Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony

A mindenható Isten üdvösségünk történetében egyedülálló feladatra választja Máriát: ő lesz a megtestesült Ige, a Megváltó édesanyja. Ennek hírét közli Gábor angyal a názáreti lánynak, ahogyan azt a mai ünnep evangéliumában olvassuk. Az üzenetből Mária megismeri Isten vele kapcsolatos tervét, majd kezdeti csodálkozása után elfogadja ezt a tervet, elfogadja sajátos feladatát az üdvösség művében. Egy ember beleegyezésére, Mária igenjére volt szükség ahhoz, hogy Isten Fia emberré lehessen, megszülethessen, eljöhessen emberi világunkba. És ebben a beleegyezésben benne van az egész emberiség vágya, mindazoké, akik Istentől várják a szabadulást, a megváltást, az üdvösséget.
Mária felajánlotta magát, egész életét Istennek. Ennek köszönhetően tudott az isteni kegyelem csodálatos gyümölcsöt teremni benne. Együttműködik a kegyelemmel, engedi, hogy a kegyelem átformálja és alkalmassá tegye a szolgálatra.
Isten bennünket is kiválaszt valamilyen feladatra, nekünk is küldetést ad, és alkalmassá tesz minket arra, hogy együttműködjünk kegyelmével. Ha felismerjük a mindenható Isten velünk kapcsolatos szándékát, akkor fogadjuk azt örömmel! Engedjük, hogy átformáljon minket az isteni kegyelem! Tegyük meg, amit Isten kér tőlünk! Legyen a mi életünk is szolgálat, Istennek tetsző szolgálat!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

Útravaló – 2019. március 24., nagyböjt 3. vasárnapja

Útravaló – 2019. március 24., nagyböjt 3. vasárnapja

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Laurentium extra muros)

Ez a böjti vasárnap eredetileg a katekumenek felett mondott exorcizmus napja volt, amelyet Szent Lőrinc bazilikájában végzett a római egyház. A mise könyörgése ezért is szól a töredelmes bűnbánatról és a bűn sebeinek gyógyulásáról a böjt, az imádság, valamint az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása által. Szent Lőrincnek – legendája szerint – miközben tiszta, önmegtagadó életet élt, többször szembe kellett néznie a gonoszság művével. Amikor pedig elöljáróját, II. Szixtuszt letartóztatták, már egységben látta Krisztus keresztáldozatánál való szolgálatát önmaga odaajándékozásával: „Atyám, hová mégy fiad nélkül? – kérdezi a pápát.  – Eddig sohasem mutattad be nélkülem a szentáldozatot! Mivel vontam most magamra haragodat? Talán hűtlennek találtál hivatalomban? Tégy csak újból próbára, és lásd, vajon méltatlant választottál-e egyházi szolgálatra, akire az Úr vérének kiosztását bíztad?” Lőrinc később börtönbe zárva kézfeltétellel, valamint a kereszt jelével gyógyította a vakokat, amely ugyancsak misztériumjelleget ölt a nagyböjti előkészület folyamán, hisz az igazi megvilágosodás a keresztség, amit az Egyház szolgálata a keresztből fakadó gyógyulásként juttat(ott) el hozzánk.

A keresztség szentségében az olajjal való megkenés, az ott elhangzó szabadító ima, és a mozdulatok, amelyekkel – a keresztségre készülő felnőttek szertartásában – a pap a kereszt jelével jelöli meg érzékszerveiket, többek között azt kéri a bűn rabságában sínylődő számára: ami eddig a gonoszság szolgálatában állt, az legyen ezentúl a kegyelem csatornája. Hasonló valósul meg a történeti időben is, amelynek igazi minőségét az evangélium tanítása szerint nem a hatalmasok és zsarnokok adják, hanem a kicsinyek, vagyis azok, akik ennek eseményeit az Úr példája szerint fogadják, és ezzel az eseményeket átváltoztatják.

A stációs szent legendája ezen a ponton találkozik az evangélium szakaszával, amelyben Jézust konkrét történelmi példákról értesítik, mégpedig a gonoszság erőinek tombolásáról. A történeti események különösképpen is fontosak Lukács, a történész evangélista számára, aki mindennek pontosan utánajár, és aki evangéliumát olyan bevezető résszel látja el, amely a kor történeti műveinek sajátja. Ennek üzenete, hogy Isten művét nem tudja végleg lerontani az ember gonoszsága, az Úr ereje éppen ezen körülmények között mutatkozik meg leginkább, aminek továbbvivője az Egyház. Így értjük meg, miért boldogok nála a szegények, a sírók, az éhezők: őket az Egyház teszi gazdaggá. Lőrinc és az első századok vértanúi e program legragyogóbb példái, akiket – hogy ma is megújuljon ez a szentségeszmény – a katekumenek és minden hívő elé állít az Egyház.

A szentmise kezdő könyörgése szerint a szent negyven napban erre a gyümölcstermésre böjttel, imával és jócselekedettel készülhetünk fel, ez az, ami képes megtisztítani haszontalan életünket. Ám nem állhatunk meg ezeknél a cselekedeteknél csupán, a tisztulás útjáról rá kell lépnünk a megvilágosodás útjára, amikor azt is felismerjük, hogy a bűnös életvitel után hogyan tovább. Ahogy a nagyböjt a puszta világában felnyitja figyelmünket a húsvéti misztériumra, és arra irányulva vezeti tovább utunkat, úgy miközben böjtölünk, imádkozunk és gyakoroljuk a szeretet cselekedeteit, benső látásunknak fel kell ismernie azt is: ezeken keresztül miként tudunk Krisztussal egyesülni. Mert az Úr értünk hozott áldozatának megértése a vele való azonosulásban lesz egész egyéniségünket átfogó tapasztalattá, ami arra késztet minket, hogy korunk történeti körülményei közepette se váljunk megkeseredetté és életunttá, hanem lássuk meg, nyíljék fel a szemünk arra, hol akar bennünk gyümölcsöt teremni az Úr, általunk miként tud rést ütni a történelem, környezetünk és saját életünk zsákutcáinak falán.

Ferenc pápa: Isten türelmes, és lehetőséget ad a változásra

Ferenc pápa: Isten türelmes, és lehetőséget ad a változásra

Március 24-én a Szentatya Jézusnak az Isten irgalmasságáról és a megtérés szükségességéről szóló példázatáról elmélkedett a déli Angelus elimádkozásakor. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 13,1–9) Isten irgalmasságáról és megtérésünkről szól. Jézus a terméketlen fügefáról szóló példázatot mondja el. Egy ember fügefát ültetett szőlőkertjébe, és minden nyáron nagy várakozással megy, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talál, mert a fa terméketlen. A háromszor is megismétlődő csalódása miatt végül azt gondolja, kivágja a fügefát, hogy másikat ültessen helyette. Hívja hát a szőlőben dolgozó földművest, és megosztja vele elégedetlenségét. Megbízza, hogy vágja ki a fát, hogy az ne élősködjön azon a talajon. A szőlőművelő azonban kéri a gazdát, hogy legyen türelemmel, adjon egy év haladékot, s az alatt ő maga fogja nagyobb odafigyeléssel és odaadással gondozni a fügefát, hogy serkentse termőképességét. Ez a példabeszéd. De mit akar kifejezni? Kiket jelképeznek a szereplői?

A gazda a mennyei Atyát jelképezi, a szőlőműves Jézusnak a képe, a fügefa pedig a közönyös és érzéketlen emberiség szimbóluma. Jézus közbenjár az Atyánál az emberiség érdekében – mindig ezt teszi! –, és kéri, hogy várjon, adjon még neki időt, hogy kihajthassanak és megérhessenek a szeretet és az igazságosság gyümölcsei. A fügefa, melyet a példabeszédbeli gazda ki akar vágatni, a terméketlen, adni, jót tenni képtelen létezést jelképezi. Annak az embernek a szimbóluma, aki jóllakottan, nyugalomban és kényelemben önmagáért él, aki képtelen tekintetével és szívével a mellette élők és a szenvedők, a szegények, a bajba jutottak felé fordulni. Ezzel az önzéssel és lelki terméketlenséggel a szőlőművesnek a fügefa iránt tanúsított nagy szeretete áll szemben: türelmes vele, tud várni, neki szenteli idejét és törődését. Megígéri a gazdának, hogy különösen is gondjaiba veszi azt a szerencsétlen fát.

Ez a szőlőművesről szóló hasonlat rámutat Isten irgalmasságára, aki időt ad nekünk a megtérésre. Mindannyiunknak szüksége van megtérésre, mindannyiunknak előrébb kell lépnie, és Isten türelmessége, irgalmassága kísér bennünket ebben. Az időnként életünkre jellemző terméketlenség ellenére Isten türelmes hozzánk, lehetőséget ad, hogy változzunk és előrehaladjunk a jó útján. A kikönyörgött és megadott haladék arra, hogy a fa végre gyümölcsöt hozzon, a megtérés sürgősségét is jelzi. A szőlőműves azt mondja a gazdának: „Hagyd meg még az idén” (Lk 13,8). A megtérés lehetősége nem korlátlan; ezért azonnal meg kell ragadni ezt a lehetőséget, különben örökre elvész. Érdemes elgondolkodnunk a nagyböjt folyamán: mit kell tennem, hogy közelebb kerüljek az Úrhoz, hogy megtérjek, hogy „kivágjam” az életemben nem működő dolgokat? „Ó, nem, majd megvárom a következő nagyböjtöt!” De egyáltalán fogsz-e még élni a következő nagyböjtkor? Gondolkodjunk el ma, mindannyian: mit kell tennem, látva Istennek ezt az irgalmasságát, aki vár rám, és mindig megbocsát? Mit kell tennem? Nagy bizalommal lehetünk Isten irgalmassága iránt, de nem élhetünk vele vissza! Ne igazoljuk lelki lustaságunkat, hanem fokozzuk igyekezetünket, hogy őszinte szívvel megfeleljünk Isten irgalmasságának!

A szent negyvennap folyamán az Úr megtérésre hív bennünket. Mindnyájunknak éreznünk kell, hogy ez a hívás nekünk szól, igyekeznünk kell jobbá tenni valamit életünkben, változtatni valamit azon, ahogy gondolkodunk, cselekszünk és embertársi kapcsolatainkat éljük. Ugyanakkor Isten türelmességét is utánoznunk kell, aki bízik abban, hogy mindannyian képesek vagyunk „felállni”, és újra útnak indulni. Isten atya, és nem oltja ki a pislákoló lángot, hanem kíséri és gondjaiba veszi a gyengét, hogy az megerősödjön, és szeretetével hozzá tudjon járulni a közösség életéhez.

Szűz Mária segítsen, hogy a húsvétnak ezt az előkészületi idejét a lelki megújulás idejeként tudjuk megélni, amikor bizalommal megnyílunk Isten kegyelme és irgalmassága előtt!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Február 27-e óta fontos tárgyalások folynak Nicaraguában az országot érintő súlyos társadalmi-politikai válság megoldása érdekében. Imáimmal kísérem ezt a kezdeményezést, és bátorítom a feleket, hogy a lehető leghamarabb békés megoldást találjanak mindenki javára.

Tegnap a spanyolországi Tarragonában boldoggá avatták Mariano Mullerat i Soldevilát, családapát és orvost – fiatalembert, 39 évesen halt meg –, aki az emberek testi-lelki szenvedéseit enyhítette, életével és a vértanúság vállalásával pedig mindenki előtt bizonyságot tett a szeretet és megbocsátás elsőségéről. Példakép ő számunkra, akik oly nehezen tudunk megbocsátani, valamennyien. Járjon közben értünk és segítsen, hogy minden nehézség és megpróbáltatás ellenére a szeretet és a testvériesség útján járjunk. Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ma tartjuk a vértanú misszionáriusok emléknapját. 2018-ban világszerte számos püspök, pap, szerzetesnő és világi hívő szenvedett erőszakot; negyven misszionáriust öltek meg, mintegy kétszer annyit, mint az előző évben. Emlékezni a Jézusba vetett hitük miatt üldözött vagy megölt testvéreinknek erre a mai korban zajló kálváriájára hálás kötelesség az egész Egyház számára, de ösztönzés is arra, hogy tegyünk bátran tanúságot hitünkről és reményünkről abban, aki a kereszten örökre legyőzte szeretetével a gyűlöletet és az erőszakot. Imádkozzunk a Nigériában és Maliban történt legutóbbi embertelen merényletek sok áldozatáért. Az Úr fogadja magához ezeket az áldozatokat, gyógyítsa meg a sebesülteket, vigasztalja meg a családtagokat és térítse meg a kegyetlenek szívét! Imádkozzunk: „Üdvöz légy, Mária…”

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból jöttetek, külön is köszöntöm a horvátországi Polából, a spanyolországi Cosladából érkezett zarándokokat, valamint a Francia Pápai Szeminárium közösségét.

Köszöntöm doganai, carpi, faenzai és Castellammare di Stabia-i híveket; azoknak a nőknek a csoportját, akik azért társultak egymással, hogy együtt küzdjenek meg különleges betegségükkel; a campobassói cserkészeket, a Cervarese Santa Croce-i bérmálkozókat, a hitvallásukat letenni jött renatei, veduggiói és rastignanói fiatalokat, a keresztény iskolatestvérek torinói és vercelli iskolájának diákjait, valamint a Montecchio Emilia-i Santa Dorotea iskola tanulóit.

Holnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk születésének hírüladása ünnepén Loretóba megyek, a Szűz házába. Ezt a helyet választottam a fiataloknak szánt apostoli buzdítás aláírására. Kérem imáitokat, hogy Mária igenje sokunk igenjévé váljon.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Kitől meríthetünk erőt?

A XIX. századi orosz regényíró, Goncsarov minden bizonnyal legismertebb műve az Oblomov című regény. A mű főhőse egy értelmes és művelt fiatalember, aki rendelkezik némi vagyonnal, de birtokainak igazgatásával már mit sem törődik. A lusta, tunya életmód jellemzi Oblomovot, aki képtelen bármiféle változtatásra az életében. Ábrándozik és álmodozik, világmegmentő tervei vannak, de csak gondolatban. Tudja jól, hogy hány és hány feladatot tudna megoldani, meg is volna hozzá a képessége, de mindenféle munkát halogat, nem tesz semmit tervei megvalósulása érdekében. A semmittevés és a tehetetlenség talán legjobb példája ő a világirodalomban.
Nem követendő, hanem inkább elrettentő példaként említem az ő személyét a mai nagyböjti vasárnapon, amely nap evangéliumának témája az élet megváltoztatása. Életünk során sokszor érezzük, hogy elértünk egy határhoz, egy fordulóponthoz, amikor változtatnunk kell, kellene. A változás sok esetben a lakóhelyünket, munkahelyünket vagy más életkörülményeinket érinti, de még ennél is lényegesebb, amikor azt érezzük, hogy életvitelünkön, magatartásunkon, az emberekhez való hozzáállásunkon kellene változtatni, mert egy új házba könnyebb átköltözni, mint leszokni egy rossz szokásukról. Honnét, kitől meríthetünk erőt a szükséges változások megtételéhez? A változást olykor a tőlünk független külső körülmények kényszerítik ki belőlünk, de ezek nem mindig hozzák magukkal a belső változást, a lelki megújulást. Érezzük a változás szükségét, de szüntelenül csak halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk vagy kitalálunk magunknak okokat, ami miatt nem lépünk, nem változtatunk a helyzeten. A gyakorlatban ez úgy mutatkozik meg, hogy nem tudjuk megújítani fojtogató kapcsolatunkat azzal, akivel együtt élünk vagy dolgozunk. Talán azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni neki, vagy azért mert mi magunk is félünk a változástól, önmagunk megváltoztatásától. Másik példa, hogy új életmódra, egészségesebb táplálkozásra, több testmozgásra volna szükségünk, de túl bonyolultnak tűnik egy új napirend kialakítása. Ismét másik példa, hogy valaki értelmetlennek tartja munkáját, rossz a munkahelyi légkör, de fél a váltástól, bizonytalan, hogy talál-e új munkahelyet. A vallási életben pedig úgy mutatkozik meg ez, hogy halljuk Istentől a megtérésre szólító üzenetet, főként most, a nagyböjti időben hangsúlyos a téma, de mi ragaszkodunk vallási szokásainkhoz, és nem is tartjuk magunkat annyira bűnösnek, hogy meg kellene térnünk. Vagy ha mégis érezzük magunkban a lelki újjászületés vágyát, akkor nincs hozzá elég lelkierőnk.
A hívő ember úgy gondolja, hogy az ilyen élethelyzetek fogságából Isten ereje hozhat szabadulást. A saját helyzetemmel, lelki állapotommal való elégedetlenség még nem elég motiváció a változáshoz. Istentől kell azt kérnem. Ő az, aki megmutatja számunkra a kiutat és ad erőt a változáshoz. A megtérés az ő kegyelmi ajándéka. Ő mondja meg azt is, hogy mikor kell egy fát kivágni, mert az teljesen életképtelen, vagy hogyan lehet azt életképessé tenni, termőre fordítani, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Tegyük meg mindazt, amit Isten kér tőlünk és meg fogjuk tapasztalni a lelki újjászületés örömét!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Irgalmas Istenünk! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét te mindenkinek felkínálod és örömmel bocsátasz meg nekünk. Küldötteid által figyelmeztetsz, ha letérünk az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldted Fiadat, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerezte számunkra a megváltást, a veled való kiengesztelődést. Az Úr mennybemenetele után kiárasztottad a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, hanem te törlöd el azokat. Add meg nekünk bűneink bocsánatát és a lelki megtisztulást!