Nagyböjt ötödik hetének keddje

Nagyböjt ötödik hetének keddje

Az előzményekben Jézus már tanított az Atyával való egységéről, arról, hogy ő az Atya küldötte, valamint arról, hogy maga az Atya tesz minderről tanúságot. A mai evangéliumi szakaszban e kijelentéseinek összefoglalásaként vonja le a végső következtetést: „semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam.” Ennek igazsága majd akkor fog sokak számára világossá válni, amikor a kereszten felemelik őt. A hitetlenség oka az, hogy ellenfelei nem akarják megérteni őt, nem akarják elfogadni isteni származását. Mindaddig, amíg csupán valóságos embert látunk benne, de nem hiszünk abban, hogy Jézus valóságos Isten, nem fogunk megérteni semmit a küldetéséből, és nem fog vágy ébredni bennünk, hogy kövessük őt. A benne nem hívők számára az Úr figyelmeztetése így hangzik: „meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok.”
A hit és hitetlenség állnak itt egymással szemben, mint az ember lehetséges válaszai. Amikor Jézus származásának és küldetésének titkába beavatja az embereket, és amikor megismerteti velük az Atya üdvözítő tervét, akkor lehetőséget ad a döntésre. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan mi is választás elé kerülünk: hiszünk-e benne vagy hitetlenül elutasítjuk őt? A döntés távolabbi következménye, hogy a hitetlenek meghalnak bűneikben és emiatt a kárhozatra kerülnek, ezzel szemben a Jézusban hívők és a hitükben hűségesen kitartók elnyerik bűneik bocsánatát és jutalmul az örök életet kapják.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 19.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Te pedig, Istenünk, kegyes vagy és igaz, türelmes, és elnézéssel intézel mindent! Még ha vétünk is, tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat, de nem vétünk többé, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk! Mert téged megismerni: tökéletes igazságosság, és tudni igaz voltodat és hatalmadat: gyökere a halhatatlanságnak.” (Bölcs 15,1–3)

Istenünk, a te mérhetetlen kegyelmed gazdagon elhalmoz minket minden áldással. Kérünk, vezess át bennünket a régiből az új életre, hogy készen találj, amikor megnyitod előttünk dicsőséges mennyei országodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Tudjunk Szent Józseffel álmodni és fölkelni – Öt éve kezdte meg péteri szolgálatát Ferenc pápa

„Nagyon szeretem Szent Józsefet, mert erős és csöndes férfi” – Ferenc pápa így vall a szentről, akinek liturgikus ünnepén, 2013. március 19-én mutatta be a pápasága kezdetét jelentő szentmisét. A Szentatya három megszólalását idézzük fel, melyekből kitűnik, mennyire kötődik az apák védőszentjéhez.

Ferenc pápa öt évvel ezelőtt, beiktatási szentmiséjén így méltatta Szent Józsefet: „József az őrző, mert meg tudja hallgatni Istent, hagyja magát vezetni az ő akarata által, és éppen ezért még fogékonyabb a rábízott emberekre, realista módon tudja olvasni a történéseket, figyel az őt körülvevő világra, és képes meghozni a legbölcsebb döntéseket. Kedves barátaim, benne látjuk, hogyan kell válaszolni Isten hívására, készségesen, azonnal.”

2015. január 16-án Manilában a családokhoz e szavakkal szólt a pápa: „Nagyon szeretem Szent Józsefet, mert erős és hallgatag férfi. Az íróasztalomon van egy alvó Szent Józsefet ábrázoló szobor, s amikor gond vagy nehézség gyötör, akkor írok neki egy cédulát, és a Szent József-szobor alá teszem, hogy álmodjon róla. Most nézzük a második szempontot: fölkelni Jézussal és Máriával. Ezek a pihenés, az Úrhoz való imádság értékes pillanatai, melyeket szeretnénk meghosszabbítani. De Szent Józsefhez hasonlóan, meghallva Isten szavát, föl kell ráznunk magunkat álmunkból. Föl kell kelnünk, és családként cselekednünk. A hit nem vesz ki minket a világból, hanem még mélyebbre helyez benne.”

2017. március 20-án a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában így fohászkodott a reggeli szentmisén a pápa: „Azt szeretném ma kérni, hogy adja meg nekünk az álmodni tudás képességét, mert amikor nagy és szép dolgokat álmodunk, közelítünk Isten álmához, azokhoz a dolgokhoz, amelyeket Isten álmodik rólunk. A fiataloknak adja meg – mivel ő fiatal volt – a képességet, hogy álmodjanak, kockáztassanak, és vállalják a nehéz feladatokat, amelyeket álmukban láttak. És adja meg mindannyiunknak a hűséget, ami általában a helyes viselkedésben – az övé pedig az volt –, a csöndben növekszik – kevés szó – és a gyöngédségben, amelyik képes megőrizni a saját és mások gyengeségeit.”

Ferenc pápa 2013-ban az elődje, XVI. Benedek által már előkészített, de még közzé nem tett módosítást eszközölt a szentmise kánonjában. Eszerint az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétuma elrendelte, hogy a római hivatalos misekönyv 2., 3. és 4. eucharisztikus imádságában az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után említsék meg a „Szent József, az ő jegyese” betoldást. Ezt az intézkedést Isten népe világszerte nagy örömmel fogadta.

Názáreti Szent József

Názáreti Szent József

Szent Józsefet, Mária jegyesét, Jézus nevelőapját ünnepeljük a mai napon, akiről nagyon keveset tudunk meg az evangéliumokból, csupán Jézus születésekor szerepel néhány alkalommal. Az evangélista „igaz embernek” nevezi őt, ami arra utal, hogy vallásos ember volt, aki igyekezett a maga életében Isten törvényeit megvalósítani. Hitének, igaz életének egyik tanújele, hogy megérti azokat a látomásokat, amelyeket álmában kap, és azoknak megfelelően cselekszik. A mai evangéliumban is egy ilyen álomról, látomásról olvasunk, amelyből József megtudja Isten küldöttétől, az angyaltól, hogy jegyesének, Máriának a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog hamarosan gyermeke születni, és azt az utasítást kapja, hogy vegye feleségül Máriát. József pedig nem kételkedik abban, hogy az üzenet valóban Istentől származik, hanem megteszi amit Isten kér tőle.
Az éjszakai látomás során tehát nem csak a születendő gyermek származásával kapcsolatban kap útmutatást, hanem saját hivatását, feladatát is felismeri.
Nekünk is figyelnünk kell Isten küldötteire és üzeneteire. Nekünk is meg kell hallanunk, amikor ismerteti velünk szándékát és nekünk is készséggel kell azt teljesítenünk. Életünk boldogságát akkor fogjuk megtalálni, ha a magunk elképzelései helyett Isten akaratát valósítjuk meg.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 18., nagyböjt 5. vasárnapja

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.

Többé nem lesz szükség arra, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat,« mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.” (Jer 31,33-34)

Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Ferenc pápa: Ne csak nézzük a feszületet, hanem nézzünk bele Jézus sebeibe!

Március 18-án, vasárnap délben a Szentatya az Apostoli Palota ablakából elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Beszédében arra biztatott, hogy lássuk meg Jézus szívét, érezzük át az ő irántunk érzett személyes szeretetét. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Jn 12,20–33) Jézus utolsó napjainak egyik eseményét beszéli el. A jelenet Jeruzsálemben játszódik, ahol azért tartózkodik, hogy megünnepelje a zsidó húsvétot. Erre a szertartással kísért ünneplésre görögök is érkeztek; vallási érzésektől vezérelt emberekről van szó, akiket vonzott a zsidó nép hite, és akik, mivel hallottak erről a nagy prófétáról, odamennek Fülöphöz, a tizenkét apostol egyikéhez, és azt mondják neki: „Szeretnénk látni Jézust” (Jn 12,21). János kiemeli ezt a mondatot, melynek középpontjában a látni ige áll, mely az evangélista szóhasználatában azt jelenti, hogy túllépünk a felszínen, hogy megragadjuk egy személy titkát. Az ige, amelyet János használ, a „látni”, azt jelenti, hogy a szívéig hatolni, látásunkkal, megértésünkkel a személy belsejéig, legbelsejéig hatolni.

Jézus reakciója meglepő. Sem igennel, sem nemmel nem válaszol, hanem azt mondja: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön” (Jn 12,23). Ezek a szavak, melyek első látásra hallatlanra veszik ezeknek a görögöknek a kérését, valójában megadják az igazi választ, mert aki meg akarja ismerni Jézust, annak a keresztbe kell néznie, ahol kinyilvánul az ő dicsősége. Bele kell néznie a keresztbe. A mai evangélium arra hív, hogy fordítsuk tekintetünket a feszületre, amely nem dísztárgy, nem is ruházati kiegészítő – mellyel időnként vissza is élnek! –, hanem egy szemlélendő és megértendő vallási jelkép. A megfeszített Jézus képében Isten Fia halálának titka mint a legnagyobb szeretetcselekedet tárul fel, mely az élet és az üdvösség forrása minden kor emberének. Sebeiben nyertünk gyógyulást.

Érdemes elgondolkodni: én hogyan nézek a feszületre? Mint egy műtárgyra, vizsgálgatom, hogy szép-e, vagy csúnya? Vagy belenézek, belépek Jézus sebeibe, behatolok egészen a szívéig? Meglátom-e Isten misztériumát, aki a megsemmisítő halált is vállalja, akit megfeszítenek, mint egy rabszolgát, egy bűnözőt? Ne felejtsétek: nézni a feszületet, de belenézni a feszületbe! Van egy szép ájtatosság: a Miatyánk elimádkozása mind az öt sebhelyre: amikor imádkozzuk a Miatyánkot, próbáljunk meg behatolni Jézus sebein keresztül egészen a szívéig. Ott megtanuljuk Krisztus titkának mélységes bölcsességét, a kereszt mély bölcsességét.

Jézus egy képet használ arra, hogy elmagyarázza halálának és feltámadásának jelentését: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz” (Jn 12,24). Meg akarja értetni, hogy életének végső eseményei – a kereszt, a halál és a feltámadás – termékenységet hordozó tettet jelentenek – sebei gyógyítottak meg minket –, ez a termékenység sokaknak hoz gyümölcsöt. Így búzaszemhez hasonlítja magát, amely elrothadva a földben új életet terem. A megtestesüléssel Isten Fia a földre jött, de ez nem elég: meg is kell halnia, hogy kiváltsa az embereket a bűn szolgaságából, és hogy új, szeretetben kiengesztelődött életet adjon nekik. Azt mondtam, hogy „kiváltsa az embereket”, de nem csak általánosságban, hanem hogy kiváltson engem, téged, mindnyájunkat. Valamennyiünkért fizette ezt az árat. Ez Krisztus titka. Menj Jézus sebeihez, lépj be, szemlélj! Nézd Jézust, de belülről!

A búzaszem e dinamizmusának, mely végbement Jézusban, meg kell valósulnia bennünk is, az ő tanítványaiban: magunkévá kell tennünk az élet elvesztésének ezt a húsvéti törvényét, hogy új és örök életet kapjunk cserébe. Mit jelent elveszteni az életet? Mit jelent búzaszemnek lenni? Azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkra, saját érdekeinkre, meg tudjuk látni és megpróbáljuk kielégíteni felebarátaink, különösen a legutolsók szükségleteit. A szeretet cselekedeteit végrehajtani a testükben és lelkükben szenvedők érdekében az evangélium megélésének leghitelesebb módja, nélkülözhetetlen alapja annak, hogy közösségeink testvériségben és kölcsönös elfogadásban növekedjenek. Szeretném látni Jézust, de belülről! Lépj be sebeibe, és szemléld szívének az érted, őérte, énértem, mindenkiért érzett szeretetét!

Szűz Mária, aki szívének szemét mindig Fiára szegezte, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig, segítsen minket, hogy rátaláljunk, és megismerjük őt úgy, ahogyan ő szeretné, hogy általa megvilágosítva élhessünk, s az igazságosság és a béke gyümölcseit teremjük a világban!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim, szívből köszöntelek mindnyájatokat, akik itt vagytok, Rómából és a világ sok részéből érkezett hívek!

Köszöntöm a Szlovákiából és a Madridból jött zarándokokat, a Sant’Agnellóból, Pescarából, Chietiből és Cheremuléból jött egyházközségi csoportokat, a bresciai egyházmegye, valamint a milánói „Romana-Vittoria” esperesi kerület ifjúságát.

Köszöntöm az Olasz Népművészeti Uniót, a rubierai családcsoportokat és a Novi di Modena-i bérmálkozókat.

Tegnap ellátogattam Pietrelcinába és San Giovanni Rotondóba. Szeretettel üdvözlöm a beneventói és manfredoniai egyházmegye közösségeit, és a püspököket – Accrocca és Castoro püspököt –, a megszentelt személyeket, a hívőket, a hatóságokat; köszönöm a meleg fogadtatást, szívemben hordozom mindnyájukat, különösen is a Casa Sollievo della Sofferenza kórház betegeit, az öregeket és a fiatalokat. Köszönetet mondok azoknak, akik előkészítették ezt a látogatást, amelyet tényleg nem fogok elfelejteni! Pió atya áldjon meg mindenkit!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Nagyböjt ötödik vasárnapja

 

Az új élet ígérete

Az Isten-látás vágyával ma csatlakozunk azokhoz a lelkes görög zarándokokhoz, akik az evangéliumi beszámoló szerint annak idején így fordultak Jézus egyik apostolához, Fülöphöz: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Egészen biztosan állíthatjuk, hogy lelkesedésük nem csupán kíváncsiságból fakadt. Kérésük jelzi, hogy Jézus tanításának és cselekedeteinek híre távolabbi vidékekre is eljutott, és most látni szeretnék azt, akiről a hihetetlen történetek szólnak. Hittel és jóindulattal keresik Jézust, szeretnék őt személyesen is megismerni, hallgatni. Kicsit sajnáljuk, hogy az események ezután más fordulatot vesznek és János evangélista nem jegyzett le semmit arról, hogy találkoztak-e személyesen Jézussal. Fellépésük megemlítésével az evangélista mintha csak arra törekedne, hogy bemutassa a lassanként felálló két tábort, az egyik oldalon azokat, akik lelkesen hallgatják és hittel fogadják Jézust, a másik oldalon azokat, akik hitetlenül elutasítják őt.
A jelenet ebben a megközelítésben ösztönzés, hogy mi is odaálljunk valamelyik oldalra. Számunkra sem lehet elegendő az, ha valamiféle emberi kíváncsiság vezet minket az Úrhoz. Talán arra sincs jelen esetben szükség, hogy fogadalmakat tegyünk, hogy nem fogjuk sem elhagyni, sem megtagadni Jézust, hanem kitartunk mellette. Az ilyen magabiztos keresztény számára legyen figyelmeztetés, hogy az áruló éppen a legszűkebb tanítványi körből, az apostolok köréből került ki, de még a többi apostol hite is több próbatételen esett át. Gondoljunk csak Péterre, aki meglehetősen gyáva módon tagadta meg Mesterét szenvedésének óráiban, igaz, rögtön megbánta bűnét és később volt lehetősége jóvátenni azt. A nagy lelkesedés helyett elégedjünk meg szívünk érzésével, az Úr utáni vágyakozással. Az a szándék legyen bennünk, hogy kövessük, elkísérjük őt a szenvedések útján.
A görögök kérdése után János evangélista Jézus beszédét közli, amely így kezdődik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.” Az Úr jól tudja, hogy eljött a megváltás ideje. Eljött az ő áldozatának, önfeláldozásának az ideje. Magként hull a földbe, hogy újjászülethessen. Meg kell halnia, hogy feltámadhasson az örök életre. Amikor arról beszélünk, hogy Jézus emberré lett, akkor ebben az is benne van, hogy meghalt, mert a halál is hozzátartozik az ember életéhez. Jézus nem csak az emberi élet szép oldalát vállalta, hanem azt is, hogy szenvedjen és meghaljon. Minden újjászületés megsemmisülésből fakad. Minden újjáéledés elmúlásból fakad. Mindenki feltámadása a halálból fakad. Kikerülhetetlen ajtó a halál, amelyen Jézus is átlépett. Értünk, minden emberért vállalta a szenvedést és a halált. Ennek ismerete indítson minket, hogy felvegyük keresztünket és vele vigyük azt életünk napjaiban, mígnem megérkezünk ahhoz a kapuhoz, amely mögött nem a semmi, nem a sötétség, hanem Isten és az ő ajándéka, a mennyország vár minket. Ha kitartok Jézus mellett a kereszthordozásban, akkor Isten kegyelmének köszönhetően részesedni fogok a feltámadásban is. Minden meghalásban benne van az új élet ígérete, az örök élet ígérete.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te példát mutattál életeddel és haláloddal. Példát mutattál nekünk az imában és a szenvedésben. Taníts meg mindkettőre! Nem félek attól, hogy megváltozom, mert tudom, hogy közelebb kerülhetek hozzád. Szeretnék az imában elcsendesedni, az Istenre hallgatni, és hagyni, hogy tetszése szerint alakítson engem. Szeretnék bátorságot kérni a szenvedéshez, az elhagyatottsághoz, hogy eljuthassak oda, hogy az élettől már semmit se várjak, hanem mindent Istentől várjak. Jézusom, te buzgó voltál az imában és erős a szenvedésben. Taníts engem erényeidre!