Mindszenty-zarándoklat Rómában – Ferenc pápa Mindszenty bíboros vértanúságát méltatta

Mindszenty-zarándoklat Rómában – Ferenc pápa Mindszenty bíboros vértanúságát méltatta

A római magyar intézmények és közösségek által szervezett május 9-i Mindszenty-emlékmisére Magyarországról a Mária Út Egyesület a Magyarországi Mindszenty Alapítvánnyal együtt zarándoklatot vezetett. A zarándokok május 8-án délelőtt a Vatikánban részt vettek a szerdai általános kihallgatáson.

Az audiencia végén Romanek Etelka esztergomi polgármester, Fukszberger Imre csehiminiszenti polgármester; Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány titkára; Vlagyimir Szurovcev szobrászművész, Andrej Csizsik, a Békességszerzők és Béke Alapítvány elnöke, továbbá az orosz nagykövetségi tanácsos és Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövet külön találkoztak Ferenc pápával.

Átadták a Szentatyának Vlagyimir Szurovcev esztergomi Mindszenty-emlékművének kicsinyített mását – az orosz és a magyar nép közötti kiengesztelődés jeleként, amit a pápa láthatóan nagyra értékelt.

A Mindszenty Alapítvány nevében Kovács Gergely egy márványlapba foglalt Mindszenty-ruhaereklyét adott át Ferenc pápának. A Szentatya megcsókolta a relikviát, és kijelentette: „Mindszenty vértanú volt.”

Május 9-én délután a Santo Stefano Rotondo-bazilikában Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja nyugalmazott prefektusa szentmisét mutatott be, amelyen számos római magyar pap koncelebrált.

A szertartást, amelyen a Böjte Csaba által alapított intézményekbe befogadott gyerekekből álló Szent Ferenc kiskórus énekelt, a Mária Rádió élőben közvetítette.

Beszédében Angelo Amato bíboros örömét fejezte ki, hogy Ferenc pápa a közelmúltban hivatalosan elismerte Mindszenty bíboros erényeinek hősies voltát. Felhívta a figyelmet a csoda kieszközlésének fontosságára, valamint arra, hogy további feladatot jelent Mindszenty bíboros „életét, erényeit és életszentségét” a világgal is megismertetni.

A Szentek Ügyeinek Kongregációja nyugalmazott prefektusa kiemelte az immár tiszteletreméltó címmel illetett bíboros erényes és önfeláldozó tetteit, megemlítve, hogy „nagyon szerette Egyházát és hazáját, védelmezte népét és hitét”, ezért „életszentsége a magyar egyházat nemesítve egyúttal az egyetemes Egyházat is meghatja és nemesebbé teszi”. Angelo Amato leszögezte: Mindszenty József bíboros „fehér vértanúsága ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a hitük miatt üldözött és megölt számos mai keresztény vértanúsága”.

A szentmise végén Németh Norbert, a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektora köszönetet mondott Amato bíborosnak, az erdélyi gyermekkórusnak, a jelen levő csoportoknak és vezetőiknek, a szentszéki diplomáciai testület képviselőinek, továbbá Kovács Ádám Zoltán római magyar nagykövetnek.

Húsvét negyedik hét hétfője

Húsvét negyedik hét hétfője

A mindenható Isten az idők kezdetén szeretetből teremtette meg a világot és benne az embert, az idők teljességében pedig szeretetből küldte el Fiát a világba, hozzánk emberekhez. Jézus Krisztus személyében Isten Jó Pásztorként mutatkozik meg, aki ismer minden embert, ahogyan a nyáj minden bárányát ismeri a pásztor. De nem csak a rábízott bárányokat ismeri a pásztor, hanem azt is, hogy hol vannak a jó legelők, illetve milyen veszélyek, vadállatok leselkednek a nyájra. A pásztor jól tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat és képes arra, hogy megvédje az állatokat.
Jézus földi küldetése az volt, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét. Ő és az ő tanítása vezet minket az örök élet felé. De hogyan lehetséges, hogy az ő földi világból való távozása, mennybemenetele után is terjedjen a világban az örömhír és el is jusson minden emberhez? A válasz egyszerű: Az Úr megbízatást, küldetést adott apostolainak, az évszázadok során pedig küldetést ad az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak, hogy folytassák az üdvösség művét, terjesszék az örömhírt és jó pásztorként vezessék a Krisztusban hívőket. Isten minden korban hív, megszólít embereket, akiknek hasonlóvá kell válniuk Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz. Isten tehát szüntelenül gondoskodik arról, hogy meghívott szolgái által elhangozzék az örömhír.
Hallgatok-e a pásztorok, a lelkipásztorok szavára, akiken keresztül Jézus szól hozzám?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

Útravaló – 2019. május 12., húsvét 4. vasárnapja

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Mi, megváltott emberek mindannyian Isten gyermekei, Jézus és egymás testvérei vagyunk, lehetünk. Így olvassuk a mai szentleckében is. Jézus Krisztus azonban úgy rendelkezett, hogy választott apostolai legyenek küldetésének folytatói a pásztori szolgálatban. Ők az apostolok utódai, Krisztus papjai.

Jézus Krisztus pásztori szolgálatának folytatóira is szükség van az üdvösség történetében. Ők nem fizetett béresek, hanem a rájuk bízottakért akár az életüket is föláldozni kész pásztorok kell hogy legyenek. Így szól az evangélium.

Jézus annak idején maga hívta meg tanítványait és jelölte ki az apostolokat, akikre küldetése folytatását bízta. Semmi mást nem ígért nekik, mint a saját küldetését és sorsát itt a földön és az örökkévalóságban is.

Így van ez ma is. Álláshirdetéssel nem lehet biztosítani, hogy az Egyházban megfelelő számú lelkipásztor legyen. Ma kevesen jelentkeznek erre a szolgálatra, tragikus hiánnyal küzdünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Isten hívó szava hiányzik. Ő ma is elegendő papot hív szolgálatára, de sokan vannak, akik nem válaszolnak igennel a hivatásra. A paphiány oka bennünk van. És viseljük is keserves terhét. A paphiány az egész Egyház keresztje.

A papi hivatás ügye emberi közreműködést igényel. Ez a hívő emberi közösség föladata. Ha a közszellemet a pénz, a hír, a gyönyör utáni áhítozás szállja meg, akkor a papi hivatás nem lesz vonzó. Sőt, a családalapítás, a gyermeknevelés mint hivatás sem virágzik. Minden hivatás egész életet kíván és fogyaszt el. Ha a hívást elnyomja a világ zaja, nem lesznek a hivatásra kész emberek.

A történelem tanúsága szerint azonban mindig marad egy hűséges kisebbség. Ez a kisebbség most is túl fogja élni a romlás korszakát, a hatalom, az anyagiak és az élvezetek halmozása nélkül. Nekünk az a feladatunk, hogy a krisztusi élethez ragaszkodó emberek maradjunk. Ez szeretetre épülő gondolkozást, beszédet és cselekvést, valamint kereszthordozást jelent, ugyanúgy, mint eddig. Ha bírták az elődeink, mi is bírni fogjuk. A jövőben is lesznek olyan emberek, akik szem előtt tartják, hogy az élet mulandó, és bátran elfogadják Isten hívását. Ez boldogít a földi életben, és üdvözít az örökkévalóságban. A szeretet az olaj, amitől jól működik a világ.

Nem magunknak élünk. Értünk is mások élnek. Ez minden krisztusi hivatásra érvényes. A hitvesek addig boldogok, amíg minden tőlük telhetőt föltétel nélkül megtesznek egymásért. Azok a boldog fiatalok, akik tudva, hogy gyermekeik fölnevelésére szánják az életüket, nem halogatják önző okokból a családalapítást. (Le lehet róla késni.) Minden ember, aki nem szükségtelen holmik gyűjtésével tölti az életét, képes boldogulni a világban, és könnyen fog állni Isten ítélőszéke elé is.

Jézusunk, jó pásztorunk, adj népednek elegendő jó papot, akik nem sajnálják a rájuk bízottak üdvösségének szolgálatában eltölteni az életüket! Ehhez azonban a hivatásokért mondott imán túl hiteles hitvestársak, áldozatos, jó szülők és családok is kellenek.

Ferenc pápa: Csak azzal kell törődnünk, hogy halljuk Jézus hangját és kövessük őt!

A Szentatya május 12-én, a hivatásokért végzett ima világnapján a jó pásztor cselekedeteit és pásztort követő bárányok elengedhetetlen magatartásformáit állította a hívők figyelmének középpontjába, akik a Regina Coeli közös elimádkozására gyűltek össze a Szent Péter téren.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Jn 10,27–30) Jézus mint Isten népének igazi pásztora mutatkozik be. Arról a kapcsolatról beszél, amely őt a nyáj juhaihoz, vagyis tanítványaihoz köti, és azt hangsúlyozza, hogy ez egy kölcsönös ismereten alapuló kapcsolat. „Juhaim – mondja – hallgatnak hangomra, én ismerem őket, és ők követnek. Örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha” (Jn 10,27–28). Ha figyelmesen olvassuk ezt a mondatot, láthatjuk, hogy Jézus működése néhány tevékenységben fejeződik ki: Jézus beszél, Jézus ismer, Jézus örök életet ad, Jézus őriz.

A jó pásztor – Jézus – figyel mindnyájunkra, keres és szeret bennünket, szól hozzánk, szívünk mélyéig ismer bennünket, ismeri vágyainkat és reményeinket, de kudarcainkat és csalódásainkat is. Elfogad és úgy szeret bennünket, amilyenek vagyunk, erősségeinkkel és gyengéinkkel együtt. Ő mindnyájunknak „örök életet ad”: vagyis felkínálja a teljes, véget nem érő élet lehetőségét. Továbbá őriz és szeretettel vezet bennünket, segít, hogy végig tudjunk menni a nehezen járható ösvényeken és a veszélyes útszakaszokon, amelyek időnként felbukkannak életünkben.

Az igéknek és a cselekvéseknek, amelyek bemutatják, hogyan viszonyul hozzánk Jézus, a jó pásztor, megvannak a megfelelőik, a bárányokra, vagyis a ránk jellemző igék: „hallgatnak hangomra”, „követnek”. Ezek a cselekvések megmutatják, hogyan tudunk megfelelni az Úr gyengéd és gondoskodó cselekvéseinek. Hangjának hallgatása és felismerése megkívánja, hogy meghitt kapcsolatban legyünk vele, ez pedig az imában válik egyre szilárdabbá, akkor, amikor a szív a szívvel találkozik, amikor együtt vagyunk lelkünk isteni mesterével és pásztorával. Ez a Jézussal való meghitt együttlét, ez a nyitottság feléje, ez a beszélgetés vele megerősíti bennünk a vágyat, hogy kövessük őt, kijussunk tévútjaink labirintusából, feladjuk önző viselkedésünket, és őt utánozva a testvériségnek és önmagunk elajándékozásának új útjaira lépjünk.

Ne felejtsük el, hogy Jézus az egyetlen pásztor, aki beszél hozzánk, aki ismer bennünket, aki örök életet ad és őriz bennünket. Mi vagyunk az ő egyetlen nyája, és csak arra kell figyelnünk, hogy meghalljuk a hangját, miközben ő szeretettel vizsgálja szívünk őszinteségét. Ebből a pásztorunkhoz fűződő állandó meghitt kapcsolatunkból, ebből a vele folytatott beszélgetésből fakad az ő követésének öröme, az, hogy engedjük magunkat az örök élet teljességére vezetni.

Most pedig Máriához, Krisztusnak, a jó pásztornak az édesanyjához fordulunk. Ő, aki készségesen válaszolt Isten hívására, különösen azokat segítse, akik a papságra és a megszentelt életre kaptak meghívást, hogy örömmel és készséggel fogadják Krisztus hívását, mely arra szól, hogy az ő legszorosabb munkatársai legyenek az evangélium hirdetésében és Isten országának szolgálatában a mai világban.

A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sok országban ma ünneplik az anyák napját. Szeretném szeretettel köszönteni az összes édesanyát – tapsoljuk meg az összes édesanyát! –, és szeretném megköszönni nekik azt a rendkívül hasznos munkát, amelyet gyermekeik felnevelésével és a család értékének védelmével végeznek. Emlékezzünk azokra az édesanyákra is, akik már a mennyből néznek bennünket, és imájukkal őrködnek felettünk. De mennyei édesanyánkra is gondolunk, akit holnap, május 13-án fatimai Szűzanyaként köszöntünk. Az ő oltalmába ajánljuk magunkat, hogy örömmel és nagylelkűen járjuk életünk útját.

Ma, húsvét negyedik vasárnapján, „jó pásztor” vasárnapján tartjuk a hivatásokért végezz ima világnapját, melynek idei témája: „a bátor kockáztatás Isten ígéretéért”. Jézus követése mindig kockázatos, bátorság kell hozzá. Ma minden közösségben különösen is imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért. Ma délelőtt a Szent Péter-bazilikában tizenkilenc új papot szentelhettem. Miközben üdvözlöm ezeket a frissen szentelt papokat, s velük családtagjaikat és barátaikat, kérlek benneteket, emlékezzetek meg mindazokról, akiket az Úr ma is néven szólít, amint egykor tette az apostolokkal a Galileai-tó partján, hogy „emberhalászok” legyenek. A tizenkilenc most szentelt pap közül kértem kettőt, hogy jöjjenek ide, hogy üdvözöljenek és velem együtt megáldjanak titeket.

Köszöntelek benneteket, családok, egyházközségi csoportok és hívek, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm a texasi és a valenciai zarándokokat, a gelai és a pistoiai híveket, a parmai bérmálkozókat, a cossatói és a frosinonei cserkészeket. Most pedig kérem ezeket az új papokat, hogy velem együtt áldjanak meg mindnyájatokat.

[Áldás.]

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Húsvét negyedik vasárnapja

Húsvét negyedik vasárnapja

A pásztor

Egyházunk ma, húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi hivatások világnapját tartja, amelyet az evangéliumi szöveg alapján Jó Pásztor vasárnapnak is nevezünk. E napon tehát a papokra emlékezünk, akik Jézusnak, az örök pásztornak példáját követve maguk is jó pásztorai akarnak lenni a rájuk bízottaknak.
A pásztor alakja végigvonul a Szentíráson. Mindjárt a teremtés leírása után találkozunk Ábellel, Ádám és Éva fiával, aki pásztor volt és nyájának legszebb bárányát áldozta fel Istennek. Utána pedig ott vannak a választott nép ősatyái, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamennyien pásztorok. Még tovább olvasva a bibliai történeteket találkozunk Mózessel, aki apósának, Jetrónak a bárányait legeltette, amikor az égő csipkebokorban megjelent neki Isten. Nem feledkezhetünk el az ószövetségi idők nagy alakjáról, Dávid királyról, aki gyermekként szintén pásztorkodott, s a pásztorfiúból lett Izrael egyik legjelentősebb uralkodója. Szintén ószövetségi példa, hogy a 23. zsoltárban maga Isten a jó pásztor, aki biztos legelőre vezeti övéit. Az újszövetségben Jézus születésénél találkozunk pásztorokkal, ők tudják meg elsőként az angyalok híradásából, hogy Betlehemben megszületett a Megváltó, s nyomban el is indulnak, hogy hódolatukat kifejezzék. Másrészt Jézus példabeszédeiben találkozunk a pásztor alakjával, aki például egy időre otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy az egyetlen elveszettet megkeresse és visszavezesse a nyájhoz. A mai evangéliumban pedig Jézus önmagát nevezi pásztornak, ezt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik.”
Jézus olyan pásztor, aki őrzi juhait, vigyáz rájuk, jól ismeri az őket fenyegető veszélyeket. Ezért mondja: „senki nem ragadja ki őket kezemből.” Felelősséget érez azokért, akiket az Atya rábízott, ezért semmilyen körülmények között nem hagyja el helyét. Az Úr hűséges pásztori feladatához, közösségét, az Egyházat, szelíd szeretettel védelmezi. Ha a krisztusi közösséghez tartozunk, soha nem érezzük magunkat védtelennek vagy kiszolgáltatottnak, mert örök pásztorunk gondunkat viseli, többek között oly módon, hogy szíve szerinti pásztorokat ad minden korban a nyáj élére, akik az ő nevében végzik pásztori szolgálatukat.
Másrészt ki kell emelnünk az Úrnál azt a pásztori jellemzőt, hogy összetartja, egy közösségbe fogja a nyájat, amelyből senkit nem akar kizárni. Ezzel kapcsolatban így fogalmazza meg nagy vágyát: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,16). Ma hálát kell adnunk azokért a pásztorokért, akik az Egyház történelme folyamán megértették az Úr vágyát és pásztori szolgálatukkal, igehirdetésükkel és életpéldájukkal előmozdították a krisztusi közösség egységét.
A jó pásztor harmadik tulajdonsága, hogy „ismeri juhait.” A juhok pedig ismerik pásztorukat és hallgatnak rá. A Mester és tanítványainak kapcsolatáról van itt szó, a kölcsönös barátságról és szeretetről. Adjunk ma hálát azokért a papokért, akik Krisztushoz vezettek és az ő szeretetére tanítottak minket.
Befejezésül még egy tulajdonságot kell kiemelnünk, amit Jézus más helyen így említ: „Életemet adom a juhokért” (Jn 10,15). Az Úr által rendelt pásztoroknak ebben is követniük kell Jézust, s ha a vértanú papokra és püspökökre gondolunk, akkor számos példát találunk olyanokra, akik megértették és megtették ezt, életüket is készek voltak feláldozni.
Hallgatok-e Jézus és az általa rendelt pásztorok szavára? Engedem-e, hogy az örök élet ösvényén vezessenek?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!