Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,

Irgalmazz nekünk!

Hősi elszántság Krisztus szerelméből

"Örömében eladja mindenét..." Akiben Krisztus tüze fölcsapott, olyanná lészen, mint az elhagyott, ki él itt földön egymaga: ügyet se vet az apróságokra! Dicső vagy dicstelen: az egy neki. Ki valóban csak maga élne, kit is félne, kit is dicsérne? Kísértés, börtön, ostor, -- oly külsőleg hat, mint hogyha érne másokat... Vagy teste lenne gyémánt-vasból. Föld kényeit csak neveti, oly hűvösen veszi, mintha halottnak osztanák, vagy álommá foszolna mánk. Oly távol attól, bármi rája hasson; mint színarany, a tűzben edzett, s szennyet, bármit lök ki, elvet! Lásd, akiben ég e fönti Láng, miként érez mind föld iránt: "Nekem a világ megfeszíttetett." (Gal 6,14) És én mindennek, ami a világ! E nagy világ holt nékem, s én is holt a világnak szemében! Ismét: "Még élek én, de már nem én! Mert él a Krisztus bennem." (Gal 2, 20) Csak Pál mondhatta ezt! De mi kicsik, oly távol esve tőle, mint földiek az égtől, -- mi bújjunk megsemmisülve egy zugba, szájunkat se merjük nyitni! (Aranyszájú Szent János: 52. homília) 

Ferenc pápa: Mi már rábukkantunk Jézus vigasztaló közelségének kincsére!

Ferenc pápa: Mi már rábukkantunk Jézus vigasztaló közelségének kincsére!

Július 30-án a Szentatya a vasárnapi evangéliumról: a földbe rejtett kincsről és a különleges drágagyöngyről szóló jézusi példabeszédről elmélkedett a déli úrangyala imádság előtt. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Jézus beszéde, amely hét példabeszédet tartalmaz a Máté-evangélium tizenharmadik fejezetében, a ma hallott három hasonlattal, az elrejtett kincsről (Mt 13,44), a drágagyöngyről (Mt 13,45–46) és a halászhálóról szóló hasonlattal (Mt 13,47–78) zárul. Az első kettőről szeretnék csak beszélni, amelyek a főszereplők azon döntését emelik ki, hogy mindent eladnak annak megszerzése érdekében, amit felfedeztek. Az első esetben egy földművesről van szó, aki elrejtett kincsre bukkan egy földön, ahol dolgozik. Mivel a föld nem a sajátja, meg kell vásárolnia ahhoz, hogy a kincs birtokába kerüljön: ezért úgy dönt, hogy minden vagyonát kockára teszi, nehogy elszalassza ezt az igazán kivételes alkalmat. A második esetben egy drágagyöngy-kereskedőről van szó: ő, a szakember, egy rendkívül értékes gyöngyöt azonosított. Ő is úgy dönt, hogy mindent feltesz erre a gyöngyre, hajlandó az összes többi gyöngyöt eladni érte.

Ezek a hasonlatok két olyan jellemző magatartást hangsúlyoznak, amelyek ahhoz kellenek, hogy Isten országának birtokába jussunk, ezek pedig a keresés és az áldozathozatal. Igaz, hogy Isten országa fel lett kínálva mindenkinek – adomány, ajándék, kegyelem –, de nem teszik elénk ezüsttálon, hanem meghatározott dinamizmust igényel: keresnünk kell, haladnunk kell előre, be kell vetnünk magunkat. A keresés elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy találjunk; a szívünkben égnie kell azon vágynak, hogy elérjük az értékes kincset, vagyis Isten országát, amely Jézus Krisztus személyében jelenik meg. Ő az elrejtett kincs, ő a nagy értékű drágagyöngy. Ő az igazi felfedezés, aki döntő változást hozhat életünkbe, aki értelemmel tölti meg azt.

A nem várt felfedezés láttán a földműves és a kereskedő egyaránt megállapítja, hogy egyedülálló, elszalaszthatatlan alkalom előtt áll, s ezért eladja mindenét, amije van. A felbecsülhetetlen értékű kincs olyan döntésre készteti őket, amely áldozathozatalt, elszakadást és lemondást igényel. Amikor felfedezzük a kincset és a drágagyöngyöt, vagyis amikor rátalálunk az Úrra, akkor nem hagyhatjuk, hogy meddő maradjon ez a felfedezés, hanem minden mást fel kell áldoznunk érte. Nem arról van szó, hogy minden mást megvessünk, hanem hogy alárendeljük őket Jézusnak, és őt helyezzük az első helyre. A kegyelem áll az első helyen. Krisztus tanítványa nem olyasvalaki, aki meg lett fosztva valami lényegileg fontos dologtól, hanem aki sokkal többet talált: megtalálta a teljes örömet, amelyet csak az Úr adhat. Ez a meggyógyult betegek evangéliumi öröme, a bocsánatot nyert bűnösöké, a latoré, aki előtt megnyílt a mennyország ajtaja.

Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy megmentse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 1). Ma arra kapunk bátorítást, hogy szemléljük a példabeszédek földművesének és kereskedőjének örömét. Ez valamennyiünk öröme, amikor felfedezzük Jézus vigasztaló közelségét és jelenlétét életünkben. Jelenléte megváltoztatja és megnyitja szívünket arra, hogy meglássuk testvéreink, különösen a legelesettebbek szükségleteit, és hogy befogadjuk őket.

Imádkozzunk, hogy Szűz Mária közbenjárására mindannyian tanúságot tudjunk tenni – szavainkkal és hétköznapi tetteinkkel – arról az örömről, hogy megtaláltuk Isten országának kincsét, vagyis azt a szeretetet, amelyet az Atya Jézus által nekünk adott.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Ma van emberkereskedelem elleni küzdelem világnapja, amelyet az ENSZ kezdeményezett. Minden évben férfiak, nők és gyerekek ezrei válnak a kényszermunka, a szexuális kizsákmányolás és a szervkereskedelem ártatlan áldozatává, és szemlátomást olyannyira hozzá vagyunk már szokva ezekhez, hogy normális dolognak tartjuk őket. Ez durva, kegyetlen, ez bűncselekmény! Szeretnék arra az elkötelezett munkára hívni mindenkit, hogy ezzel a súlyos eltévelyedéssel, a modern kori rabszolgaság eme formájával megfelelően szembeszálljunk. Kérjük együtt Szűz Máriát, hogy segítse az emberkereskedelem áldozatait és térítse meg az emberkereskedők szívét. Kérjük közösen a Szűzanyát: Üdvöz légy, Mária…

Most pedig köszöntöm az összes zarándokot, akik Olaszországból és más országokból érkeztek. Külön is kiemelem Szent József murialdine nővéreit, a Segítő Szűz Mária Nővéreinek novíciáit, az olasz egyházközségekből jött ministránsokat, valamint a Buenos Aires-i Club Italiano gyeplabdás hölgyeit.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Évközi tizenhetedik hét vasárnapja

Évközi tizenhetedik hét vasárnapja

Szénánál értékesebb kincs

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat három rövid hasonlattal zárul, amelyek a földbe rejtett kincsről, a kereskedő által megtalált igazgyöngyről és a tengerből mindenféle halat kifogó halászhálóról szólnak. Jézus így fejezi be tanítását: „Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.” Bár Máté evangélista nem jegyzi le, de azért tegyük hozzá az érem másik oldalát is: az igazak pedig a mennyország örökké tartó boldogságába jutnak.
Sablonosan fogalmazva most az következne, hogy „manapság úgy élnek az emberek, mintha nem volna végső számonkérés”, pedig valójában régen is legalább ennyien gondolkodtak, éltek hasonlóan. Jó példa erre a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch: A szénásszekér című alkotása, amely az 1500-1502-es években készült, s amely jól szemlélteti a középkori gondolkodást. Egy korabeli holland mondás szerint „a világ egy szénaboglya, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak tud.” Bosch festménye éppen ezt szemlélteti. A jól megrakott szénásszekeret ördögök húzzák a pokol felé. Körülötte létrákkal és hosszú favillákkal felszerelkezve tolonganak az emberek, és próbálnak maguknak minél több szénát megszerezni. Az emberek ruházata elárulja, hogy mindenféle társadalmi osztályba tartoznak: vannak köztük szegényebbek és tehetősebbek, gyalogosan és lóháton érkezők, de még az egyházi és világi méltóságok, a pápa és a császár sem hiányoznak. A szénásszekér tetején gonosz szellemek csábítják az embereket a bűnre. Az égből Krisztus figyeli a menetet. Egy angyal ugyan az ég felé, Krisztusra nézve imádkozik, de rá nem figyel senki. Az az érzésünk, hogy a szekér megállíthatatlanul halad előre. A festmény egy három képből álló sorozat (triptichon) középső eleme. Tőle balra a bűnbeesést és az Éden-kertből való kiűzetést ábrázolja a festő, a jobb oldalon pedig a pokol látható. A három kép így jól összefoglalja a bűn eredetét a régmúlt időkből, a bűn kibontakozását a világ jelen idejében és a bűn következményét, a kárhozat állapotát, ami a jövőben vár a bűnösökre.
Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy Jézus hasonlatai arról szólnak, hogy az ember próbáljon minél többet megszerezni magának. A földműves birtokolni akarja a megtalált kincset, a kereskedő szintén meg akarja szerezni az igazgyöngyöt, mintha ők is arra törekednének, hogy minél több szénát markoljanak maguknak a szekérről. Jézus példázataiban azonban másról van szó, mert amíg a széna a bűnök sokaságát szemlélteti a festményen, addig a kincs és az igazgyöngy az Isten országát, azaz olyan értéket, amely valóban megszerzendő, elérendő az ember számára. A földműves és a kereskedő egyaránt lemond minden evilági vagyonáról, eladják mindenüket, mert Isten országát minden földi vagyonnál értékesebbnek tartják. Ők nem földi kincseket akarnak tehát birtokolni, hanem élni akarnak Isten országában és ennek megfelelően cselekszenek.
Ha becsukják Bosch festményének oldalsó részeit, akkor egy új alkotás, a Csavargó című kép látszódik. Ő azokat jelképezi, akik keresik az igaz utat. Talán engem is jelképez e csavargó. Megtehetem, hogy egy maroknyi szénáért, elszáradt fűcsomóért küzdök egész életemben, de választhatom azt is, hogy keresem az Isten országának kincsét. Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!