Az Eucharisztia ünneplése 54.

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Azért az ily nagy szentséget leborulva tiszteljük, és a régi bizonyság új rendtartásnak adjon helyet, adjon kiegészítést az érzékek hiányosságának a hit.

A Pange lingua himnusz ötödik versszaka a harmadik és a negyedik szerves folytatásának, valamint összefoglalásának is tekinthető. Hiszen az antiquum documentum (régi bizonyság) az ószövetségi húsvét ünneplésének törvényes rendjét, a novus ordo (új rítus, rendtartás) a Jézus által alapított eucharisztikus lakomát jelenti. Míg az első rendtartás Isten szabadító tettének emlékét ünnepelte évről évre, mégpedig az áthagyományozott történelmi tapasztalat alapján, addig az új rendtartás misztériumának történelmi eseményét a hit fényében ragadhatjuk meg és ünnepeljük minden egyes szentmisén, valamint azon kívül is, amikor a kenyér és a bor színe alatt rejtőző Jézus Krisztus előtt tisztelettel leborulunk.

A régi bizonyság szerint Izrael fiai bárányt fogyasztottak, az új szertartásban Jézus önmagát adja eledelül mint húsvéti bárányt. Erről beszél Szent Pál apostol, és erre hivatkozik Szent Tamás is: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták” (1Kor 5,7). A ST IIIq73aVI részben Szent Tamás fölveti a kérdést: úgy néz ki, nem a húsvéti bárány e szentség előképe, merthogy Melkizedek felajánlása, valamint a manna sokkal inkább kifejező előképek. Szent Tamás nem veti el az előző képeket, de hangsúlyozza, hogy e szentségben Krisztus szenvedését ünnepeljük, ezért ártatlansága miatt a húsvéti bárány Krisztus eucharisztikus előképe. Ami pedig a húsvéti bárány vérének hatását illeti, az mentette meg Izrael fiait a pusztító angyaltól, és így menekültek meg az egyiptomi fogságból. Az eucharisztikus ünneplésben a kovásztalan kenyér és a bor, valamint a húsvéti bárány képe összekapcsolódik Krisztus személyében, aki ezáltal alapított új rendtartást: a szentmisét. Ami a szentség misztériumát illeti, a hit ragadja meg annak igazságát: Jézus Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk igazán és valóságosan, testestől-lelkestől, teljes istenségével jelen van az Eucharisztiában. Tisztelettel leborulunk előtte, és úgy énekeljük: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. (…) A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így felelt: Ámen! A vének pedig leborultak és imádták” (Jel 5,12–14).

Nagyböjt negyedik hét szombat

Nagyböjt negyedik hét szombat

A Sátoros-ünnep utolsó napján történt eseményeket olvassuk a mai evangéliumban. A főpapok és a farizeusok miután értesültek arról, hogy Jézus nyilvánosan tanít a templomban, szolgákat küldenek, hogy fogják el és vezessék a főtanács elé. János evangélista kiemeli, hogy a tanítást hallgatók körében megoszlás keletkezik, egyesek prófétának és Messiásnak nevezik Jézust, mások viszont ismételten földi szármázásáról beszélnek. Ez utóbbiak tehát tudják, hogy Jézus a galileai Názáretből származik, de onnan nem jöhet a Messiás. Betlehemi születéséről viszont nem tudnak.
A zsidó főtanácsban szintén megosztottság mutatkozik. Nincs egyetértés abban, hogy mit tegyenek Jézussal. Nikodémus megszólalása érdekes helyzetet teremt. Jézus személyével kapcsolatban is a törvény megtartását szorgalmazza azoknak, akik amúgy éppen arról voltak ismertek, hogy a legaprólékosabban ragaszkodtak a törvények pontos megtartásához, most viszont, amikor távollétében és kihallgatása nélkül ítéletet mondanak Jézusról, könnyen átlépik a törvényesség határát.
A kérdés, hogy honnan származik Jézus, továbbra is nyitott marad. A főtanács tagjainak szándéka, hogy mit tegyenek Jézussal, még nem végérvényes. Még nincs döntés, nem hoznak határozatot, hanem megmaradnak bizonytalanságukban.
Az én számomra pedig továbbra is ugyanaz a kérdés: Hiszem-e, hogy Jézus a Messiás, ő a Megváltóm?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Útravaló – 2019. április 5.

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

(Statio: ad S. Eusebium)

Az igaz ember meghurcolásának indítékait Szent Euzébiusz (†350) templomában szólaltatja meg a Bölcsesség könyvéből és a János-evangéliumból az Egyház. Annál a szentnél, akit igaz hite miatt zárkában tartottak élete utolsó hét hónapjában az ariánusok. Élet és halál jelenik meg a szentírási szakaszokban és a szent példájában, úgy, ahogy e bazilika környékén is, amely a pogány Róma egykori temetője helyén áll. Mindez Krisztusra mutat, aki saját sorsát osztja meg Egyházával: ellenséges környezetben, pogány földekre állítja, hogy az üdvösség jele és eszköze, vagyis az Élet hordozója legyen a világ számára.

Ferenc pápa az újságírókhoz: Elég volt az álhírekből, adjunk helyet a jó híreknek!

Ferenc pápa április 4-én az Apostoli Palota Pápák termében fogadta a német katolikus és evangélikus újságírók küldöttségét.

A megbeszélés megértést eredményez, megnyitja a távlatokat, az egymásra találás helyet ad a szabad és nyitott információcserének, a véleményeknek és az elemzéseknek – ezekkel a szavakkal fogadta Ferenc pápa a német püspöki konferencia, az evangélikus egyház és a közmédia képviselőiből álló delegációt a Vatikánban.

Ez a találkozó az egyházak és a közszolgálati rádió és televízió közötti élő párbeszéd jele – mondta a Szentatya, és arra buzdította az újságírókat, hogy tevékenységük során tényeket, és ne álhíreket közöljenek, legyenek objektívek ahelyett, hogy hírverést csapnának, törekedjenek a pontosságra ahelyett, hogy elnagyolt címeket adnak.

A pápa aggodalmának adott hangot olyan álláspontok miatt, amelyek tagadják az élethez való jogot, előtérbe helyezik az eutanáziát, elutasítják a társadalmi egyenlőséget és visszaélnek az emberi méltósággal. Rámutatott: ilyen helyzetben a közmédia felelőssége az, hogy határozottan állást foglaljon az emberi szabadság értékes java mellett az egyházak segítségével.

Ferenc pápa mindenkinek köszönetet mondott munkájáért. Azt tanácsolta, újságíróként állítsák az emberi személyt figyelmük középpontjába. Végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az újságírók szolgálatából ne hiányozzanak soha a jó dolgok, a sok jó hír, amelyeket érdemes elmondani és amelyek reményt sugároznak.

Nagyböjt negyedik hét péntek

Nagyböjt negyedik hét péntek

Az evangéliumi történet azzal indul, hogy a Sátoros-ünnep alkalmával Jézus a jeruzsálemi templomban tanít. Tudja, hogy a zsidó vallási vezetők el akarják őt fogni, ezért titokban érkezik a többi zarándok között a városba, ott viszont vállalja a nyilvános fellépést. A nép elcsodálkozik ezen, mert valószínűleg tudomásuk van a vezetők szándékáról, most viszont azt látják, hogy Jézus zavartalanul tanítja a népet, senki nem akadályozza meg őt ebben. A nép találgatni kezdi, hogy vajon fordulat állt-e be a vezetők Jézushoz való viszonyában vagy sem? A vezetők részéről megmutatkozó hallgatást egyesek úgy értékelik, hogy talán már ők is elismerik az Úr messiási küldetését, az Atyától való származását.
Úgy látszik tehát, hogy lényeges kérdés volt Jézus származása. Rendkívüli tekintéllyel tanított, cselekedetei természetfeletti hatalomról tanúskodtak, tehát szavai és tettei az Atyától való származására utaltak. De sokan ismerték családját, földi származását. Ezek szerint ő is csak ember, ugyanolyan ember, mint mindenki más. De akkor honnan van rendkívüli hatalma?
Válaszában Jézus arról tanít, hogy egyesek ugyan valóban ismerik földi származását, de ez még nem mond el mindent az ő személyéről. Földi származásához, emberségéhez még hozzá kell tenni isteni származását, azt, hogy ő valóban Isten, aki az Atyától jött.Hiszem-e, hogy Jézus az Atya küldötte? Hiszem-e, hogy ő a Megváltó?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!