomos manővereit az áldó Isten közömbösíti, és alázatos szolgáit javakkal áldja meg.

351. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.26. Csütörtök

Ami többet ér

Mindennél többet ér, ha Jézus köztünk van. Akkor mindenünk megvan. Ha pedig nincsen köztünk, akkor nem egy nemzet, de még egy szűk családra való ember sem ér semmit, mert nem tudnak összetartani. A második világháború után nyakunkra ültették Európa és a velük tartó nagyhatalmak ellenségeinket. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy többet ártanak nekünk saját polgártársaink, min az ellenségeink. Keserű szájízzel kellett emlegetnem Tompa Mihály A gólyához című verséből: „a kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad! Nehogy ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen ” Nem mertem eddig rá gondolni sem: Jézus ennyire nincsen közöttünk Mária országában? Pedig valóban csak ezzel magyarázható, hogy egy nagy múltú nép ölbe tett kezekkel nézze, hogy kótyavetyélték el országa minden javát. Nem hiába imádkozom tehát naponta: Istenem, Atyám, add vissza hitetlenné vált magyar testvéreim hitét! Add vissza népemnek a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmát és tiszteletét! Add meg a kegyelmet, amit sosem kaptunk meg eddig: hogy magyart a magyarral se belső, se külső ellenség ne tudjon többet összeugrasztani 

Évközi 25. hét szerda

Dávid király Isten szíve szerinti uralkodó volt. Nem azzal érdemelte ki ezt a nemes és szép címet, hogy nem volt semmi hibája. Sajnos volt. Bűnt követett el azzal, hogy uralma tetőfokán egy egész országát érintő pontos népszámlálást tartott. Látni akarta, milyen sok alattvalója van. Isten kemény büntetést küldött népére: olyan járványt, amelyik megtizedelte sorait, de megbocsátott Dávidnak, mert bűnét, a kevélységet belátta, megbánta. Uralkodás idején Isten minden parancsát komolyan vette. Fia és utóda Salamon a világ legbölcsebb királyának számított. Messze földről is elutaztak hozzá, hogy lássák őt és alkotásait, szerették hallgatni bölcs okfejtéseit. Nősülési vágya azonban kielégíthetetlen volt. Hétszáz fő és háromszáz mellékfelesége volt. Sok asszonya között akadt bőven pogány királylány is. Amit Isten szigorúan tiltott, öregedve már nem vette komolyan: aki megtetszett neki a pogányok között, feleségül vette, meghagyva őket bálványimádónak,sőt a fa, fém,kőbálványaik is mind ellepték az udvart, a tehetősebbek a szomszéd hegyeken és dombokon építettek saját bálványtemplomot vagy kikönyörögték férj uruktól, az igaz Isten egykori kegyeltjétől, hogy ő építsen. Így kezdődött az ország romlása. Előbb elvette az Úr Salamon utódjától, Roboámtól a lakosság több mint felét: tíz törzset. Ennek királya egyenesen rákényszerítette alattvalóit a bálványimádásra, hogy ne járjanak a jeruzsálemi templomba imádkozni és áldozatukat felajánlani Jahve-nak, atyáik Istenének. A tíz törzset büntetésül Ninive rohanta le és szórta szét birodalmában (Kr.e. 722). A déli zsidóállam Jeruzsálemmel az élén 587-586-ban lett martaléka a babiloni birodalomnak. Majd következett a hetven éves fogság, a perzsák és a médek elvették Babilon minden tartományát a fogoly népekkel együtt. A perzsákat Dániel próféta könyörgései és böjtjei érdeméből arra hangolta Isten, hogy engedje haza azokat a zsidókat, akik haza akarnak költözni. Még azt is megtette egymás után több perzsa király, hogy a jeruzsálemi városrészt, majd a templomot is segítsék felépíteni a környék perzsa helytartói. Az adománylevelek fontos királyi kérést is tartalmaztak: Ha fel tudjátok építeni otthon a mennyei igazi Isten templomát, mutassatok be Neki áldozatokat és Hozzá imádkozzatok értem és családomért! Ezdrás könyvének ma olvasott részletéből viszont arról értesülünk, hogy a visszatért fiatal zsidó férfiak ott folytatták a pogány lányokkal kötött házasodást, ahol apáik a fogság miatt abbahagyták. A helytartó nagyon elkeseredett e miatt. Hallottuk alázatos, bocsánatért esedező imáját. Talán mi is megérezzük, hogy őseink és a magunk vétkeiért elszenvedett romlást, a két világháború súlyos vér- és anyagi veszteségeit, az igazságtalan idegen megszállás hosszú-hosszú évtizedeit csak alázatos vezekléssel, tiszta katolikus hittel és önzetlen szeretettel tudjuk jóvátenni. 

350. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.25. Szerda

Isten „törvénye"

Szent Pálnak megakadt a szeme korának versengésén. Egymás után kapta ugyanis az Egyház tagjaiban a Szentlélek különböző adományait. Boldog volt, aki ezek egyikében részesült: betegek gyógyítása, prófétálás, idegen nyelveken beszélés vagy ezek megmagyarázása. Ebből aztán később versengés is támadt: ki kapott nagyobb ajándékot? Pál felsorolja ezeket a rendkívüli kegyelmeket, un, karizmákat az 1 Kor 12,28-30. Elismeri fontosságukat. Aztán azt írja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra. Emellett még egy kiválóbb utat is mutatok nektek" (31) Aztán megírja a szeretet csodálatos himnuszát (13,1-12) Ennek befejezéseként pedig ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet". (13) A hit, remény és szeretet a három isteni erény, mert Istenhez emel bennünket, közvetlen tárgyuk az Isten. Mindegyik nagyon fontos számunkra. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek". (Zsid 11,6) „a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt (ad), a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által." (Rom 5,4-5) Ezek tehát fontosak számunkra, de a legfontosabb a szeretet. A szeretet ugyanis Isten lényegét jelenti: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne". (Jn 5,16) Ezt azért írhatja így az apostol, mert az Atya öröktől fogva születő Fiának azonnal odaadja fenntartás nélkül egész istenségét, az isteni természetet. A Fiú ugyanígy visszaajándékozza Atyjának és ketten ajándékozzák közösen a Szentléleknek. Ez az isteni lényeg, ezt tette meg Isten az ember minta okának az teremtéskor. Az ember akkor okos, ha önzés nélkül mindig mindent odaajándékoz azoknak, akiket Isten melléje rendel, mert Isten ezt tekinti igazán értéknek, és ennek megfelelően adja majd a mennyben az örök boldogság mértékét.

Szent Gellért vértanú püspök

Szent Gellért csanádi püspöknek és vértanúnak a három ifjú himnuszáról szóló elmélkedéséből

A Szentírás a szentek kifogyhatatlan tápláléka, és szent éhsége
Nagyon kevesen tudják, sőt talán senki sem tudja egészen felfogni, hogy mekkora erő van a Szentírásban. Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága. Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erő tündöklik, és minden lapja a jövőt tárja fel az emberi nem előtt. Mint ahogy az a földön is szokott lenni, a mi meglevő felfogásunknak megfelelően példabeszédekben és elrejtve közli velünk az isteni igazságokat, amint azt a 77. zsoltár is mondja: Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, ami rejtve volt a világ teremtésétől fogva (Zsolt 77, 2) Hogy elénk tárjon minden isteni ajándékot, a Szentírás megtanít bennünket a Szentháromság hódolatteljes ismeretére is, amelyet a bálványok tiszteletére fordított annyi évszázadon át nem ismert meg ez a szomorú sorsú, elvakult emberiség; tudniillik az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, mint egy Istent és minden teremtmény Alkotóját és Kormányzóját, aki képes volt megteremteni mindazt, amit csak akart, és ami csak látszik az égen és a földön. Ha azt kérdezed, hogy ő milyen jó, halld meg ilyen röviden összefoglalva: Menedék a nyomorúság válságos napjaiban (Zsolt 9, 10). Ha a hatalmát kérdezed, halld: Ki állhat ellen a te hatalmadnak? ( Zsolt 75, 8). Ha igazságát kérdezed, halld: Igazságosan megítéli a földkerekséget (Zsolt 95, 13). a Szentírás egészen világosan tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van. Így mondja a Zsoltáros: Lelked elől ugyan hova mehetnék? Színed elől hová futhatnék? Ha fölhágok az égbe, odafönn vagy, ha leszállok az alvilágba, odalenn talállak (Zsolt 138, 7-8), és így tovább, amint a Szentírás az ő nagyságáról szól. Ezeket a szent iratokat, amint jól tudod, nem emberi értelem találta ki, hanem isteni erő íratta le szent emberek által. Ezt akkor lehet igazán megérteni, amikor egy hívő lélek megbizonyosul arról, hogy a Szentírást, mint igazságot, és mint a lélekre nézve hasznosat lehet hirdetni. Mi az, ami lelkileg hasznos és drága, amit meg nem találsz a Szentírásban, ha a tiszta lélek értelmével figyelsz rája Szentírás minden egyes felolvasása nem üresen elhangzó szó, és nem is késlekedik annak a megvalósításában, amit ígér, mert akik engedelmeskednek neki, azoknak meghozza az örök üdvösséget, a gőgösöket pedig, akik ellene mondanak, örök büntetéssel sújtja. Ezért is kapjuk azt a figyelmeztetést, hogy a Szentírás szavait nemcsak meghallgatni kell, hanem üdvös cselekedetekkel az embernek teljesítenie is kell azokat. Egyszer ugyanis az Isten és az embertárs iránti szeretetre figyelmeztet bennünket, máskor meg arra, hogy a világ mulandó dolgait túl ne értékeljük, ismét máskor meg azt csöpögteti beléd, hogy meg ne feledkezzél arról a hazádról, amely majd örök lakóhelyed lesz. Türelemre int, reményt nyújt, dicséri az üdvös alázatosságot, és mindig elítéli a romlásba döntő gőgösséget, de gyakran ajánlja a jámbor alamizsnálkodást. Eddigi minden jótéteményét felülmúlva a Szentírás akkor a legirgalmasabb, amikor tanúsítja, hogy a mi ítélő Bíránk elfogadja a bűnbánatot, és tanítja, hogy a mi jóságos Megváltónk megbocsát; sőt a Szentírás elriaszt a bűntől, hogy megjavítson bennünket, ítélettel fenyeget, hogy irgalmazhasson, és megparancsolja: úgy éljünk, hogy méltók legyünk az angyalok társaságára, és legyen meg bennünk az, ami a legdrágább és örök értékű, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15, 28), továbbá hogy meglássuk őt színről színre, és töltekezzünk dicsőségének bőségéből, és ne legyen már többé semmi kielégítetlen Vágyunk. Ki lenne az, aki nem akarna az ilyen parancsoknak szót fogadni, hacsak nem az, aki mindenáron az örök kárhozatba akar rohanni? Minden esztelenséget és minden butaságot felülmúl az, ha valaki saját Megváltója parancsait semmibe veszi, és ugyanakkor legkegyetlenebb ellensége csábításait követi. Ahány szó, annyi jutalom; ahány ítélet, annyi büntetés. A Szentírás nem szűnik meg hasznos tanításokat adni, csak akkor, ha kivágják a nyelvet, és az hallgat. Mindezeket nagyon kell tudniuk azoknak, akik követni akarják Krisztust, és győzelmet akarnak aratni testük felett, amelyben nem uralkodik a Szentlélek. Végül is azt akarja a Szentlélek, hogy övéi fel legyenek fegyverezve a láthatatlan támadások ellen is, hogy legyőzzék azt a gonosz szellemet, amely Sault gyötörte. Ennek a gonosz szellemnek az elűzéséhez, mint már mondottam, főként Dávid lantjára van szükség, azaz Krisztus drága tanítására és ennek a megvalósítására. Ez teszi az Istenben hívőket jólelkűekké.